Hazánkban 4348 hektáron termesztenek ökológiai módszerekkel friss zöldséget, a bio gyümölcsültetvények területe pedig 7306 hektár,
tudtuk meg Allacherné Szépkuthy Katalin előadásából. Ezek legalább 0,1 hektáros bioterületeket jelentik, ahol azonos kultúra található. A zöldségek közül a csemegekukorica, valamint a paradicsom, paprika és tökfélék teszik ki az összterület majdnem háromnegyedét, a gyümölcsök körében az almástermésűek, a dió és a bodza biotermesztése jelentős.
Magyarországon a mezőgazdasági terület tizedének átállítása a cél ökológiai termesztésre.
Az ültetvények átállása azonban három év, ezért az előadó felhívta a figyelmet a most ugyancsak három évre megnyíló AKG programra, aminek a kifutásával egyben az átállás is megvalósítható. Már a biotermesztésben is védeni kell az ültetvényeket a fagytól, jégtől és más káros természeti hatásoktól, amiknek a gyakoribbá válása a klímaváltozás következménye. Ehhez profi ültetvények kellenek, és amúgy is szükség van az elöregedett ültetvények leváltására.
A biotermesztés elterjedése a fogyasztóktól is függ, európai felmérések szerint a tojás esetében a legnagyobb arányú a biotermék forgalma, körülbelül 20%, míg friss zöldségből 5, gyümölcsből 7-8% körüli az európai átlag. Alapos javításra szorul a jelenlegi tápanyag-utánpótlási gyakorlat is, még ökológiai termesztésben sem semmiből valami, fogalmazott Szépkuthy Katalin.
Amennyi tápanyagot a gyümölccsel elviszünk az ültetvényből, ugyanannyit vissza is kell pótolni.
Ennek elősegítésére egy 18 éves szilvaültetvényben vizsgálja az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) a friss, helyben elérhető szerves trágya, a kereskedelmi forgalomban kapható baromfitrágya-pellet és a vinasz hatását a termés mennyiségére és minőségére a nem trágyázott területhez képest.
A zöldkomposzt hatását hasonlították össze országos kísérletben különböző avartakarásokkal a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Állattan és Ökológiai Tanszékén. Az eredményekről Tóth Ferenc számolt be. A vizsgálat kiindulópontja az a sajnálatos gyakorlat volt, miszerint az önkormányzatok ugyan összegyűjtik és komposztálják a települési zöldhulladékot, de a legtöbben nem hasznosítják, hanem megszabadulnak tőle. Paradicsom és burgonya termésmennyiségére, egészségére, valamint a hasznos és káros szervezetek mennyiségére vizsgálták a dióavar-, a vegyes avar-, a szalma- és a komposzttakarás hatását.
Általában minden takarásnál nőtt a pókok, futóbogarak, ászkarákok és földigiliszták száma, valamint a komposzt alatt kisebb volt a gyökérgubacs fonálférgek kártétele.
A földigiliszták legjobban a dióleveleket kedvelték, a komposzttakarás alatt kevesebbet találtak a felmérések során.
Általában 15 centiméter vastagon borították a talajt a különböző anyagokkal, és a tenyészidő végére a takarás 5 centiméter vastagra esett össze. Bármivel takarták is a talajt akár fél méter magasan, az évelő gyomokat nem nyomta el ez a réteg, igaz, a burgonya is átnőtt rajta. A magról kelő gyomoknál várhatunk csak kedvező hatást a vastag növényi takarótól.
Dezsény Zoltán a MagosVölgy ökológiai gazdaság gyakorlatát mutatta be. Fiatal gazda pályázaton indulva a feleségével kettesben vettek meg egy portát Terényben, és intenzív ökológiai zöldségtermesztésbe fogtak 8000 négyzetméteren.
Ez körülbelül fél talicska (35 liter) komposzt négyzetméterenként. Összesen 45 zöldségfaj több mint 120 fajtáját nevelik és 200 háztartást látnak el velük közvetlenül. Ez az üzleti modell megengedi a nagy tömegű komposzt használatát, amit drága pénzen szállítanak Terénybe, mert a közelben nem volt megbízható minőségű komposzt.
Ebben a gazdaságban vizsgálták baromfitrágya, baktériumkészítmény és talajgomba adagolásának hatását a Herencsényi paradicsom tájfajtával. Mint Boziné Pullai Krisztina (MATE) előadásából kiderült, a nagy mennyiségű komposzt mellé már nem volt érdemes további talajjavító anyagokat vagy szerves trágyát adni, mert egyik kezeléssel sem értek el bizonyítható kedvező hatást.
