A kísérletben a tész kísérletfelelős szaktanácsadója, Ledóné Darázsi Hajnalka, és külső szakértője, Vojnich Viktor, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának főiskolai docense volt a segítségemre. A kísérletnek helyet adó két, egyenként 500 négyzetméteres hidegfóliában nyárfaapríték közegen termesztették a fehér tölteni való paprikát. A termelő rendszeresen tápoldatozott és integrált növényvédelmet végzett. A palántákat április közepén ültette, a szedési időszak október végéig tartott. A hasznos rovarokat május 22-én telepítette a sátrakba:
A termesztéstechnológia részeként a második sátor két végébe csalogatónövényeket vetettünk azzal a céllal, hogy segítsék a hasznos rovarok betelepülését a természetes környezetből. A csalogató, bő pollenadó növényekből álló magkeveréket a Hortiservice Kft. forgalmazza. Van benne egyebek közt napraforgó, búzavirág, len, mályva. Ezek az egynyári növények a hasznos rovarok számára búvóhelyet nyújtanak és táplálékot adnak nektár és pollen formájában. A virágkeverékek összetételét úgy válogatták meg, hogy azok az egész tenyészidőszak alatt nyíljanak, tehát a táplálékkínálatuk folyamatos legyen a termelési időszakban.
A fóliákban kék és sárga ragacslapokat helyeztünk ki, majd azokat 12 alkalommal begyűjtöttük és értékeltük a fogásokat. A ragacslapok egyedi megjelölést kaptak, így visszakövethető, hogy melyik sátor melyik részéből valók. A színcsapdák 8 darab 5 × 5 centiméteres négyzetből állnak, két tetszőlegesen kiválasztott részükön számoltuk meg a ráragadt tripszeket mikroszkóp alatt.
Az 1. ábrán az egész tenyészidőben, az 1000 négyzetméteren a ragacslapok értékelésével kapott tripszegyedszám napi változását ábrázoltam. Kivehető, hogy a nyár közepéig szinte csak nyugati virágtripszet (Frankliniella occidentalis) fogtak a csapdák, majd július vége felé ez a dominancia felcserélődött, tehát a dohánytripszből (Thrips tabaci) volt több az állományban. A betelepítéstől számítva egy hónap után jelentkezett a biológiai védelem hatása. A világosszürke színnel jelölt ragadozó csíkos tripsz (Aeolothrips spp.) kis mennyiségben volt jelen, legtöbb a tenyészidőszak végén.
A két fólia (2., 3. ábra) közötti különbség a tripszek számában jelenik meg. Az elsőben július 8-án volt a nyugati virágtripsz maximuma, míg a másodikban már június 9-én. A dohánytripsz esetében nem volt jelentős az eltérés, az első fóliában szeptember 20-án, míg a másodikban szeptember 6-án volt belőle a legtöbb.
A 4. ábra mutatja, hogyan is alakult a tripszek száma a tenyészidőszakban a két fóliában. A dohánytripszek száma alig tért el, de a nyugati virágtripsz esetében szembetűnő a különbség, és ragadozó tripszből is több volt a második fóliában.
Összehasonlítottam a sárga és a kék ragacslap fogásait is. A dohánytripsz-ből a kék 19%-kal többet fogott, míg nyugati virágtripszből a sárga ragacslapon volt 39%-kal több. A három alkalommal szedett virágmintákban a nyugati virágtripszből és a zöld őszibarack-levéltetűből volt a legtöbb, és az őshonos Orius niger néhány példányát is megtaláltuk.
A kísérletben tehát azt tapasztaltuk, hogy a hasznos rovarok betelepítését követően még egy ideig növekedett a tripszek egyedszáma, de a biológiai védekezés hatására júniusban már csökkent. Önmagában nem volt magas a tripszek egyedszáma a fóliákban a korábbi tapasztalatokhoz képest. A két tripszfaj között a dominancia júliusban felcserélődött, augusztusra a nyugati virágtripsz szinte teljesen eltűnt az állományból. A zöld őszibarack-levéltetű folyamatosan jelen volt.
A biológiai védekezés költsége ebben az esetben 77 forint volt négyzetméterenként. A csalogatónövények hatékonyságát még vizsgálni szükséges, így a kutatást az idén folytatjuk több csalogatónövény kiültetésével.
A lombot és a termést is károsítjákA tripszek néhány milliméteres, vékony testű, hosszú hártyás szárnyú rovarok. Rendkívül szaporák, akár 10 nap alatt elérik a kifejlett állapotot. A kertészeti kultúrák igen gyakori és veszélyes kártevői. Táplálkozás céljából megsértik a növényt, ahol apró, ezüstös foltok jelennek meg, majd a levelek megsárgulnak, elszáradnak. A növények növekedése visszamarad, termékenységük csökken, és a terméseken hálózatos hegesedés alakul ki. A tripszek vírusvektorok, leginkább a paradicsom bronzfoltosság vírust (TSWV) terjesztik paprika- és paradicsomállományban. A TSWV tünetei közé tartozik, hogy a növény növekedése lassul, a bogyók nem kötnek, és a meglévő terméseken sárga, koncentrikus kör alakú foltok jelennek meg, illetve a foltos elhalás tünetei is mutatkozhatnak. A csúcsi leveleken elhalások, érközi sárga mozaikos foltok alakulnak ki. |
Simon Kitti
duális hallgató
Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar – DélKerTÉSZ
