Egy-egy növénykultúra esetében a termés betakarítását követően a területen elvégzendő munkák mind azt szolgálják, hogy a következő év(ek)ben ültetendő növények majd jól érezzék magukat.
Tarlóápolás
Nagy szántóföldi táblákon az elővetemény maradványainak „elhordását” követően a legtöbb esetben a tarlóhántás az első munka. (Ha a növénymaradványokat zöldtrágyaként be szeretnénk dolgozni a talajba, akkor azokat megfelelően aprítani kell a bedolgozás előtt.) Ha az elővetemény leérése és az őszi talajforgatás között van rá idő, érdemes kisebb területen is tarlóhántást, vagy ahhoz hasonló talajápolást végezni. Ennek elsősorban a korai növények (melyek nyáron vagy ősz legelején leérnek) esetében van nagy jelentősége.
A legtöbb növény esetében ugyanis a talajfelszín a betakarítás időszakára általában megkeményedik, nyáron, ősz elején sokszor kifejezetten száraz is – vagy nagyon gyorsan megszárad, hiszen a növények talajt árnyékoló hatása megszűnik. (Ha gyökérzöldségeket szedünk fel, akkor is általában csak a növénysorok közvetlen közelében lazítjuk meg a talajt a felszedéssel, miközben a sorközöket tovább tapossuk.)
A tarlóhántást általában tárcsával vagy ekével (sekélyen járatva) végzik, kiskertben kézi tárcsát, tolókapát vagy csillagkapát érdemes leginkább használni, de szükség esetén bármilyen kapával fellazíthatjuk egy kicsit a talajt.
A tarlóhántás során nem szabad nagy földrögöket képezni, és hogy valóban eredményes legyen a talaj vízháztartását javító hatása, le is kell zárni boronával (gereblyével) vagy hengerrel. Ez segíti, hogy a talajból ne párologjon el könnyen a víz.
Talajforgatás
Az őszi időszak, egyben az egész év legnagyobb talajmunkája a mélyművelés. A hagyományos talajművelési rendszer szerint ez mélyszántás vagy ásás, amivel átforgatjuk a talaj felső rétegét: a forgatás mélységébe kerül a korábbi talajfelszín, felülre pedig az eredetileg a forgatás mélységében elhelyezkedő rész. Mivel az őszi szántás (ritkábban a vele körülbelül egy időben végzett altalajlazítás) a legmélyebb talajművelés az évben, ezzel a művelettel tudunk a leghatékonyabban tápanyagot juttatni a mélyebb talajrétegekbe, ami segíti majd a gyökerek fejlődését is abban a zónában. Mélysége általában gépi műveléskor 25-30 cm, kézi ásáskor 20-25 cm.
A hazai időjárási trendeket nézve, valamint az alapján, hogy a zöldségnövények mikor hagyják üresen a talajt, az őszi forgatást általában október-november folyamán tudjuk elvégezni.
Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a forgatás elég érzékeny a talaj nedvességtartalmára: ha nem megfelelő nedvességtartalom mellett végezzük, könnyen ronthatunk is a talaj szerkezetén. Közepesen kötött vagy annál agyagosabb talajok esetében, ha túl nedves forgatáskor a föld, akkor nemcsak „kenődik” és betömörödik a szántás alsó részénél, ami majd később okoz gondot, hanem a traktor, vagy akár mi magunk is a súlyunkkal tömöríthetjük a talajt. Nem is beszélve arról, hogy a munkaeszközre ragadó föld jelentősen nehezíti a munkát. Ha a talaj túl száraz, akkor nehéz belőle szeleteket hasítani, ami szintén nem kedvező.
Homoktalajon inkább azzal kell számolni, hogy az átforgatandó rögök forgatás során szétesnek, legtöbbször nem tisztán átforgatjuk az alját a tetejére, hanem a rétegben keverednek is az egyes részek.
A mélyszántással vagy az ásással az is a célunk, hogy a talajt felkészítsük a téli csapadék befogadására. A talajszeletek átforgatásakor a nagyobb rögök között nagyobb üregek vannak, amelyek segítik, hogy például a gyorsan olvadó hó az egyébként fagyott talajba is bejuthasson, és ott raktározódjon. A középkötött-kötött talajokon nem kell megijednünk a forgatáskor képződő nagyobb rögöktől. Ha időben elvégezzük a munkát, akkor számíthatunk rá, hogy egy átlagos tél folyamán ezek a rögök szétfagynak, és tavasszal könnyen elmunkálhatók lesznek. (Ezzel ellentétben, ha például tavaszi vagy nyári szántást végzünk, ezeket a rögöket a forgatást követően mihamarabb – lehetőleg még aznap –, még a kiszáradásuk előtt szét kell aprítani, mert ezt elmulasztva szinte lehetetlen jó magágyat készíteni.)
Ha az őszi forgatást korán (szeptemberben) végezzük, akkor a nyári szántásokhoz hasonlóan számítanunk kell rá, hogy a talaj kiszáradhat,
s mivel a rögök között viszonylag nagy rések vannak, nem csak a felszínén, hanem még a mélyebb rétegekből is könnyen vesztünk vizet. Emiatt a korai forgatás után a talajt el kell munkálni (gépi boronával, vagy kézi ásáskor gereblyével). Természetesen, ha még az ősszel szeretnénk beültetni vagy bevetni a területet, akkor is érdemes rögtön elmunkálni a forgatott talajt.
Alaptrágyázás
Az őszi talajforgatáshoz szorosan hozzátartozik az alaptrágyázás is, hiszen a gyökérzóna alsóbb részére leghatékonyabban így juttathatunk elegendő tápanyagot.
Ez a két tápelem viszonylag lassan táródik fel, a talajban jól raktározódik, és mivel lassan mozog, a mély műveléssel tud csak biztosan eljutni a növények gyökérzónájának aljára. Az ősszel kijuttatott nitrogén legnagyobb része átlagos teleken kimosódik a gyökérzónából, így csak akkor adjunk nitrogént ősszel, ha sok a szármaradvány vagy nem megfelelően érett szerves trágyát juttatunk ki. Akkor ugyanis a nitrogén a szerves anyagok harmonikus lebomlásához szükséges.
„Alternatív” talajművelési rendszerek
Az imént leírt hagyományos őszi talaj-előkészítés mellett mindenképpen említést érdemel, hogy nem mindig kell forgatni.
Egyes természetközelibb termesztési megoldásoknál ún. forgatás nélküli talajművelési rendszert alkalmaznak, főként azért, hogy a talajéletet minél kevésbé zavarják meg, és megőrizzék a talaj eredeti szerkezetét.
Ebben az esetben a talajt „csak” lazítják, tárcsával vagy nehéz kultivátorral. Ahogy a kiskertekben, így nagyobb területeken is kifejezett előnye, hogy jelentősen csökkenti az alap-talajművelés munkaigényét („erőt és időt spórol”), így nem csak a környezetet kímélő hatása az előnye. Mivel az alsóbb talajrétegek nem cserélnek helyet a felsőbbel, vesztünk némi tápanyagot (ami fentről lemosódott), annak visszanyerésére jól átgondolt, okos vetésforgóra van szükség sekélyen és mélyebben gyökerező növények megfelelő váltakoztatásával, és emellett a tavaszi talaj-előkészítő munkák egy kicsit nehezebbek. Növényfajtól és az egyéb termesztéstechnológiai elemektől (a termesztés intenzitásától, pl. az öntözéstől) függően, mondjuk a forgatás nélküli talajművelés esetében számíthatunk hozamkiesésre, így érdemes mérlegelni, hogy mennyit ér a kevesebb munka és a környezettel való nagyobb harmónia.
A két rendszer között középút is eredményesen alkalmazható, főként úgy, hogy nem minden évben végzünk forgatást. Az egész területünket egy időben „pihentetve”, vagy a vetésforgónkban csak a talajszerkezetre kifejezetten igényes növények előtt ásunk (szántunk), egyúttal szerves trágyát is bedolgozva a talajba, a területnek így mindig csak egy részén.
