Az események után 50 évvel az alapításban és a vállalat működésében részt vevők, megragadva az idei Bábolnai Gazdanapok rendezvénysorozata jelentette lehetőséget, szeptember 11-én emlékülést tartottak az évforduló alkalmából. Az emlékülésen részt vett Farkas Sándor államtitkár, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese, Nagy Frigyes és Gráf József egykori agrárminiszterek. Nagy Lajos, az IKR jelenlegi vezérigazgatója a helyszínen köszönthette dr. Burgert Róbertnét, Irénkét és dr. Tóth Jánosnét, Icukát, az IKR első igazgatójának özvegyét.
Hozzá kell tennem, hogy ebben nemcsak ő tévedett, hanem mindazok, akik azt hiszik, hogy Burgert Róbert a CPS-t valami okos gondolat megvalósításának tekintette. Szó sincs ilyesmiről. Ő maga beszélt nekem erről 2 napon keresztül az egykori Belkereskedelmi Minisztériumban. Röviden összefoglalva: a nyitrai mezőgazdasági vásáron járva a többi szocialista ország képviselőivel együtt hallgatta Mihail Szuszlovot. Jozef Lénárt, Szlovákia akkori miniszterelnöke a szünetben karon fogta, és annyit mondott neki: Robi, ez végig rólatok beszélt. Ócsárolta a nálunk akkor megkezdett új gazdasági mechanizmust (1968), a talpnyaló tömeg pedig lelkesen bólogatott. Hazajövet ezt előadta Nyers Rezsőnek és Kádár Jánosnak. A két politikus úgy döntött, mutassuk meg, hogy nem a levegőbe beszélünk, ezek az eredmények valósak – ha a feltételek is ugyanolyanok, mint Nyugat-Európában.
Az előzmények fontos másik részére a balatonaligai pártüdülőben került sor. A ‘70-es évek legelején Burgert találkozott Biszku Béláékkal, akik felelősségre vonták, hogy hogyan merészelte felelőtlenül elárverezni a bábolnai gazdaság 120 gépét még februárban. Ha május elsejére nem lesz elvetve a kukorica, garantálják a börtönt. Közben Burgert összejött egy Tomas Kiss nevű világvándorral, aki rábeszélte, hogy vegyen meg 12 John Deere traktort, a hozzájuk tartozó gépekkel együtt. Belement. Bár utólag kiderült, hogy a fele is elég lett volna, de akkor nem mert vállalkozni erre az akcióra. Abban az évben április 24-ére végeztek Bábolnán a vetéssel (a tábla szélén a fotó hirdette, hogy ki vetette), miközben a környékbeli településeken, Banán, Ácson, Tárkányban és még három faluban el sem tudtak indulni a gépek.
Az idő tájt téesz és állami gazdaság nem boltolhatott egymással, politikai bűncselekménynek számított az ilyesmi. Burgert mégis segített elvetni, minden helyen egy-egy géppel. Az esemény után fél évvel agyalták ki a jogászok, hogy a munkát miként lehet elszámolni. Sikerdíjat kreáltak, ami abból állt, hogy az előző 5 év kukorica átlagterméséhez viszonyított többlettermés 40 százalékát megkapja Bábolna.
A jubileumi ünnepségen az utódok megköszönték azok munkáját, akik a legtöbbet tették a CPS-IKR megalakulásáért és a rendszer elterjesztéséért. Mások mellett Burgert Róbert és Tóth János özvegyei, kollégánk, Antos Gábor, az mmg géppiac szerkesztője, valamint Sári Enikő, a Magyar Mezőgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója is oklevelet kaptak az IKR Agrár Kft. ügyvezetőitől, Aranyosi Károlytól és Nagy Lajostól. |
A CPS közvetlen mozgatórugója tehát két, korántsem jóindulatú körülményben található meg. Az pedig már a magyar agrártörténelem dicsőséges lapjaira tartozik, amit ezt követően termelési rendszer címen elértünk, és felmutattunk a világnak.
Ennyit arról, ami nem a megalakulást, hanem az azt megelőző időszakot és a politikai légkört jellemezte.
Itt tanult rendet és fegyelmet, és ma is úgy érzi, hogy a magyarok számára a CPS létrehozása az, ami az amerikaiaknak a Holdra szállás volt. Elődeink maradandót alkottak, a világ szakmai része ide járt csodát látni. Ez rangot adott és felelősséget teremtett, amit az IKR a mai napig kötelességének tart ápolni.
Amit akkor elhatároztak, hogy a kukoricatermést megkétszerezik, valóra váltották. Az 1971-es hektáronkénti 3,8 tonnáról 1985-re 8 tonna fölé ugrott a termésátlag, pedig a bábolnai földek nem arról voltak híresek, hogy azokon sikeresen lehetne kukoricát termeszteni. Az új technológia, az új eszközök, a növénytáplálás és a növényvédelem javítása mégis lehetővé tették, hogy Magyarország a gabonatermesztésben felzárkózzon a világ élvonalához, és hogy a rendszerváltozásig ott is maradjon.
Mint mondta, akadt itt annak idején két ember – Burgert Róbert, aki az IKR-t és Szabó István, aki a
KITE-t gründolta –, akikről tudnunk kell, hogy az egész magyar mezőgazdaságot kifordították a sarkából. Még ma is táplálkozni tudunk az ő eredményeikből, mert azok nem feltételezett dolgok, hanem megvalósult tények lettek. A CPS – az IKR – létrehozásához a korabeli politikai döntéshozók lehetőség szerint mindent megadtak.
Ezután Farkas Sándor azokról a pénzügyi lehetőségekről szólt, amelyek napjainkban elérhetők a mezőgazdasági termelők számára. Csak vidékfejlesztésre 4265 milliárd forintot fordíthatunk, mondta, amihez 2022-től 3200 milliárd forint fejlesztési forrás érkezik az EU-ból.
Később a saját gazdasága csatlakozását is szorgalmazta, és ma is úgy látja, hogy ennek az integrációnak a megalkotása és működtetése a XX. század legsikeresebb és nemzetközileg is jegyzett kezdeményezésének tekinthető Magyarországon. Ugyanakkor tény, hogy politikai értelemben széllel szemben született meg a CPS, és sokáig széllel szemben is kellett működnie. Sokak szemét csípte mint jelenség – de amikor az eredményei Burgerték igazát bizonyították, az ellenzők hangja elnémult, a támogató hangok pedig igencsak felerősödtek.
Onnantól kezdve a termelési rendszer páratlan karriert futott be a világban, mint magyar találmány. Itthon pedig hatalmas cezúrának számít 1971, a CPS megalakításának éve.
Mezőgazdasági kivitelünk értéke 9,5 milliárd eurót tett ki 2020-ban.