0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. február 22.

A szőlővédelem idei fő gondjai

Ismereteim és információim szerint a szőlőtermesztőknek ez évben nem sok növényvédelmi gondjuk volt. Olyan ültetvény is van, ahol a szőlő legismertebb gombabetegsége, a peronoszpóra meg sem jelent. A kórokozók közül a legnagyobb kárt a hazánkban 22 évvel ezelőtt felbukkant feketerothadás és a szőlőlisztharmat, valamint a korai tőkepusztulás okozta.

A szőlőlisztharmat egyes ültetvényekben a permetezés ellenére is fertőzött, a korai tőkepusztulás megjelenésének esélyét pedig a száraz időjárás segítette. A feketerothadás terjedésében és kártételében jelentős szerepe volt és van annak, hogy a kórokozóval fertőzött növényi részek jelentős hányada nagyon sokszor, vagy mindig az ültetvényben marad. Ez a gépi betakarításból és metszésből is adódhat, kézi metszésnél ugyanis nagyobb az esély, hogy a feketerothadással fertőzött részeket eltávolítják a tábláról.

A feketerothadás kórokozója a beteg részeken telel át, tavasszal a termőtestekből nagyon sok szaporítóképlet kikerül, a konídiumok a fiatal hajtásokra, fürtökre kerülve komoly vámszedői lehetnek a szőlőtermesztőknek.

A gomba jelenlétét a szőlő minden részén tapasztalhattuk.

A szőlő metszésekor az egy- vagy többéves, eltávolított vagy a tőkén maradt részek növényvédelmi szempontból több dologról árulkodnak, ezeket célszerű figyelembe venni és szükség esetén beavatkozni. Talán a legszembetűnőbb kép a szőlővesszőn látható, csillaghoz hasonló rajzolat, ami az előző évi szőlőlisztharmat-gombafonalak szívásainak következménye. Ahol ilyen szőlővesszőt látunk, ott az előző évben a tőkén, vagy akár az egész ültetvényben lisztharmatfertőzés volt, de még ilyenkor sem mondhatjuk azt, hogy a metszést követő évben biztosan megismétlődik a fertőzés. A lisztharmat ugyanis nem a szőlővesszőn, hanem a rügyekben telel át gombafonál formában, vagy ivaros alakban a kérgen. Szigorú télen a rüggyel együtt elpusztul a lisztharmat is, mert legalább annyira érzékeny a hidegre, mint a szőlőrügyek. Az elmúlt tél szinte nem is nevezhető télnek, ezért a rügyek fakadása után nagy valószínűséggel mindenki az átlagnál több zászlós hajtással találkozhatott, amelyek a fertőzött rügyekből törtek elő.

Általában gyakoribb az ivaros sza­porítóképletekből történő fertőzés.

Ezek a levelekkel együtt lehullanak a talajra, ahonnét elindulhat a fertőzés, de ezek a szaporítóképletek is ki vannak téve a természetes ellenségek (gombák) pusztításának. Amennyiben lisztharmatos vesszőt látunk a tőkén, az első permetezéskor megelőző jelleggel védekeznünk kell a betegség ellen. Ez évben az időjárás kedvezett a lisztharmatfertőzésnek, ezért is találkozhattunk a tüneteivel és sajnos a károkkal is.

Voltam olyan ültetvényben, ahol a tulajdonos tízszer permetezett az idén, mégis úgy vélte, hogy a feketerothadás miatt károsodott erősen az ültetvénye. Vizsgálatom szerint nem feketerothadás okozta a kárt, hanem a permetléperzselés. Ennek az okozója valószínűleg a permetezésre alkalmatlan, magas hőmérséklet lehetett.

A korábbi évekhez képest idén nagyobb gyakorisággal láthatjuk az esca és az eutípás betegség tüneteit.

Ebben szerepet játszhatott az utóbbi évek szélsőséges időjárása, ezenkívül főként a legyengült növényállapot, a túlzott terhelés, a tápanyag-utánpótlás hiánya, a nem szakszerű növényápolási és növényvédelmi munkák.

Ezektől függetlenül azt mondhatjuk és írhatom: a szőlőültetvények ritkán élnek meg növényvédelmi szempontból ilyen kedvező évet, és a szőlőtermesztők nagyon szép termést szüretelhettek.

Forrás: Kertészet és Szőlészet