Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára ismertette Somogy megye 600 ezer hektár kiterjedésű tájadottságait, amely lankáival és hidrológiai tulajdonságaival, nagy kiterjedésű erősültségével kiváló élőhelyet nyújt a nagyvadnak, amit magas létszámával és különleges minőségével hálál meg a vadgazdálkodónak. Somogyországban kiemelendő hazánk nemzeti kincse, a gímszarvasállomány minősége, ezt az idei szeptemberi szarvasbőgés idején mutatott teríték is alátámasztja.
– Hálásak lehetünk Dianának, a vadászok istennőjének, hogy a bőgés idején is kegyes volt hozzánk, hiszen vadászaink és a külföldi bérvadászok is kiemelkedő agancsú bikákat hoztak terítékre. Kiemelendő az a 15,9 kg agancstömegű törökkoppánnyi bika, amit a bírálóbizottság összesen 255 nemzetközi pontszámmal illetett, de a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem bőszénfai Tájcentrumában esett bikát is meg kell említenünk, ugyanis minden idők eddigi legmagasabb pontszámú somogyi gímszarvas trófeájáról beszélhetünk. A 267 pont feletti trófea világviszonylatban is előkelő helyen áll – ismertette Kemenszky Péter.
Ezt követően a Fekete István vadászkürtegyüttes által fújt Terítéken a dámszarvas kürtszignál kíséretében, Bálint Gábor atya megáldotta a ravatalon fekvő dámbikát.
Az atya elmondta, hogy bár nem vadászik, vadászbarátját többször is elkísérte a vadászni, ahol együtt figyelték a természet neszeit, és mély élményekkel gazdagodott valamennyi kiülés alkalmával.
– Azt hiszem, a vadászember az, aki igazán figyel. Aki együtt él a természettel, a vaddal. A vadász az, aki szereti, eteti, itatja a vadat, és igen, néha elejti azt – mondta, majd citált a Szentírásból: „Isten megteremtette az embert. Megáldotta, és aztán ezt mondta nekik: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet, hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, minden állaton, amely mozog a Földön.”
Tisztelet a vadnak, és a vadon keresztül annak, aki őt megteremtette: Istennek! És tisztelet annak az embernek, aki ezt tiszteletben tartja. Szereti, gondozza, óvja, védi Isten ajándékát.
Az atya után Nagy János, a bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpont vezetője az érdeklődők tudtára adta, hogy az áldásra azért ravataloztak fel éppen egy golyóérett dámbikát gímszarvas helyett, mert október már a dámnász, a barcogás ideje, a dámbika vadászati idény kezdete.
– Október 1. és november 30. közötti időszakban a golyóérett, vagyis életük delén, vagy már azon túljutott bikákat igyekszik elejteni a vadgazda. Hiszen a vadgazdálkodásnak amellett hogy fenntartható gazdálkodásnak kell lennie, gazdaságilag is fenntartható módon kell működnie, ehhez pedig a trófeás vad elejtése nagyban hozzájárul – mondja Nagy János.
A dámbarcogás egészen másként zajlik, mint a gímbőgés.
A dámbikák nem a tehenek „kegyeiért” küzdenek meg, hanem a legjobb barcogóhelyekért, amely a barcogóterület közepén található. A bikák mély gödröket, úgynevezett barcogóteknőket ásnak, amit vizeletükkel „illatosítanak”, felhívva ezzel a tehenek figyelmét. Általában a legerősebb, legnagyobb agancsot viselő bikáé barcogóterület centruma, a periférián a fiatal, gyengébb bikák foglalnak helyet.
Ezt követően a tehenek megérkeznek a barcogóterületre, ahol a fiatal bikák gyűrűjén áthaladva, a centrumban megkeresik a számukra legkívánatosabb bikát a párosodásra.
A románc végével a tehenek elhagyják a tett színhelyét, majd ahogy az október lassan tovaandalog, a heves vérmérséklet lecsillapszik, és a dámbikák szétszéledve járják ismeretlen útjukat, ki-ki saját sorsába sietve. És nem telt hiába életük, örökségüket gének formájában továbbadták az utókornak, hogy újabb és újabb daliás bikák és termékeny tehenek népesítsék be a ligeterdők, legelők látóhatárig nyúló síkjait. Ez a természet rendje, mely törvény kötelez és megkerülhetetlen. Nekünk, embereknek pedig az volna a dolgunk, hogy vigyázzunk e természeti csodákra, és gyönyörködjünk benne, ameddig még megtehetjük.
