– A virágoknak korlátozott mennyiségű illatanyaguk van, ezért logikus, hogy csak akkor bocsátják ki, ha beporzók vannak a közelben. Kereskedelmi hasonlattal élve, akkor van értelme hirdetni, ha tudjuk, hogy találunk közönséget – mondja az új tanulmány vezető szerzője, Dr. Clara Montgomery.
Egy brit tudóscsoport tanulmánya az első, amely kimutatta, hogy a növények képesek ilyen módon reagálni a beporzókkal való kapcsolatra.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a poszméhek (de más beporzók is) kis elektromos töltést hordoznak. Maguk a virágok is rendelkeznek elektromos töltéssel , ami megkönnyíti, hogy a virágpor a rovarok testéhez tapadjon. Általánosságban a helyzet a következőképpen alakul: amikor egy pozitív töltésű rovar egy negatív töltésű virághoz repül, a virágpor automatikusan felé repül, mivel az elektromos töltés vonzza.
Hogyan tesztelték ezt? A kutatók először egy speciális „beporzási arénát” építettek, amely lehetővé tette számukra, hogy megmérjék az egyes rovarok által hordozott töltést és a benzaldehid mennyiségét , ami viszont a virágok által kibocsátott fő szaganyag.
Annak megállapítására, hogy a növények valóban elektromos töltésre vagy csak egy rovar érintésére reagálnak-e, a tudósok kétféle segédeszközt hoztak létre. Az egyik egy földelt fémrúd volt, a másik pedig egy elektromossággal töltött nejlonlabda, amely körülbelül 600 pC töltést hordozott – ötször nagyobbat, mint egy dongó.
A kísérletben a kutatók először a virágokat tették ki a dongóknak, majd a petúniákat próbálták stimulálni a korábban említett eszközökkel történő érintéssel. Mindeközben rögzítették az ingerekre adott potenciális választ – mérve a virágok által kibocsátott illat mennyiségét.
Az eredmények azt mutatták, hogy amikor a virágokat szabadon repülő poszméhek látogatták, a benzaldehid termelés jelentősen megnőtt. Az elektromos töltésű gömb érintésével stimulált virágok ismét megnövelték az illékony anyag termelését – majdnem megduplázták átlagos mennyiségét. Ezzel szemben a földelt rúddal kezelt növények nem mutattak növekedést.
– mondja a projekt vezetője, Daniel Robert professzor, a Bristoli Egyetem munkatársa.
Ez a kutatás az első, amely kimutatta, hogy a virágok intenzívebb illat kibocsátásával reagálnak a beporzók látogatására. Mivel egyetlen dongó jelenléte jelezheti más rovarok közelségét, a szerzők azt feltételezik, hogy a virágok így reagálnak, hogy további látogatókat vonzzanak.
– Ez a tulajdonság valószínűleg azért alakult ki a növényekben, hogy maximalizálják a beporzók vonzására kibocsátott vegyi anyagok hatékonyságát – magyarázza Dr. Montgomery.
Egy olyan nyilvánvaló jelre támaszkodni, mint a rovar által hordozott elektromos töltés, minden bizonnyal hatékonyabb, mint a hőmérsékletre vagy a napfényre reagálni – teszi hozzá a kutató. Ha a virágok ilyen ingerekre reagálva több illatot bocsátanának ki, akkor azt kockáztatnák, hogy értékes erőforrásokat pazarolnak el, vagy véletlenül olyan rovarokat vonzanak, amelyek a leveleiken vagy virágaikon élősködnek.
Minél jobban megértjük a beporzók és a növények közötti kölcsönhatásokat, annál jobban tudjuk védeni a beporzókat és biztosítani a biztonságos élelmiszertermelést .
