A sertéstartóknak jelenleg több olyan, egyenként is súlyos problémát okozó tényezővel kellene egyszerre megküzdeniük, és ez rendkívül negatív folyamatokat indíthat el az ágazatban. A helyzetről és a kilátásokról egyeztető megbeszélést tartott a MOSZ sertéstenyésztői tagozata, amelyen az Agrárminisztérium és a Nébih is magas szinten képviseltette magát. A megbeszélésről Oláh Endre, a MOSZ főtanácsosa tájékoztatta lapunkat.
Az ágazat kritikus helyzetét a rendkívül alacsony felvásárlási árak és a rendkívül magas inputanyagköltségek együttese okozza. Miközben a takarmányok ára rekordszintre emelkedett, jelentősen megdrágult a gázolaj, a gáz, a villamos energia és a takarmánykiegészítők ára is. Folyamatosan emelkednek a munkabérek és a költségeik, és a minimálbér és a garantált bérminimum emelése újabb bérnyomást fog okozni, mondta a főtanácsos.
A felvásárlási ár október végére 350 forint körüli szintre zuhant élősúly-kilogrammonként. Két évvel ezelőtt, 2019-ben 445 Ft/élősúly-kilogramm volt a sertések éves felvásárlási átlagára – 43 ezer Ft/tonnás átlagos kukoricaár mellett. Tavaly 50 ezer Ft/tonnás átlagos kukoricaár mellett még mindig 438 forint volt. A 2021 első háromnegyedében kialakult 74 ezer forintos kukorica-átlagárhoz viszont alig 392 forintos sertésfelvásárlási átlagár társult. Ezekből az adatokból kiolvasható, hogy tavalyhoz képest csaknem 50 százalékkal emelkedett a kukorica ára, és eközben több mint 10 százalékkal csökkent a sertés felvásárlási ára. A jelenlegi árak mellett most az összes sertéstartó veszteséget termel. Nem létezik olyan hatékonyságjavító intézkedés, ami ezt a kiesést képes volna kompenzálni, fogalmazott Oláh Endre.
Így a MOSZ sertéstagozatának tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy határozatlan időre túlélésre kell berendezkedniük. Uniós segítséget nem várhatunk, erről az Agrárminisztérium helyettes államtitkára tájékoztatatta őket az ülésen. Az Európai Bizottság – annak ellenére, hogy volna rá lehetősége – egyelőre nem tervez válságkezelő intézkedéseket.
Az Agrárminisztérium eddigi intézkedései, az állatjóléti támogatás összegének az emelése, a kifizetések előrehozása, az új hitelkonstrukció bevezetése ugyancsak nem elégségesek – ráadásul még semmi nem jutott el belőlük a termelőkhöz.
Az AM újabb intézkedéseket tervez, csakhogy még hátravan, hogy érdemi forrásokat rendeljenek hozzájuk, hogy valóban érzékelhető legyen a hatásuk.
Hogyan tovább?
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Vannak, akiknek nem lesz más választásuk, mint hogy felhagyjanak termeléssel. Minél tovább tart ez a piaci helyzet, és minél később érkezik érdemi segítség, annál több sertéstartó kerülhet ebbe a helyzetbe.
Az ülésen megjelent sertéstartók számos javaslatot megfogalmaztak, részben a rövid távú túlélés érdekében, részben működési feltételeik hosszabb távú javítására. Javaslatot tettek a hitelmoratórium meghosszabbítására, valamint egyértelmű elvárásként megfogalmazták, hogy az újonnan bevezetendő támogatott hitelhez kapcsolódó kedvezmények ne „de minimis” minősüljenek támogatásnak, és hogy ezáltal mindenki számára elérhetőek legyenek, jelentette ki a főtanácsos.
Hosszú ideje megoldatlan probléma az ágazatban a termékpályán jellemző aránytalan jövedelemosztozkodás. A fogyasztói árak alakulása messze nem követi a termelői árak csökkenését. A kereskedelmi szektor árrésére gyakorlatilag nincs hatással a termelői árak alakulása, mi több, az elmúlt években jelentősen nőtt a kereskedelmi szektor részesedése a fogyasztói árból.
A MOSZ már kidolgozott egy javaslatcsomagot, amit megküldött az AM-nek. Ez persze nem oldja meg a jelenlegi helyzetet, de megteremtheti az alapját az ágazat kiegyensúlyozottabb jövőbeli működésének, szögezte le Oláh Endre.
A mostani piaci helyzetnél semmi sem mutatja jobban, hogy milyen nagy szükség volna egy, a jövedelemveszteséget legalább részben kompenzáló mechanizmusra. Magyarországon ezt a célt szolgálná a Krízisbiztosítási Rendszer, azonban mindössze 22 sertéstartó csatlakozott hozzá. Annak ellenére, hogy a cél jó, a feltételeken – ahogy a résztvevők száma is mutatja – sürgősen változtatni kell.
Négy megyében még tart a PRRS-mentesítés, és még mindig sok leürített telepet fel kell tölteni. Ebben a helyzetben nagyobb döntési szabadságot kellene adni az érintett sertéstartóknak a betelepítés határidejének meghatározásában, mondta a főtanácsos.
Hosszú évek óta görgeti maga előtt az ágazat a húsminősítés problémáját is.
Ugyanilyen, a hazai sertéshúspiacot – és azon keresztül a termelők lehetőségeit – befolyásoló tényező az importból érkező fagyasztott hús fogyaszthatósági idejének a kérdése, tette hozzá a főtanácsos.
Fejlesztési dilemmák
A 2019-es és a 2020-as évek eredményei alapján számos sertéstartó pályázott állattartó telepének a fejlesztésére. Többségük mégis inkább kivár az elnyert pályázatok végrehajtásával, sokan egyenesen a támogatói okirat visszaadását fontolgatják. Azok, akik az előremenekülés útját választják és belefognak a fejlesztésbe, azzal szembesültek, hogy az eredetileg tervezett – és a támogatott – költségekhez képest akár 50 százalékkal is megdrágult a beruházás. A hatékonyabb, jobb technológiával és genetikával üzemelő telepeknek lényegesen jobb esélye van a túlélésre, így azok számára, akik hosszú távon sertéstartással kívánnak foglalkozni (annak ellenére, hogy most a túlélésért küzdenek), gazdasági kényszert jelent a fejlesztések végrehajtása.
A MOSZ javaslatot tett rá, hogy a támogatói okiratban szereplő, ÉNGY-alapú építési költségek megemelhetőek legyenek a kifizetési kérelem benyújtásakor aktuális ÉNGY-ben szereplő költségek szintjére. Az Agrárminisztérium támogatja felvetésünket, de csak a társtárcákkal folytatott egyeztetés után születhet döntés a kérdésben, fogalmazott Oláh Endre.
A Közös Agrárpolitika első pillére mostohán bánik a sertéságazattal, ezért az új VP-ben kell találni olyan lehetőségeket, amikből az ágazat is profitálhat. Az állattartó telepek fejlesztése mellett szükség van a trágyakezelés, -feldolgozás és -felhasználás (beleértve a biogáz-előállítást) támogatására. Emellett meg kell teremteni a termelői feldolgozás érdekeltségi rendszerét, vagyis a termelői tulajdonú feldolgozói kapacitások létrehozásának a támogatását prioritásként kell kezelni az új VP kialakítása során.
Aki fejleszt, az hatékonyságot javít és optimalizál, vagyis a támogatások feltételéül szabott munkaerő-szintentartási kötelezettség egyáltalán nem támogatja az elérni kívánt célt. A MOSZ sertéstagozatának több tagja kizárólag a létszámtartási kötelezettség miatt nem pályázott állattartó telep fejlesztésére. Érdemes volna azt is mérlegelnie a döntéshozóknak, hogy aki emiatt nem pályázik és ezért marad le a piaci versenyben, az a még meglévő dolgozóinak a jövőjét teszi kockára, hangsúlyozta a főtanácsos.
Újabb kihívások
A nemzetközi piaci tendenciák azt vetítik előre, hogy csak a leghatékonyabb, a termelésüket modernizáló gazdaságok tudnak talpon maradni. A következő támogatási időszak megtervezésében ezt szem előtt kell tartani, ehhez kell eszközöket biztosítani a termelőknek.
Éppen ezért a hazai sertéstartás megőrzése és fejlesztése alapvető érdekünk. Az Agrárminisztériumnak azonnal lépnie kell, ha nem akarja, hogy tömeges bedőlés rázza meg az ágazatot, mondta végezetül Oláh Endre.
H. Gy.