Lengyel Zoltán Polgáron született, Pesten élt, programozóként dolgozott, de néhány év után elege lett a nagyvárosi életből és hazaköltözött. Eldöntötte, hogy ő apróvadélőhely-fejlesztéssel akar foglalkozni, illetve fácán- és fogolytenyésztéssel, amiket majd szabadon engednek, hogy helyreállítsák a vadon élő állományt. Ahogy egyre jobban beleásta magát a dolgokba, egyre többet tudott meg a mezőgazdaságról, élőhelyfejlesztésről, és találkozott a holisztikus menedzsment, a regeneratív mezőgazdaság fogalmával, majd belelátott a permakultúra mélységeibe is.
– Mind a három módszer ugyanannak a szemléletnek más-más aspektusa.
Ez elsősorban rövid távú tervezési, illetve napi döntéshozási keretrendszer. Mondjuk, ha sok a fű az árokparton, akkor lehet, hogy nem import háti motoros kaszákkal kell kaszálni és otthagyni, hanem kézi kaszával, a szénát pedig állatokkal megetetni, mert az munkahelyet teremt, a helyi gazdaságot erősíti, élelmiszert termel és még fosszilis energiát sem igényel.
A permakultúra pedig sokkal inkább hosszú távú tervezési és építési keret, amit három etikai elv vezérel: törődés a földdel, törődés az emberekkel, és a tisztességes elosztás. Erre nehéz egysoros példát mondani, de a lényeg, hogy a természetet és annak komplexitását próbáljuk másolni.
A regeneratív része is hasonló. Itt arról van szó, hogy azt, ami jelenleg a mezőgazdaságot jellemzi, gondolok a GMO-ra, vegyszerekre, műtrágyákra és húsgyárakra, azt nem akarjuk fenntartani.
Táncoskert – több mint bio
A gazdaság szlogenje: „Több mint bio”. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban, Polgár határában, a hortobágyi puszta peremén?
– A területünk a Hortobágy északnyugati csücskén, a Tisza volt árterében található. Ez azt jelenti, hogy nedves és sáros, belvizes teleink-tavaszaink, aztán pedig igencsak aszályos nyaraink vannak. Szikesedésre hajlamos vidék, erősen kötött agyagtalajjal. Nem ideális a monokultúrás termesztésre, de ideálisnak hangzik a regenerálásra.
A Hortobágyról beszélve a füves puszta, néhány fa és a legelésző tehenek képe jelenik meg az ember szeme előtt, szóval mi is ilyesmiben gondolkodtunk.
Ezeknek a mozgását a természetben a ragadozók és az élelemhiány szabályozzák, amit mi villanypásztorral helyettesítettünk. A mocsaras rész természetes élővilágához pedig a disznók és a vízimadarak passzoltak, de utóbbiakat most szüneteltetjük, mert ennyi munkát nem tudunk vállalni.
Ezeket az állatokat mozgatjuk a területen. A tehenek, juhok 2-3 óránként kapnak új legelőt. A csirkéket egy úgynevezett csirketraktorban – ez egy mini ól, aminek nincs alja – húzgáljuk, naponta 3 alkalommal. A tyúkok egy „tyúkbuszon” – egy átalakított pótkocsin – laknak, ezzel együtt vontatjuk őket a legelőn. Nappalra mindig kimehetnek, éjjelre pedig mindig bezárjuk őket.
Ez a vonulás több szempontból is jó: az állatok mindig friss területen vannak, így nem kell a saját mocskukban élniük, ami nagyban csökkenti a betegségek esélyét. A friss területen friss fű is van, amiből kedvük szerint ehetnek, ez megint csak hatással van az egészségükre. És természetesen hatással van a földre is, mivel nem egy területet legelnek folyton. Ez azt eredményezi, hogy a talajnak és a növényeknek van lehetősége élni, így a táj eredeti funkciója szerint működik, például van helye a víznek, nem kell lecsapolni a mocsarakat. Tudunk fákat ültetni, vad madarakat költeni, magyarán úgy beilleszkedni a rendszerbe, amennyire csak lehetséges.
Tyúklízing és hústagság
Elhatározta, hogy az értékesítésben is új utakra lép, ezért a közösségi értékesítés mellett döntött. Úgy gondolta, hogy nem szeretné kitenni magát és családját a tőzsdei, bizonytalan alapon működő és a pazarlásra épülő kereskedelemnek. Ebben a rendszerben megtalálta a biztonságot, és amint fogalmaz, van értelme mindennap dolgozni. Ez volt az első húsos közösségi mezőgazdasági kezdeményezés (zöldséges és gyümölcsös már működött), erre nem volt még hazai tapasztalat. A rendszer arra épül, hogy egy évre előre meg kell tervezni az árakat és a mennyiséget is.
– A mi évünk Szent György-naptól Szent György-napig tart. Tavasszal toborozzuk a tagságot, meghirdetjük, mire van lehetőség.
A tagok, attól függően, hogy milyen csomagot választanak, egy évre előre kifizetik a tagsági díjat, ami valójában a termékek ellenértéke.
Ezzel támogatják a munkánkat, mert minden kiszámíthatóvá válik, tudjuk, mennyi termékre van szükség, és azt gond nélkül elő tudjuk állítani.
A tagok pedig meghatározott időben és helyen átvehetik a jó minőségű friss húst, húskészítményeket és tojást, az átadásokon személyesen találkozunk, és ezért egy bizalmi viszony alakul ki közöttünk. A gazdaságot bármikor meglátogathatják, és akár önkéntes munkát is végezhetnek.
A tagság minden évben változó, 100-150 család csatlakozik egy-egy évben a gazdasághoz, vannak, akik már hat éve tagok, de mindig jönnek újak is.
Többféle lehetőség közül választhatnak, van például tyúklízing. Ennek lényege, hogy a tagok egy évre bérelhetnek tojókat, és az adott időszakban az általuk választott tyúk tojásait, heti vagy kétheti rendszerességgel átvehetik. Zoli vezeti a hozamukat. A tagok mindig az adott hét tojástermésének átlagát kapják meg. Elő lehet fizetni több tojóra is. A tapasztalatok alapján 150-160 tojással lehet számolni éves szinten. Volt olyan év, amikor 208 tojás jutott egy lízingelt tojóra. Az idén 10 000 Ft-ért lehet lízingelni.
A húst tagság keretében lehet kérni, csirke esetében egész pucolt csirkék érkeznek a tagokhoz, de lehet racka-, szürkemarha-, mangalica-húscsomagokra, és hurkát, kolbászt, virslit, grillkolbászt, szalonnát tartalmazó „szatyrokra” benevezni. Ezeket mindenki az igényei szerint állíthatja össze év elején.
Mit szól mindehhez a tagság?
A nyílt napra a nyári forróság ellenére több család is ellátogatott, mindenki Budapestről érkezett. A Táncoskert tagsága főként fővárosiakból áll, mint mondták, itt a legnehezebb friss és ellenőrzött termékekhez hozzájutni, és ezek közül is a húsokból van a legkevesebb lehetőség.
Dávid Szilvia két kamaszlánnyal érkezett a tanyalátogatásra, aki zöldséges közösségben kezdte ezt a fajta „élelmiszer-beszérzést”, de hiányzott a „rendes hús”, ezért csatlakozott ide is.
– Már hét éve vagyunk tagok két közösségben is, és nem is akarjuk abbahagyni. Az elején bonyolult volt, életmódváltás kellett hozzá. Az nem működik, hogy kitalálom, hogy mit akarok főzni és megveszem hozzá, ami kell.
De szerinte nem mindenki alkalmas arra, hogy a beszerzésnek ezt az útját válassza, hiszen itt a csirke egészben érkezik, a mangalicán vannak zsíros részek, és aki csak a csirkemellet hajlandó megenni, az nem tud mit kezdeni az itteni kínálattal. A kamasz Janka is idegenkedett eleinte a csirkefej és a belsőségek látványától, de azt mondja, már megszokta és várja, hogy érkezzen a friss áru.
A fiatal Ihász Patrik is Budapestről érkezett, ő az első éves tagságát „tölti” a Táncoskertben, és nagyon kíváncsi volt a gazdaságra. Mint mondja, elsősorban azért csatlakozott, mert mint logisztikával foglalkozó szakember, látja a termékek útját, hogy milyen körülmények között kerülnek az asztalra.
Itt viszont a vágástól számítva 24 óra múlva a konyhapulton fekszik a csirke, és mindössze 140 kilométert tesz meg.
Azt mondja, a nehézséget az jelenti számára, hogy év elején el kell dönteni, mit szeretne enni egész évben, és ezt egy összegben ki is kell fizetni. Ehhez nem szokott hozzá. Eddig maximum a másnap reggeliig terjed a tudatos tervezés, ez pedig jóval nagyobb fegyelmezettséget kíván. A következő évben már egészen biztosan rutinosabb lesz. A kezdeti nehézségekhez tartozik a csirkebontás is. Amikor a pulton feküdt a madár, fogalmuk sem volt, hogyan kezdjék el a feldolgozást. Patrik a Youtub-on végignézte az ebben a témában született magyar, francia, olasz és angol videókat, végül legjobban Gordon Ramsay produkciója tetszett neki, kipróbálta és azóta is eszerint darabolja a csirkét. A család szerint profi csirkebontó lett.
A tagok pozitívan értékelik a kommunikációt is, egyrészt a rendszeres személyes találkozók miatt, másrészt a Táncoskerttől gyakorta kapnak hírleveleket és kis videókat, amelyből tájékozódhatnak az aktuális állapotokról, munkákról, nehézségekről, örömökről.
MMG Direkt
Mi értelme az erdőknek? Milyen szolgáltatásokat nyújt egy erdő? Lokálisan vagy globálisan vizsgáljuk a fás területeket? Hogyan lehet évszázadokra előre megtervezi a fásítási programokat? Lomniczi Gergely erdőmérnökkel, stratégiai tanácsadóval beszélgetett Halmos B. Ágnes a Kistermelők Lapja főszerkesztője a sokoldalú erdős területeink fontosságáról.
youtube://v/vlqs3LQiyho
