0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szüret 2030

„Foglalkozni kell a változásokkal, aki nem tud alkalmazkodni, nem biztos, hogy túléli a kihívásokat”- hangzott el az Egri Borvidéki Hegyközségi Tanácsa és a Magyar Borok Háza Alapítvány által szervezett konferencián, melyen a felvetődő termelői kérdésekre és kutatási feladatokra kerestek választ. Verpeléten, a Varsányi Pincészetben tartott eseményen a szőlész-borász szakma képviselői vettek részt.

Kocsis László, a Göcsej Gyümölcse Bt. tulajdonosa a szőlőtermesztésben alkalmazott biológiai alapok definíciójának tisztázásával kezdte előadását. A saját maga által megfogalmazott tétel szerint a szőlőtermesztés biológiai alapjait – leegyszerűsítve – jelenti a növényi állomány, amellyel folyik a termesztés, amelyek törzsültetvényeinkben, ültetvényeinkben, kertjeinkben, génbankjainkban megtalálhatók, és amelyekkel új genotípusokat állítunk elő. Ha mindezeket saját kézben tartjuk, nem leszünk kiszolgáltatottak a külföldi szaporítóanyag előállítók kénye-kedvének.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által 2016 decemberében elfogadott ágazati stratégia alapvető célkitűzésként fogalmazta meg a szőlőtermesztés biológiai alapjainak fejlesztését és megőrzését.

Ennek célja a magyar borászati termékek piaci helyzetének javítását, forgalmazását elősegítő, az éghajlatváltozásból adódó új követelményeknek megfelelő borszőlőfajták nemesítésének ösztönzése. Fontosak a termesztéstechnológiai kísérletek, az eltérő alany-fajta-művelésmód kombinációk, az innovatív fajták nemesítésére vonatkozó követelmények, a támogatott kutatások eredményeként létrejövő borszőlőfajták és klónok fajtafenntartása, törzsültetvényi hátterének koordinálása.
Közös kincsünk a génbankokban, fajtagyűjteményekben, nemesítői gyűjteményekben, valamint a termesztésben megtalálható fajtáink. Sok közülük teljesen egyedi, más országokban meg nem található. A klímaváltozás okozta kihívásokhoz történő adaptációban az alanyfajtákkal középtávon, az új nemes fajtákkal, jobb klónokkal hosszútávon tudunk élni.

A kórokozók által okozott megbetegedéseket jól toleráló, vagy rezisztens, innovatív fajtákkal a környezetünket kímélő gazdálkodást tudjuk megvalósítani.

Számolnunk kell azzal, hogy a hőmérséklet változásával együtt változik a termeszthető fajták köre. Nő a termés cukorfoka, ezzel együtt a bor alkoholtartalma, ami a mai fogyasztói igényekkel szembemegy. Nagyobb lombfelületet fejleszt a tőke, ezáltal az ültetvénynek több vízre lesz szüksége, ami a kiszámíthatatlan csapadékviszonyok között komoly kihívást jelent. Ha mindez nem elég, a szélsőséges hőmérsékleti hatások közvetlenül károsíthatják a tőkét, a termést.

Fontos kérdés a fajták alkalmazkodó képessége. Nagyobb rugalmasságot mutat a Kékfrankos, a Olasz rizling, a Sauvignon blanc, de például az Irsai Olivér vagy a Pinot noire érzékenyebben reagál a hőmérséklet változásra.

A klímaváltozáshoz rövid távon a helyesen megválasztott növényvédelemmel, talajműveléssel, szüreti időponttal vagy borászati technológiával lehet alkalmazkodni.

A középtávú lehetőségek között a szakember a terület kiválasztását, a megfelelő alany-nemes használatot, a tőkeművelésmódot, metszésmódot emelte ki. A hosszabb távú tervek között a legfontosabb az öntözés és a fajtahasználat kérdése.

Az éghajlatváltozás és a környezettudatos gazdálkodás elősegítésére a Kárpát-medencei és regionális fajták klónszelekcióját, valamint a hazai rezisztens és alanyfajták előállítását várják el a gazdák. A klónszelekciós programban a különböző öt különböző fajtacsoport kerül fókuszba. A fehérbort adók közül az Olasz rizling, a Furmint, a Hárslevelű, a Királyleányka és a Sárga muskotály. A kékszőlők közül kiemelt figyelemre számíthat a Kékfrankos, a Kadarka, a Zweigelt, a Kékoportó és a Csókaszőlő, míg a hazai nemesítésűek közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Zenit, a Néró és a Generosa.

Kocsis László véleménye szerint a rövid távon megvalósítandó feladatok közül ki kell emelni a szaporításra felhasznált növényi anyagok szakszerű növényegészségügyi monitorozását, ezzel is megteremtve az összhangot a termelő és a hatóság között.

„Gondolok itt olyan laboratóriumi háttér használatra, amelyet a szaporítóanyag termelő igénybe vehet a kívánt alapanyag vizsgálatára”- hangsúlyozta a szakember. Ki kell dolgozni az alanytörzsültetvények támogatási rendszerét, mert túl nagy a kockázat bizonyos import alapanyag növényegészségügyi állapotában. Ami nem karantén kórokozó, arra nincsen vizsgálat, pedig jelentős kárt okozhat.

Középtávon – 3-7 év – már a jövőbeli alany-nemes használatot szárazságtűrés szempontjából kell vizsgálni. A klónszelekciós és keresztezéses nemesítési programok indítása hosszabb távon – 15-20 év – vezethet eredményre, ahol a jó aromaprofillal, peronoszpóra és lisztharmat rezisztenciával rendelkező fajták, illetve szárazságtűrő alanyok előállítása a cél.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu