A Davisben lévő Kaliforniai Egyetem tudósai azt tűzték ki célul, hogy megvizsgálják a betegséget okozó kórokozó, a Phythophthora ramorum sporulációs (spóraképző) potenciálját a gyakori kaliforniai növényfajokon. „A sporulációs potenciál számszerűsítése különböző gazdanövényeken nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a betegség növénytársuláson belüli terjedését” – magyarázta a vezető szerző, Lisa Rosenthal.
Rosenthal és kollégái 13 különböző gyakori növényről gyűjtöttek leveleket a Big Sur régióban, és megfertőzték ezeket a patogénnel . Arra jutottak, hogy a legtöbb fajnál megkezdődött a spóra termelés, bár különböző mértékben. A cserhéjú tölgynél és a nemes babérnál volt a legjelentősebb a spóratermelés. Azt is megállapították, hogy spóratermelés mértéke és a leveleken található elváltozás mérete között is ellentmondásos a kapcsolat, ami azt jelzi, hogy a vizuális tünetek nem megbízható mérőszámai a sporulációs potenciálnak.
„Az általunk készített tanulmány vizsgálja elsőként a betegség sporulációs képességét a gyakori kaliforniai partvidéki őshonos növényfajok széles skáláján, és elég nagy mintanagysággal ahhoz, hogy statisztikailag különbséget lehessen tenni a fajok között” mondta Rosenthal.
Azzal, hogy tudjuk, mely fajok fontosak a kórokozó átvitele szempontjából, az erdőgazdálkodók célzottabb erdőkezelési tervekkel hatékonyabban tudják mérsékelni a hirtelen tölgypusztulás terjedését és hatásait.