0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szevasztok, itt a Palik Laci!

Palik László és felesége, Klára sikeres vállalkozást vezetnek a felvidéki Zselízen. Tevékenységük szerteágazó, pedig egyszerűen csak a hely, az Alsó-Garam mente természet adta lehetőségeivel élnek. Több rangos kitüntetés tulajdonosai, a Nemzetközi Lekvár- és Borverseny alapítói. A szakmán belül nincsen aki ne ismerné őket.

Idén a zselízi (Szlovákia) Biocentrum családi vállalkozás tulajdonosai, apa és fia vették át a Bokodi Sándor díjat, amit hét év után egy külföldi magyar vállalkozás kapott.

Palikék ökológiai gazdálkodásukban szántóföldi növénytermesztéssel és szőlővel, állattenyésztéssel foglalkoznak, az általuk termelt húst, zöldséget, gyümölcsöt elsősorban feldolgozva értékesítik, bort, lekvárt, pálinkát készítenek bio minősítéssel.

Központjuk, Zselíz mellett másik két telephelyük Vadalmáson és Peszektergenyén található, ahol történetesen a régi, 230 éves Eszterházy-pincét is felújították.

Palik László a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a MATE elődjén szerzett diplomát, majd ott is doktorált. Innen haza, a Felvidékre vezetett az útja. Ám sokak számára kérdés, hogy miként jutott egy nagyüzemi képzést preferáló intézményből odáig, hogy a biogazdálkodással kezdjen foglalkozni?

„Az egyetemet követően egy állami gazdaságban helyezkedtem el, s három hónapot ott dolgoztam, akkor kellett menni regrutának, ahonnan négy és fél hónap után »szabadultam«. Innen a szőgyéni – az akkori Csehszlovákia egyik legjobb – mezőgazdasági szövetkezetében helyezkedtem el” – idézi a kezdeteket, hogy már akkor működött náluk a KITE rendszer, elnökhelyettesként pedig nem csak a szántóföldi növénytermesztésre volt rálátása, de az állattenyésztést is felügyelnie kellett.

Színes volt a gazdálkodás, szarvasmarha és sertés is szerepelt a listán, de volt víziszárnyas, baromfi, s emellett 27 darab – egyenként negyed hektáros – fólia kivi ültetvénnyel, üvegházak virágokkal.

„Sok mindennel foglalkoztam, a szakmai munkán túl irányítottam a kultúrházat, az üzemi konyhát, úgyhogy volt lehetőségem mindent megtanulni” – hangsúlyozta, hogy a mai napig nem jelent gondot számára egy heti menüt összeállítani.

Ezután adódott egy lehetőség átmenni a szomszéd faluba, s fölajánlották vagy elnök lesz, vagy főagronómus. Ez utóbbi mellett döntött, mert akkor még nem rendelkezett kapcsolatokkal. Egy barátját beszélte rá az elnöki pozícióra, aki két év után ment nyugdíjba, majd átvette a vezetést, s vele egy időben a doktori címet.

„Amikor 1990-ben elnök lettem, bárhová mentem megbeszélésre vagy gyűlésekre, a mérnökök neve elé odaírták, hogy ing. nekem még a doktor is kijárt” – hívta fel a figyelmet, hogy akkoriban ez ritka volt, s sok ismeretséget szerzett. Tíz évig dolgozott a szövetkezetben, utána feleségével a felvidéki Zselízben megalapította családi biogazdaságát.

„Gyerekeink kiskoruktól fogva bekapcsolódtak a munkákba. Egyszer találtam azt mondani, reggelente nem fogom etetni, hétvégén pedig tisztítani az állatokat.

Ők kijelentették, hogy elvégzik, csak minden tojásért adjak nekik egy koronát. Abban a pillanatban meg is született az üzlet.

Még ha tojásonként száz koronát kérnek, azt is jóváhagytam volna” – magyarázta, hogy Gábor fiának kiküldetésből öt kiló szöget és három kalapácsot hozott haza. Pedig csak három éves volt. „Nem egyszerűbb ezt venni 30 koronából, mint egy távirányítós autót 1200 koronáért, és a gyerek lefoglalja magát egész nyáron keresztül” – meséli, hogy a fia elültette a kalapácsot is, meg a fogót is, de hát egyik sem kelt ki. Mindkettőjüknek volt kiskertje, amit önállóan gondoztak, de soha nem voltak rákényszerítve, hogy ezen a vonalon dolgozzanak tovább. „A fiam pszichológiát tanult, a lányom építészetet, de rájöttek, hogy a mezőgazdaság a legszebb szakma a világon” – fogalmazta meg, mindig a paraszt volt a legokosabb ember a világon, az tudott mindent.

Mára 600 hektár szántóföldön gazdálkodik a család, folyamatos ellenőrzés alatti regisztrált bioterületen. Ezt egészíti ki 15 hektáros szőlőjük és 5,5 hektár, gyümölcsültetvény. A szakember tapasztalata szerint a gyümölcsöt nem éri meg eladni.

Először szárították, majd lekvárokat, pálinkákat készítettek, később rájöttek, kiváló bort is lehet csinálni.

Ehhez jönnek a zöldségfélék, amit Palik László felsorolni sem tud. „Még földimogyorót is termeltünk, s a minap hallottam a földi manduláról, hát majd abból is vetünk fél hektáros területet, meglátjuk, mi lesz az eredmény.”

Beszélgetünk, s számomra egyre kevésbé felfogható, hány élete van a zselízi gazdának, miként lehet ennyi felé figyelni. Még akkor is, ha a család minden tagja megtalálta helyét a gazdaságban. „Azt szoktam mondani, hogy az utóbbi két-három évben a napi 26 óra helyett csak 22-t dolgozunk” – mosolyog, s nem is érti a felvetésemet, hiszen nem csak a gazdaság tölti ki az idejét. Bemutatóknak, rendezvényeknek a házigazdája, de rendszeresen találkozunk a Kárpát-medence legkülönbözőbb helyein is.

Forrás: magyarmezogazdasag