0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Biodiverzitás: segítő hátország a szőlőben

Az ökológiai termesztésben egyre többször elhangzó kifejezés a biodiverzitás. De vajon mit értünk alatta és hogyan értelmezhető egy szőlőültetvénnyel kapcsolatban?

A biodiverzitás az élővilág sokfélesége, ami több szinten értelmezhető: egyaránt jelenti a Földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, a fajon belüli genetikai változatosságot, de egy kisebb területen belül is értelmezhető. Egy-egy területen előforduló fajok száma és az egyedek mennyisége nagymértékben függ az ökológiai viszonyoktól, a társulásban résztvevő növényfajoktól, állatfajoktól, továbbá a termesztési körülményektől, a termesztéstechnológiától, a felhasznált vegyszerektől, vagyis az emberi tevékenységtől.

Az emberi beavatkozások hatására nő a biológiai sokféleségre nehezedő nyomás. Ma a fajok kihalásának elsődleges oka az élőhelyek átalakítása, ami hozzájárult egyes fajok eltűnéséhez, mások felszaporodásához.

Az élőlények közötti egyensúly megbomlása számos problémához vezet, ami termesztési szempontból sem elhanyagolható. A kemikáliák használatával csak látszólagos „tisztaságot” tudtunk elérni az ültetvényeinkben, nem gondolva arra, hogy közben megváltoztatjuk a növények védelmi rendszerét, a totális szerekkel pedig mindent kiirtunk a környezetünkből.

Ez nemcsak a szőlőnövény környezetére igaz, hanem a talaj élővilágára. De tisztában vagyunk-e egyáltalán azzal, milyen élőlények vannak kárunkra és melyek hasznunkra, milyen fajszámban és mennyiségben vannak jelen az ültetvényben, és egy-egy beavatkozás milyen változásokat okoz az ökoszisztémában.

Ha valamit nem ismerünk, védekezni sem tudunk ellene, de az sem biztos, hogy minden esetben csak a kemikáliák segítenek.

A kórokozókhoz hasonlóan a rovarok elleni védekezés gerincét is csak két-három kártevőre korlátozzuk. Elsősorban a szőlőmolyok (tarka és nyerges), atkák (szőlőlevélatka, gubacsatka, takácsatkák) és most már az amerikai szőlőkabóca ellen végzünk vegyszeres védekezést. Rajtuk kívül esetileg és földrajzi fekvéstől, környezeti tényezőktől függően az ültetvényekben megtalálhatók a cserebogarak, a pajzstetvek, a darazsak és még sorolhatnánk. A globális fölmelegedéssel járó betelepülő fajokról még nem is esett szó, mint pl. a kígyóaknás molyok, vagy az életmódot váltó levéltetvek, amelyek a virágzás időszakában jelennek meg a hajtásokon. Kárt ugyan még nem okoznak, de vírusterjesztők lehetnek.

Vannak azonban az ültetvényben számunkra hasznos rovarok is, amelyek segítenek az ökoszisztéma természetes állapotának fenntartásában, és ragadozói, természetes ellenségei a kártevőknek.

Ezek közül legismertebbek a ragadozó atkák, a katicák, fürkészdarazsak, fátyolkák, de léteznek ragadozó poloskák is, melyeknek élőhelyet kell hagynunk, hogy szaporodjanak, fennmaradjanak és tevékenységükkel az ültetvények peszticidterhelését csökkenteni lehessen. Ilyen élőhelyek lehetnek az ültetvények körül elhelyezkedő érintetlen területek, árokpartok, erdők, de lehetnek az ültetvényben megjelenő gyomok is, amelyek egyrészt alternatív táplálékot adnak a pollen által, másrészt peterakó helyek a hasznos szervezetek számára.

A gyomirtás megtervezésénél számolni kell az atkák köztesnövényének számító gyomok (disznóparéj, herefélék, kakaslábfű, muharfélék, selyemkóró) megfelelő irtásával.

Az apró szulák az atkák különösen kedvelt tápnövénye, ha megtalálható a területen, akkor nagy valószínűséggel számíthatunk az atkák megjelenésére is. Azonkívül érzékeny a lisztharmatfertőzésre, de ez a mi esetünkben jó is lehet, hiszen a tizenkét pettyes katica az apró szulákon fejlődik ki és a gombafonalakkal táplálkozik.

A növényi kórokozókkal szembeni védekezésre olyan hasznos élő szervezeteket használhatunk fel, amelyek képesek elpusztítani azokat, vagy a szaporodásukat gátolni, illetve megvédeni a növényt a fertőzéstől.

A kártevők ellen a biológiai védekezéskor elsősorban ragadozó és parazitoid ízeltlábúakat, valamint ragadozó fonálférgeket alkalmaznak, de a növényi kártevőkben betegséget kiváltó vírusokat (pl. bakulovírusok), baktériumokat (pl. Bacillus thuringiensis) és gombákat (pl. Lagenidium giganteum) is használnak.

A szőlőültetvényekben jelen lévő élőlények egymáshoz való viszonyának ismerete nélkül nehéz elképzelni, hogy egy-egy kémiai beavatkozással milyen károkat okozhatunk. Léteznek ugyanis olyan kulcsfajok, amelyek jelentős ökológiai funkcióval bírnak: lehetnek például predátorok, zsákmányok, termelők vagy mutualisták (kölcsönösen előnyös kapcsolatban állók).

Ezen kulcsfajok eltávolítása az élőlényközösségből súlyos következményekkel járhat, sokszor egész sor további élőlény helyi kihalását eredményezi.

Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a faj- és genetikai diverzitás csökkenő mértéke jelentősen hat az élőlényközösségek környezeti változásokra adott válaszaira is. A környezeti tényezők mai gyors változása nagy alkalmazkodóképességet kíván. Minél több faj alkot egy élőlényközösséget, annál nagyobb esélye van az alkalmazkodásra, nem mellékesen a környezet peszticidterhelése is jelentősen csökkenthető.

Forrás: Kerti Kalendárium