Természetesen sok kommentben együtt éreztek a gazdákkal, akik munkájukat, pénzüket beletették, és mégsem tudják eladni a termést. Most azokból a hozzászólásokból válogattunk össze néhányat, amelyek jól reprezentálják, hogy sokan tévedésben vannak akkor, amikor a számítógép előtt ülve mindenáron olyanról szeretnének véleményt alkotni, amiről nem igazán vannak komolyabb információ-mennyiségnek a birtokában.
Tehát ezt a cikket a hozzászólók írták, mi csak kitöröltük azt, amit ki kellett volna sípolni ha szóban hangzik el…
PJ: El kell gondolkodni, hogy valóban megéri-e a tömegeladásra termelni, ha az import kilós ár fölé tudja csak beárazni a hazai termelő a saját áruját. Az átlag embernek attól nem lesz több a fizetése, ha a magyar gazdának többre jön ki a költsége mint az importé.
CsGy: Ma voltam a Pennyben, magyar almát szerettem volna venni. Vettem külföldi banánt 280/kg, szép nagyok és érettek voltak. Miért nem vettem almát? Mert az időjárás: esett, nem esett, fújt a szél, sütött a Nap, munkaerő, a vegyszer… már a béjemvé is kétéves, cserére szorul! És ezért drágább, mint a banán.
– Ha minden termelő csak kicsiben termelne és nem tömegeladásra, akkor valóban megoldható lenne, hogy saját maga eladja a terményt, és az valószínűleg jó áron kelne el. Csak akkor vagy külföldről jönne be még nagyobb tömegben áru, vagy az emberek éhen halnának, mert nem lenne elegendő élelmiszer.
hiszen az függ a kereskedelmi szereplők haszonkulcsaitól, és a külföldről bejövő áruk mennyiségétől és árától is.
Tehát nem feltétlenül azért drága a magyar alma, mert minden termelő a kétéves BMV-t ebből szeretné lecserélni…
BE: Drága volt, de nagyon a dinnye idén. És hatalmasak, amit sok helyen nem vágnak szét. Kicsit alkalmazkodni kellene az igényekhez, és árban is. Mert 250-300 Ft-os áron a 7-10 kilós dinnye nem mindennapi vendég a legtöbb családnál. Igen, a dinnyéről könnyebb lemondani, mint a kenyérről.
CSA: Én akartam venni dinnyét , sokszor de mikor megláttam a kapzsiság diktálta árat, rögtön a gyógyszertárba kellett mennem nyugtatóért, és arra kellett költenem a pénzemet! Tanácsolom a dinnye termelőknek, hogy a gyógyszertáraktól kérjenek részesedést a megnövelt forgalom arányos részével.
– Ugyanaz, mint az előbb: a termelő megnézi mennyi költsége volt, és annyiért szeretné eladni, hogy a munkabére meg még valami haszon is legyen rajta. Lévén nem hobbiból teszi bele a pénzt, hanem mert ebből meg is szeretne élni. Pont úgy, mint bármely más szakma képviselői…
Egyelőre nem találtak ki jobb, kevesebb szereplős kereskedelmi rendszert arra az esetre, ha valaki nagy mennyiségben termel.
CSI: Állatoknak? Idősotthonoknak, állami gondozottaknak, nehéz sorsúaknak nem lehetne odaadni?
FÉ: Adták volna olcsóbban. De inkább kidobja. Jó magyar szokás.
LR: Egyék meg. Amennyi támogatást kapnak akár ingyen is adhatnák. Meg is érdemlik.
KÁ: Ha kicsit olcsóbb lett volna, elkelt volna. De akinek a sűrű fillér nem kell…. így járt.
BÁ: Most pedig megrohad a földeken. Pedig az állatkertek biztos örülnének neki!
HSZ: Nagyon helyes legalább megtudja, jövőre olcsóbban adják.
BJ: Olcsóbban adom, többet vesznek, többet kaszálok, és kevesebb megy tönkre, vagy kárba…
-Szóval, miért nem adják ingyen? Gondoljunk bele, hogy egy autószerelő, bolti eladó, fodrász, tanár… (bármilyen szakmát ide lehetne írni) hó végén a főnökétől azt hallja, hogy most nem lesz fizetésed, sőt még te fizessél azért valamennyit, hogy dolgozhattál. Az előbbi kommentek írói ezt várják a termelőtől. A termelő beletesz egy csomó pénzt, hogy elindítson egy kultúrát, és ha a termést nem tudja eladni akkor nem csak a munkája nem lesz kifizetve, hanem bukja a befektetett összeget is. Egyesek elvárnák, hogy ingyen adja? Egyik meggytermelő említette, aki idén 5 tonnát hagyott fent a fákon, de ha valaki kifizette volna a betakarítási költséget úgy, hogy a meggyért egy fillért nem ad, odaadta volna a gyümölcsöt, mert növényvédelmi szempontból jobb lett volna a fáknak, ha nem marad rajtuk a meggy.
Ez elég irreális elvárás, mert a termelő ilyen helyzetben, amikor bukik, bukjon már még többet és takarítsa be (fizesse a betakarítást), sőt szállítsa oda (fizesse a szállítást) az állatkerteknek, szegényeknek, vagy akárkiknek, akiket javasolnak a kommentelők?! Ha olcsóbban adná, több fogyna, hangzik a megoldás. Ha a dinnye ára negyedére csökkenne, biztos, hogy mindenki négyszer annyi dinnyét venne és enne?
PS: Nem kellett volna okosnak lenni és tökkel keresztezni. A vevőt csak egyszer lehet lehúzni.
VF: Minden évben ezen sírnak mikor vége a szezonnak, mindenki csődbe megy, de láss csodát következő évben mégis ugyanúgy termel.
SZF: A ” földes úr ” mindig jól jár. Vagy a standon vesszük meg, vagy az adónkból fizetik ki!
-Az elsőt hagyjuk is, mert egy tök alanyra oltott dinnye az nem keresztezést jelent, és van finom dinnye tök alanyon, és ízetlen saját gyökéren – tehát ez egy termesztéstechnológiai kérdés.
A második kapcsán érdemes körbenézni, egyre kevesebben termelnek, tehát egy-egy rossz év után lehet hogy igaz, hogy sír a termelő és újra kezdi, de már vannak, akik nem kezdték újra. És ha egyre többen lesznek, akkor egyre kevesebb lesz a magyar termény egyre magasabb áron, vagy jön a külföldi áru annyiért, amennyiért adni akarják. A „földes úr” sem biztos, hogy mindig jól jár, a vélemény valószínűleg arra vonatkozik, hogy a termelőnek mindegy hogy eladja a terményt, vagy nem, mert ha nem, akkor is támogatást kap. Csak a a támogatás nem akkora, hogy azért megérje termelni.
Jobban, mint most.
HI: A magyar mezőgazdaság rákfenéje: iszonyatosan drágán termel közepes minőséget..
AI: Lehet, ha figyelembe veszik a vásárlóerőt, elfogyott volna!!! Az ország nagy részének nem megfizethető a 260 Ft körüli kilós ár, 4 tagú család 2600 forintot nem tud kifizetni alkalmanként gyümölcsre.
SZF: Csodálkoznak hogy nem a hazait vesszük! Nem értem miért drágább a hazai! A bérek sehol, szállítás sehol, „a kintihez képest” talán ha kiesne pár szemét közvetítő?
Azt hogy egy termelő milyen önköltséggel dolgozik, sajnos nem csak tőle függ. Az input anyagok ára és a bérköltségek is egyre nőnek, jobban, mint amennyire ez az élelmiszerek árának emelkedésében mindez megjelenik. Érdekes dolog, hogy a külföldről beutaztatott áru hogyan lehet olcsóbb esetenként a hazainál – ha még szállítási költség is terheli – ezen egyrészt az agrárium vezetőinek kellene elgondolkozni, hogy mit lehetne tenni ez ellen, de
ha többet, többen nagyobb felületen termelnének a biztos hazai piac reményében. Ez persze egy ördögi kör, mert amíg a magyar ember anyagi helyzeténél fogva ár érzékeny, addig fontosabb számára – és ez érthető – a termék ára, mint az, hogy hazai vagy sem…
