Back to top

A szőlőszedő puttony

A szőlőszüret nélkülözhetetlen kellékei közé tartozik a puttony, a leszedett szőlőfürtök összegyűjtésére használt teherhordó eszköz. A hagyományos puttony kádárok által készített dongás-abroncsos faedény, amit két heveder segítségével háton hordanak. Felül nagyobb átmérőjű, alja felé keskenyedik.

1. kép: A kassai Orbán-torony harangjának díszítése – másolat
1. kép: A kassai Orbán-torony harangjának díszítése – másolat
Fotó: www.kosice.estranky.sk
Puttony szavunk a 15. századtól adatolható, nyelvünkbe az osztrák-németből került (die Butte, die Bütte, die Hotte). A kassai Orbán-torony 1557-ben öntött harangjának díszítésén már puttonnyal ábrázolt szüretelő férfialakok láthatók (1. kép). A puttonyt Tokaj-Hegyalján viszonylag korán, már a 16–17. században használtak, így ott évszázadok óta csaknem kizárólagosan használt eszköz a szőlő szállításához. Ruszt, Sopron, Pozsony vidékén, valamint az erdélyi szászok körében is elterjedt, de a 18. századi betelepítésekkel érkező németek is széleskörűen használták. Más vidékeken a puttonyok változatos formái mellett egy másik régi fürtszállító edényünk, a rúdon hordozott cseber is jelen volt.

A Dunántúlon a 19. század derekáig a cseber és a puttony egymás mellett párhuzamosan használt eszköz volt. A Balaton környékén eleinte az uradalmi, nemesi szőlőkben, majd lassacskán a kisparaszti szőlőkben is felváltotta a csebret a puttony.

A Dunántúl egyes vidékein, különösen a Somló környékén csak az első világháború után következett be ez az eszközváltás. Miként az Entz Ferenc és Gyürki Pál A Hazai szőlőszet című 1868-ban megjelent munkájában olvasható: „Puttonnyal a világért sem hordaná senki a szőlőt a Somlyói szüreten, Ramasetter úr háromszoros napszámot ígért már egy puttonyosnak, de még sem bír kapni embert, mert e vidéken nagy szégyennek tartják a puttonyhordást.”

Szüretkor a szőlőfürtöket főként asszonyok, lányok szedték sajtárba, vesszőkosárba, vederbe. A leszedett fürtöket puttonyos férfiak (2. kép) gyűjtötték össze és szállították a présházhoz vagy a szállítójárműveken elhelyezett kádakhoz. Sokfelé a termés mennyiségét is a feldolgozás helyszínére szállított „egységek” (cseber, puttony) számával mérték.

2. kép: Puttonyozó férfiak, 1900-as évek.
2. kép: Puttonyozó férfiak, 1900-as évek.
Fotó: Erdélyi Mór, MMgM Eredeti Fényképek gyűjteménye

A termés szállítása szempontjából a puttonyhasználat előnye a cseberhez képest, hogy kettő helyett egy ember, kevesebb fáradsággal, szabad kézzel tud hordani, és a háton viselt puttonnyal a szőlősorok között is képes mozogni.

A puttony formájában, méretében, anyagában és alkalmazási módjában sokféle, az ország egyes szőlővidékeire jellemző változatban fordul elő. Különböző típust képviselnek a budai, a zalai, az alföldi és az észak-magyarországi puttonyformák.

Az Alföldön körben azonos magasságú dongákból vagy keskeny kivágatú peremmel készül. Északi szőlővidékeinken három különböző változatot találunk: a hegyaljai, az egri és a gyöngyösi puttonyt (3. kép). Valamennyi észak-magyarországi puttony jellemzője a kiemelkedő hát- vagy nyakdeszka, szemben a budai, zalai és alföldi típusokkal, amelyeken ilyen nincs, és méretben is nagyobbak.

3. kép: Puttonyformák. A: budai, B: zalai, C: hegyaljai, D: egri, E: gyöngyösi puttony
3. kép: Puttonyformák. A: budai, B: zalai, C: hegyaljai, D: egri, E: gyöngyösi puttony
Fotó: Vincze 1960, Ethnographia

Egerben a puttony a teherhordás általánosan használt eszköze volt, nemcsak szőlő- és gyümölcsszállításhoz, de kézi vagy hátikosár helyett is. Mivel nők, férfiak és gyermekek egyaránt használták, azért az egri puttonyok méretben is változatosabbak, mint más vidékeken. A gyöngyösi puttony a vállon, illetve háton viselésre szolgáló heveder felerősítési módjával különbözik a két előbbi változattól. Tokaj és Eger vidékén a dongákat összeerősítő alsó és felső abroncshoz rögzített karikába kötik a hevedereket. Gyöngyösön és környékén felül, a puttony kávájába vágott résekbe fűzve erősítik fel.

Miként Vincze István etnográfus írja, puttonyaink egyrészt formájukban alkalmazkodtak a meredek hegyoldalon való teherszállításhoz, másrészt használati módjukban a hagyományos borkészítés igényeihez.

A budai és a dunántúli puttonyokat, amíg megtelnek, gyakran a földre helyezik, és előfordul, hogy benne a szőlőt megzúzzák (muszkolják), s csak a telt puttonyt veszi a munkás a hátára. Ezzel szemben észak-magyarországi szőlővidékeinken a puttonyos a munka minden fázisában hátán tartja puttonyát, ahová a szedők felöntik telt edényeiket, és a fehérborkészítés technológiai célszerűségének megfelelően a fürtöket zúzatlan állapotban szállítják a feldolgozás színhelyére.

A 20. században megjelentek az ipar által gyártott horganylemez puttonyok is, amelyek különösen a szocialista nagyüzemekben terjedtek el.

Nagy József
muzeológus
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Bizánci borászatot tártak fel Javnéban

A bizánci korból származó borászatot tártak fel Javne város mellett a régészek. Izrael történetének legnagyobb ásatásán a korszak eddig ismert legnagyobb borászatát fedezték fel, ahol évente legalább kétmillió liter fehérbort gyártottak és öntöttek cserépamforákba.

A komplexumon belül öt hatalmas, pompás borospincét, a bor érlelésére és forgalmazására szolgáló raktárakat, a folyadékot őrző és szállító cserépedények kiégetéséhez szükséges kemencéket, valamint több tízezer cseréptöredéket, teljes egészében épen maradt amforákat és az egyes épületek közötti rendezett utakat találtak.

Felfedeztek az ásatásokon egy 1600 éves mozaikot is, mellette szőlőpréseket – nagy medencéket –, amelyek területe egyenként mintegy 225 négyzetméter volt. A leletek alapján a borászat tulajdonosai rendkívül tehetős emberek lehettek.

„Évente mintegy 2 millió liter bort forgalmaztak! Ez még ma is óriási mennyiség, és nem felejthetjük el, hogy akkoriban kézi munkával végezték a gyártás egész folyamatát”

– nyilatkozták az ásatásokat végző szakemberek, Eli Hadad, Liat Nadav-Ziv és Jochanan Seligman. „A környéken előállított bort gázai és askelóni bornak nevezték, amely az ókori világ minőségi bormárkájának számított. A Javnéban gyártott cserépedények és bor nemzetközi hírnévre tettek szert, eljutottak Európába és Afrikába is. Többnyire fehérbor volt, amely onnan kapta a nevét, hogy főként Gáza és Askelón kikötőiből szállították el szerte a világba” – mondták a szakemberek.

A javnei ásatásokon még sok­kal régebbi, mintegy 2300 év­vel ezelőtti, a perzsa uralom korából származó szőlőpréseket is találtak, melyek alapján úgy vélik, hogy ezen a helyen évszázadokig folyamatosan zajlott a bortermelés.

A borfogyasztás nagyon elterjedt volt az ókorban, gyerekek és felnőttek is rendszeresen itták különböző hígításban, mert a víz sokfelé se tiszta, se jóízű nem volt, és a bort „koncentrátumként” is használták az ivóvíz feljavítására vagy helyettesítésére.

Az IAA két évvel ezelőtt a Tel-Avivtól délre, a tengerpart közelében lévő Javne város terjeszkedése miatt kezdte a leletmentő régészeti kutatásokat. A következő hetekben az ásatásokat meg lehet tekinteni, de később lefedik a maradványokat, hogy megvédjék a közelgő téli esőzésektől. A továbbiakban régészeti parkot alakítanak ki a feltárások területén. (mti)

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/43 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Növényorvos a közterületen: jó idő van a levéltetvekre

Az esőkkel egy időben megérkezett a meleg is, kedvező körülményeket teremtve a gombáknak és a rovaroknak. Talán a levéltetvek élvezik a legjobban a meleg, párás időjárást. Szaporodnak, terjednek, és egyre több fajt károsítanak.

Kutyaharapást szőrével? Inkább ebnyelvűfűvel...

A fekete nadálytő jól ismert és szívesen használt gyógynövény, azonban inkább csak nedvesebb helyeken, folyópartok közelében találhatjuk meg. Hasonló hatásokkal bíró testvére, az ebnyelvűfű viszont éppen a száraz, napos gyepeket kedveli.

Az eredmény azonnal látható

Hazánkban nem elterjedt a gépi virágritkítás almában, ezért mutatták be Újfehértón, a Debreceni Egyetem Újfehértói Kutatóintézetében a Darwin berendezést. A gép bemutatásával azokat a tévhiteket is szeretnék eloszlatni, hogy ez az eljárás károsítja a fákat, tudtuk meg Takács Ferenc megbízott osztályvezetőtől.

Ásó, kapa, nagy kaland: milyen ásót vagy ásólapátot vegyünk?

Az ásó vagy ásólapát alap kerti szerszám. Nincs kertrendezés nélkülük, lehetne mondani, azonban nem mindegy milyen kerti feladathoz milyen típusú ásót, ásólapátot választunk. Az éle lehet egyenes, csúcsos, a nyele műanyag vagy fa, a vége egyenes T- vagy D-nyelű. Speciális feladatokhoz pedig különleges bronzból is készülnek ásók, ásólapátok.

Két védőhormon kölcsönhatása

A korábbi feltételezésekkel ellentétben a szalicilsav és a jázmonsav nem nyomják el egymást a növényi kórokozókkal szembeni védekezés során. Sőt, a fás szárú növényeknél a két hormon kölcsönhatása akár növelheti is a növények rezisztenciáját.

Poloska veszélyezteti az olasz gyümölcstermést

Az első meleg napoknak nemcsak az emberek örültek Olaszországban: Emilia-Romagna tartományban a nyári időjárás sosem látott mértékű poloskainváziót indított el, adta hírül a Confagricoltura gyümölcstermesztő szövetkezet.

Korábbra tolódtak az utolsó fagyok Magyarországon

A klímaváltozás miatt korábbra tolódnak Magyarországon az utolsó tavaszi fagyok, ami komoly veszélyt jelent a mezőgazdaságra - derül ki egy új kutatásból, amelyet a Másfélfok.hu-n tettek közzé.

Ehető krizantémok: ilyen is van

A krizantém egy közismert dísznövény, ám arról kevesebb szó esik, hogy egyes fajai ehetők, fűszernek is kiválóak, némelyek virágából pedig tea készíthető. Érdemes ilyenekből is ültetni a kertbe…

Nagy termetű bogyósok

A bogyósgyümölcsök újdonságait bemutató sorozatunkat a legnagyobbra növő fajokkal zárjuk. Az egészségtudatos táplálkozás, a különlegességek iránti igény és a klímaváltozás mind népszerűbbé teszik a színes gyümölcsöket, és lehetővé válik több mediterrán eredetű növény termesztése is.

Az árnál is van fontosabb

A Floral Marketing Fund (FMF) támogatásával 2020–2021-ben felmérést végeztek az Egyesült Államokban és Kanadában a fogyasztók bolti és online vásárlási szokásairól. Meglepő eredményre jutottak: a kertészeti árudákban gyakran már csak azután nézik meg a vevők a termékek árát, miután döntöttek a vásárlásról.