Egy vagyok a természettel

Kezdjük ott, hogy a gyerek húsevő, de nagyon, igazi ragadozó, de közben széplélek is. Vagyis az összes kitömött róka mellett mélyen leszegett fejjel kellett elhaladnunk (Réka kedvence mi lehetne más, mint a róka), miközben a medvékkel, muflonokkal, gímszarvasokkal semmi gondja nem volt.

Amiről azonban én szeretnék beszámolni, az az én kedvenc kiállítási tárgyam és a nézegetése közben eszembe jutott ez-az.

Az “Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításnak - mindannyian tudjuk - a gímszarvas agancsa az emblémája. Mert nekünk, magyaroknak különös kapcsolatunk van ezzel az állattal: Hunor és Magor legendáját mindannyian ismerjük, általános iskolai tananyag.

Az OMÉK eseményei között két szarvasos is volt: Kovács Lázár séf az AMC közösségi standján (alig pár méterre a Magyar Mezőgazdaság Kiadó kiállító helyétől) naphosszat vaddisznót és szarvashúst készít és kínál népszerűsítendő a vadhúsfogyasztást. A pénteki programban pedig a Nébih standján mutatták be a Kiváló Minőségű Élelmiszer védjegyet, amelynek a prémium minőséget jelölő változata mi mást is formázhatna, mint aranyszarvast.

És akkor ma reggel, még kapunyitás előtt járkálván a világkiállítási csarnokokban megláttam a kedvenc kiállítási tárgyamat. Egy sarokban, elhagyatottan áll. Pedig ennél többet érdemel ez a kelta-kori gímszarvas csontváz.

A csontok mellől balra pillantva ott van egy gímszarvas-preparátum, amely teljes pompájában mutatja be a szarvasbikát, és ha körülnézünk, az agancserdőbe botlik a pillantásunk. Én azonban szememet mégis a keltakori csontokra szegezem, ahogy a fekete háttér előtt ragyognak. Megérint az egyszerűség, a célszerűség, ahogy az állat szervezete felépül és eszembe jutnak a kis csontvázak, amelyek Halloweenre készülődvén lassan elárasztják a lakásunkat. És rájövök arra, amit az eszemmel persze mindig is tudtam, hogy minket, gímszarvasokat, embereket, ősöket és unokákat egy anyagból gyúrtak. Vagyis beszélhetek én kultúráról, vadászatról, állattenyésztésről, élelmiszergazdaságról - mindarról, ami emberi, mégis csak tény, egy vagyok a természettel.