0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kecskesajtot mindenki szereti

A vállalkozásunk már-már meseszerűen indult, mesélte tudósítónknak Reicz Attila. Megtakarított pénzéből először tyúkokat vett, a tojásukat pedig évekig eladta, aztán huszonhét kecskét vásárolt belőle. Napjainkra mintegy 170 egyedből áll az állomány, a tejből sajtot készít. Ennyi állat tejéből már meglehetősen sokat tud készíteni, és a végeredmény igen finom.

Kisvásárhely legvégén, a Marcal folyó szomszédságában van a telephelye a településrész nevét viselő Fiatalosi Kecskesajtnak. Az egykor nagy hozamú folyó őszi látogatásunk idejére szinte teljesen kiszáradt, de a környék még mindig kimondottan vadregényes. Hód, vidra, szarvas és vaddisznó járja a területet, és persze nap mint nap kint legelésznek Reicz Attila alpesi és núbiai kecskéi is.

– Beleszülettünk ebbe az életbe. A felmenőim mindig is földet műveltek, és mindig voltak állatai a családnak, disznónk és tojóhibridjeink. Úgy tartották őket, ahogy kell: jó gazda módjára, szeretettel – fogalmazott Reicz Attila. – Igazából fel sem merült kérdésként, hogy folytatom-e ezt az életmódot. A tyúkokkal alapoztam meg a vállalkozásomat, és 2012-ben huszonhét kecskét vettem a tojások árából, 600 ezer forintért. A kecsketartásból magától értetődően következett a sajtkészítés. Nem bonyolítottuk túl a dolgot, a megtermelt tejet felhasználva kezdtük a munkát. Természetesen eleinte nem készítettünk túl sok sajtot. Anyukám egyik szakmája sajtmester, és a sógoromnak és a testvéremnek szintén van ilyen végzettsége. Nekem eredetileg asztalos a szakmám, de mellettük könnyen elsajátítottam a sajtkészítést, elvégre szeretem csinálni és érdekel.

Mára odáig jutottunk, hogy mintegy 170 kecskét tartunk, amiből 140 alkotja a fejős állományt. Talán mondanom sem kell, hogy ennyi állatot etetni, gondozni, fejni és a lefejt tejet feldolgozni nem kevés munkával jár.

Aztán ott van a föld, amit művelni kell az etetésükhöz, a termést pedig fel kell dolgozni. Az abrakot ugyan vásároljuk, azonban a lucernát és a szénát mi magunk termeljük meg. Szóval, bőven akad tennivalónk. De ezt nem panaszként mondom, ez nagyon is szerethető világot és tevékenységet jelent számomra, számunkra.

Napközben legelnek a kecskék, a Marcal-part jócskán tartogat számukra finomságokat. Ezalatt jut idő a sajtok elkészítésére.

– Három hónap kivételével egész évben fejjük a kecskéket. Szerencsére zárt fejőrendszerünk van. A tej minden szükséges berendezéssel felszerelt üzembe kerül. Anélkül nemcsak jóval nehezebb volna, hanem lassabban is menne a munka. A feldolgozás csodálatos folyamat, öröm nézni, ahogy alakulnak a sajtok. Majdnem mindenfélét készítünk, amit csak lehetővé tesznek a fűszernövények. Persze leginkább olyanokat, amiket kérnek vagy rendelnek tőlünk. Különösen szeretem a saját oltókultúráinkkal előállított félkemény és érlelt sajtokat. El kell mondanom, hogy mi kéregkultúrával készítjük a sajtjainkat. Egyszerűen csodálatosnak tartom, ahogy a baktériumok átdolgozzák – és hogy milyen finommá teszik! – az alapanyagot.

A mostani állománnyal az év nagy részében napi 350 liter tejet tudunk felhasználni sajtkészítéshez. Így ősz felé – ez már az említett három hónapos időszakba tartozik – egyre csökken a tejmennyiség, jelenleg csak 150 liter körül van a napi hozam.

A legtöbb termelőtől azt hallottam, hogy kétféle ember van: az, aki imádja a kecskesajtot, és az, aki ki nem állhatja. Reicz Attila viszont nem ezt tapasztalja.

– A kecskesajtot mindenki szereti! Csak van, aki még nem tudja, mert eddig csak „szemetet” evett. Igen, ezt ki kell mondani. Azt szokták mondani, a jó kecskesajtnak az a titka, hogy az állatokat tiszta helyen kell tartani, és hogy bak ne legyen közöttük. De szerintem ezek részletkérdések. Én azt tapasztaltam, hogy ahol teljesen tiszta a hely, és még bak sincs a kecskék között, ott egyáltalán nem jobb a tej, sőt! Szerintem az számít, hogy a takarmánytermő és a legelőterületnek milyen a kémhatása – lúgos-e vagy savas –, és hogy milyen növények teremnek rajta. Tehát azon, hogy mit esznek az állatok.

Nálam közömbös a talaj kémhatása. A kecskéim tulajdonképpen a Marcal-parti sást és nádat legelik, amiknek az íze nem ütközik ki a tejben. Sokan azzal rontják el a sajtot, hogy nagyon erős tejből készítik.

Emiatt fordulhatott elő velem még olyan is, hogy egy szállodából visszaküldték a terméket, mondván, annyira üres, hogy nem lehet érezni, hogy a kecskesajt.

Eszerint a kettő között van az igazság, tehát el kell találni az arányokat. Éreznie kell a vevőnek, hogy kecskesajtot eszik, de persze legyen finom.

Reicz Attila szerint egyre szívesebben vásárolnak kecskesajtot az emberek, de azért örülnek, ha ízesítés tekintetében nagy a választék.

– A keresletnek szerintem több oka van. Az első, hogy a kecskesajt nagyon egészséges és finom. Aztán akad, aki csak kecskesajtot fogyaszthat, mert tehéntejet és belőle készülő termékeket nem ehet-ihat. Emellett egyre több a tudatos vásárló, aki odafigyel rá, hogy az ételeiben sem idegen anyag, sem tartósítószer ne legyen. Márpedig a nagyüzemek nemigen tehetik meg, hogy ne tegyenek ilyesmit a termékeikbe. A tudatos vásárlók erre azt mondják, hogy inkább keresnek olyan termelőt, akiben maximálisan megbíznak, akinél láthatják az összetevőket, megtekinthetik az előállítás munkafolyamatait, vagyis a végtermék minden paraméterével tisztában lehetnek. Ha az a termék még finom is, akkor nem kérdés, hogy azt vásárolják, és persze később is visszatérnek hozzá.

A Fiatalosi Kecskesajt mindegyik felsorolt feltételnek megfelel. Hozzáteszem: a jó kecskesajtnak az is a titka, hogy kiváló minőséget kell előállítani, ráadásul folyamatosan. Havonta átlagosan 1 tonna sajtot állítunk elő, és elmondhatom, hogy sokszor még ez a mennyiség is kevésnek bizonyul. Viszik szállodák, viszik pékségek, viszik vendéglátóhelyek, és persze a piacokon is keresik az „egyéni” vásárlók.

A Fiatalosi Kecskesajt folyamatosan fejleszt, mert Reicz Attila azt vallja, az a legfontosabb, hogy a legkisebb beruházást is megvalósítsák, ha alkalom adódik rá.

– Jelenleg egy 40 négyzetméteres pincét építünk, ahol a tejet tároljuk majd. Ez nagy munka, két hónap alatt 60 köbméter betont dolgoztunk el hozzá – és ez még csak az épület alja. Saját magunk csináljuk, mert így a legolcsóbb. Egyébként is mindent, amit csak lehet, családilag gyártunk. Most éppen fejőállványt készítek. Ha vásárolnám, 160 ezer forintba kerülne. Viszont így, hogy magam csinálom, kihozom 30 ezerből. Ugye, mennyire nem mindegy?!

Magunk építettük a füstölőt is. Tervezünk új tyúkólat is, a bele való állomány létrehozásával együtt. Aztán fel kell újítani két istálló tetejét is. Az egyiket gépesített raktárrá alakítjuk, hogy megkönnyítsük az eddig kézzel végzett munkát.

Úgy gondolom, hogy a kecskeállomány mérete megmarad száznegyven és kétszáz állat között, mert ebből már jól meg tud élni egy család, ha jól végzi a dolgát. Persze, ehhez arra van szükség, hogy szeresse az ember, amit csinál. Ez egy életforma. Szeretni kell a földet, szeretni kell az állatokat, magát a munkát, ami a kenyerünket adja. Ahhoz, hogy felkelj reggel, fontos, hogy kedveld ezt az életet, és ne azért kelj, mert rá vagy kényszerítve. Azonkívül a kis dolgoknak is örülni kell. Amikor tavasszal be tudtam szerezni egy sajtreszelőt, az is boldoggá tett. Persze, nem kis kézi reszelőről van szó, hanem egy gépről, ami 120 ezerbe került. Azóta valahányszor csak parmezánt reszelek, mindig újra és újra megörülök neki.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság