Az eseményen készült fotógalériánkat ide kattintva tekintheti meg.
Bereczki István, a Kárpátaljai Magyar Borászok vezetője nem először jár az OMÉK-en, mégis azt mondja, fantasztikus élmény, hogy a Kárpát-medence finomabbnál finomabb termékei között mutathatják be sajátjukat.
Ők az egyesület borát állítják ki, amely az „Emese álma” elnevezést kapta, és hivatalosan is elismerték az Ukrajnában januárban bevezetett borminősítési rendszerben.
Az OMÉK-re két termelővel érkezett. Arónia, vagyis fekete berkenye italokat, kiadványokat, könyveket, turisztikai ismertetőket kínál, egyszóval „mindent, ami a magyarsággal kapcsolatos Szlovéniában, a Muravidéken.”
Vele érkezett a magyar-szlovén vegyes házasságból született Horváth család, akik
elképesztően finom sáfrányos akácmézet, sáfrányos tojáslikőrt, citromos zsályalikőrt és muravidéki gibanicát, azaz százrétű rétes hoztak.
Aki eljut az OMÉK-ra, annak ezeket feltétlenül meg kell kóstolnia, és meg kell ismernie a vidám és kedves kiállítókat is!
Király Levente fafaragó Szovátán készít hagyományos kopjafákat sóvidéki mintákkal, amelyekről szívesen mesél. Amelyik kopjafa tulipánban végződik, az általában női elhunytra, míg a golyóban végződő férfira utal. A csillag, a bástya gyakran győzelmet, a nyakas rész pedig az elhunyt "erős, székely jellemét" szimbolizálja. A mester apjától és nagyapjától sajátította el a fafaragást. Meséli, hogy a cserefa, illetve tölgyfa kopjafák igen időtállók, de az alapanyagot nem könnyű beszerezni, és legalább 4-5 évet kell száradnia, hogy ne "repedjen össze". Nem a faragásból él, de évi 4-5 megrendelése még van. Egész évben várja a látogatókat otthon, "kifaragott múzeum” házában, ahol az anyaországból is gyakran fogad fiatalokat, hogy az ősi mesterségre tanítsa őket.
A Hargita megyei Szentábrahámi Gyógynövényes kertet képviseli Pál Miklós, aki nagyon finom hecsedli teát kínál. Az egyhektáros ökológiai gazdaságra alapuló manufaktúrában szinte minden terméket kézzel szednek, illetve vadon gyűjtenek be.
Méhészeti és tejtermékeket, valamint biozöldségeket hozott Szabó László és Schmidt Lajos-József a Temesvártól negyven kilométerre fekvő Zsombolyáról, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete képviseletében. Az 1913-ban alapított szervezet a kommunizmus idejében eltűnt, majd a ’90-es években kezdték újból feléleszteni. Közel négyszáz gazdálkodót foglal magában, de Schmidt Lajos-József elnök nagy bánata, hogy mára főként az idősebb, hatvan év fölötti korosztály alkotja a tagságot.
„Talán, ha elmúlunk, meg is szűnik az egész társulat” - mondja.
A fiatalokat más érdekli, aki pedig nem tanul, és mezőgazdasági munkára vállalkozik, az inkább nyugatra megy, ahol többet keres vele. Pedig a bánáti és bácskai az egyik legjobb szántóföld Európában.
Komoly gond a munkaerőhiány, az állami támogatások alacsony szintje és hogy a termelői árak nagyon elmaradnak a költségekhez képest, amiben a megkérdezett gazdálkodók szerint nagy szerepe van, hogy az állam korlát nélkül engedi az olcsó import beáramlását.
Schmidt Lajos-József például öt hektáron termel gyümölcsöt, de olcsóbban kerül be a területre a magyarországi és lengyelországi cseresznye, mint amennyiért ő leszedi a fáról.
A kistermelőknek az értékesítésben és az inputanyagok beszerzésében, a nagyszántóföldi gazdálkodóknak pedig elsősorban a naprakész információban és a román nyelvű pályázatok értelmezésében segítenek – mondta el Laskovics István irodavezető.
Az OMÉK-ra hidegen préselt olajokkal, – egyebek mellett termesztett áfonyából készült – lekvárokkal és borokkal érkeztek. A jellemzően fehérbortermelő Érmellék a történelmi Magyarország kiemelkedő borvidéke volt.
A rendszerváltás után hanyatlásnak indult a bortermelés, az elmúlt évtizedben azonban főnixmadárként éled újra, főként azoknak az ambiciózus fiatal termelőknek köszönhetően, akik visszahonosították a hagyományos fajtákat,
például a bakatort, ami a bihardiószegi Zichy gróf révén még a kínai császárhoz is elkerült.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
