Back to top

A szén-dioxid-mentesítés globális ütemét az ötszörösére kellene növelni

Bár a nemrég zárult glasgow-i éghajlatváltozási csúcstalálkozó (COP26) hozott némi előrelépést a klímavállalások terén, a jelenlegi középtávú elköteleződések még mindig nem elégségesek, ez alapján továbbra is kritikus felmelegedés valószínűsíthető az évszázad végéig.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport jelentésében már a COP26 előtt vészhelyzetet hirdetett: ha a kibocsátások a jelenlegi ütemben folytatódnak, több mint 50%-os esély van arra, hogy már a következő két évtizedben elérjük a 1,5 °C-os felmelegedést. Milyen dekarbonizációs trendek vezettek ide? Mire lenne szükség a katasztrofális éghajlatváltozás elkerüléséhez?

A PwC Net Zero Economy Index 2021 megállapítja, hogy ahhoz, hogy a globális kibocsátás 2030-ig felére csökkenjen és az évszázad közepére a nettó nulla eléréséhez 12,9%-os éves dekarbonizációs ráta szükséges. Ez az a fejlődési pálya, amely a párizsi egyezmény 1,5 °C-os céljának eléréséhez és a katasztrofális éghajlatváltozás elkerüléséhez szükséges.

A 12,9%-os érték a 2020-as dekarbonizációs ráta (2,5%) több mint ötszöröse, a 21. század során mért globális átlagnak (1,5%) pedig a nyolcszorosa.

A globális energiaszükséglet 2020-ban a GDP 3,3%-os visszaesése mellett 4,3%-kal csökkent, ami az energiához kapcsolódó kibocsátások 5,6%-os csökkenéséhez, valamint a globális összkibocsátás visszaeséséhez vezetett. Ennek eredményeként a globális dekarbonizáció mértéke (a szén-dioxid-intenzitás csökkenése: az energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás a GDP egy dollárjára vetítve) elérte a 2,5%-ot. Ez meghaladja az elmúlt 20 év 1,5%-os átlagát, illetve némi növekedést jelent a 2019-es 2,4%-os értékhez képest is. Ugyanakkor ez az érték még mindig messze elmarad attól az előrelépéstől, amely a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C alatt tartásához szükséges.

A korlátozások alatt csökkent a kibocsátás, de ez nem jelent hosszú távú pozitív tendenciát

Bár a Covid-19 hatása továbbra is érezhető az egész világon, 2021-ben már jóval kevésbé jellemzőek a járvány miatti széles körű korlátozások. Ezzel egyidejűleg a gazdasági tevékenység fellendülése és az energiaigény újbóli emelkedése tapasztalható.

Annak ellenére, hogy a kormányok erőfeszítéseket tesznek a „zöld fellendülés” ösztönzésére, a globális energiakereslet 2021-ben 4,6%-kal fog növekedni – főként a feltörekvő piacokon és a fejlődő gazdaságokban.

Mindez magával vonja a széndioxid-kibocsátás emelkedését is, aminek a legfőbb eleme a villamosenergia-termelésben a szén iránti növekvő kereslet.

Lengyel András, a PwC Magyarország energetikai és közműszolgáltatási tanácsadás területének vezetője rámutat: Még a 2020-as globális gazdasági lassulás ellenére sem volt képes a G20-ak egyetlen országa sem elérni a 12,9%-os dekarbonizációs arányt, amely a 1,5 °C-os célkitűzés eléréséhez szükséges. Az országok, régiók között ugyanakkor jelentős különbségek vannak. Az EU, illetve a G7 országok a globális átlagnál jobban teljesítettek, 6,3%-os, illetve 5,7%-os energiaintenzitás-csökkenést elérve 2020-ban.

Összességében Mexikó és Indonézia érte el a legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést a gazdasági növekedésükhöz képest: ezekben az országokban 12,4%-kal, illetve 10,6%-kal csökkent az energiaintenzitás a 2019-es szinthez képest.

Ugyanakkor vannak országok, ahol kifejezetten nőtt az energiaintenzitás 2020-ban (például Argentína, Dél-Afrika és Szaúd-Arábia) - ez nagyon nehezen összeegyeztethető a párizsi egyezmény globális célkitűzéseivel.

A PwC szakértője szerint globális szinten a kormányzatok részéről erősebb elköteleződésre lenne szükség, hogy a párizsi egyezményben foglalt célok teljesülhessenek. Ugyanakkor az reményre adhat okot, hogy a magánszektor szereplői közül egyre többen tesznek egyértelmű vállalásokat a kibocsátáscsökkentés érdekében.

A magánszektor szerepe létfontosságú

A magánszektornak létfontosságú szerepe van a pozitív éghajlat-politikai intézkedések megvalósításában, és az elmúlt 18 hónapban a magánszektor részéről a nettó nulla kötelezettségvállalások száma minden eddigit felülmúlt.

Az évszázad közepére a nettó nulla kibocsátás eléréséhez az ágazatok és az iparágak közötti együttműködésre lesz szükség, a vállalkozások azonban ezt egyedül nem képesek elérni.

Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés a szükséges mértékben megvalósuljon, a magánszektornak egyértelmű és következetes kormányzati jelzésekre van szüksége, amelyek ösztönzik a vállalatok éghajlatvédelmi tevékenységét.

„Jelenleg több mint 3000 vállalkozás vesz részt a Race to Zero kampányban, amelyhez 733 város, 31 régió, 173 nagybefektető és 622 felsőoktatási intézmény csatlakozott. Ez a valaha volt legnagyobb összefogás, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy a nettó nulla kibocsátást legkésőbb 2050-ig eléri, és amely együttesen a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 25%-át és a GDP több mint 50%-át teszi ki. Ha most határozott és döntő lépéseket teszünk annak érdekében, hogy 2030-ig felére csökkentsük a globális kibocsátást és legkésőbb 2050-ig elérjük a nettó nulla kibocsátást, akkor van esélyünk a sikerre” – mondja Hatta Anita, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.

Forrás: 
PwC sajtóközlemény

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Természet és közjólét harmóniája

A Gerecse-hegység déli és nyugati, illetve a Vértes északi területein, tizenöt település határában, mintegy 11 400 hektáron kezeli az állami erdőket a Gerecsei Erdészeti Igazgatóság. Tevékenysége gerincét a természetközeli erdőgazdálkodás több pilléren nyugvó szemlélete határozza meg.

Nehéz beruházási döntést hozni

Bőséges beruházási források állnak rendelkezésre a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztésére, a koronavírus-járvány miatt azonban megdrágult az igénybevételük. Az építőanyagok és az energia árának megugrása pedig kockázatossá teszi a beruházást.

Jelentős pusztítást okozhat Brüsszel ámokfutása az agráriumban

A Wageningeni Egyetem és Kutatási Központ (WUR) tanulmánya szerint súlyos következményekkel járhat az uniós élelmiszertermelésre, a gazdaságokra és a vidékre nézve az Európai Bizottság „Termőföldtől az asztalig” (F2F) és Biodiverzitás stratégiája. Sok gazdát tönkretennének, a termelést korlátoznák, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás pedig nem csökkenne érdemben.

Az erdőtől a vevőig csökkenthető a bútoripar ökológiai lábnyoma

Használt bútorok visszagyűjtésétől az üresen álló ingatlanok kihasználásáig számtalan módon csökkenthető a bútorgyártás ökológiai lábnyoma. Ezzel kapcsolatban tett kiváló javaslatokat Kovács Helga, a MATE PhD-hallgatója és Tóth Violetta, a Széchenyi István Egyetem PhD-hallgatója, akik az Agroladies csapat tagjaiként a Magyar Nemzeti Bank Fenntarthatósági Esettanulmány Versenyén különdíjat nyertek.

Kezdődik az erdei fülesbaglyok országos felmérése

Egyéni megfigyelők, családok, óvodák és általános iskolák részvételére is számítva országos felmérést szervez az erdei fülesbaglyok telelőhelyeiről január 28-tól a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) - közölte a szervezet hétfőn az MTI-vel.

Több ezer hektárral bővült az elmúlt években a hazai erdőállomány

A fával borított területek növelése és a meglévő erdők megőrzése érdemben hozzájárul a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez – közölte Nagy István agrárminiszter.

Szellemek a fák között

Az érdekes téli jelenségre amerikai gyümölcsösökben figyeltek föl, és az időjáráshoz is körze van. A "szellemeskedő" gyümölcsfák inkább látványosak, mint félelmetesek, de a megnevezés mégis találó...

A kisállattápok ökológiai lábnyoma

Az Egyesült Királyság területének a kétszeresét kitevő termőföldet használunk kisállateledelek előállítására, számították ki brit kutatók. Az éves kisállateledel-forgalom szénlábnyomának elemzéséből az is kiderült, hogy ennek a mennyiségnek az előállítása során több üvegházhatású keletkezik, mint sok ország – például Mozambik vagy a Fülöp-szigetek – kibocsátása.

Türelem és fokozatosság

A Vas megyei erdők mintegy felét, az Országos Erdőállomány Adattár szerint 44 145 hektár faállománnyal borított területet a Szombathelyi Erdészeti Zrt. kezeli. Az erdők zöme a nyugat-dunántúli tájcsoportban terül el, amelynek jellemző erdészeti tájai a turisták körében is ismert Kőszegi-hegység, Alpokaljai dombság, Sopron–Vasi-síkság, Kemeneshát és az Őrség.

Nem ártana a csapadék

Az elmúlt hetek meglehetősen szárazon alakultak az ország nagyobb részén, a talaj nedvességgel való feltöltődése így megállt. Pedig főleg az Alföldön és északnyugaton a mélyebb rétegek még szárazak, szükség lenne a csapadékra. Az őszi vetések kedvező állapotban vannak, de azoknak is jót tenne egy tartósabb hótakaró.