0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 22.

Hasznos élő szervezetek és parazitáik

A környezetkímélően kezelt szőlőültetvényben több hasznos élő szervezet található. Közülük néhányat, és a predátoraikat (hiperparaziták) figyelemmel kísértük a szőlő ökoszisztémájának jobb megismerése érdekében.

Gyakran megfigyeltünk az ültetvényekben különböző zengőlegyeket (pl. Episyrphus balteatus).

A zengőlégy lárvája és a kifejlett egyed ragadozó életmódot folytat. Atkákat, a szőlőmoly és szőlőilonca tojásait és lár­váit fogyasztja. Lárvája a piros gyümölcsfa-takácsatka téli tojásának beltartalmát szívogatja. Tipikus tisztogató ragadozó.

A kifejlett állat többnyire este és éjjel szedi áldozatait. Kifejlett állapotban, lárva vagy báb alakban telel. Különböző fejlődési alakjaival találkoztunk, bábjából a sugaras fémfürkészek családjába tartozó parazitát (Pachyneuron groenlandicum) neveltünk ki.

A kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) a környezetkímélően művelt ültetvények gyakori vendége, megtalálható a takarónövényeken, de sok van a szőlőtőkéken is, ahol nemcsak levéltetvekkel, hanem pajzstetvekkel is táplálkozik. Ez a „leghűségesebb” katicabogarunk, nem nagyon vándorol. Talán emiatt is igen nagy mértékű (megfigyeléseink szerint több mint 80%-os) a bábok parazitáltsága. Parazitája egy fémfürkész (Aprostocetus neglectus), ami a családon belül a petefémfürkészekhez tartozik.

Gyakran találkoztunk imádkozó sáskával (Mantis religiosa), illetve jellegzetes petecsomójával, ami 3-4 centiméteres, habos szerkezetű szilárd tojástok. Védett faj, európai elterjedésének észak-nyugati határa Németország és Lengyelország déli része. Kizárólag ragadozó életmódot folytat, élő rovarokkal táplálkozik.

Többször tapasztaltuk, hogy a tojástokjaiból nem az imádkozó sáska, hanem a hosszúfarkú fémfürkészek családjába tartozó parazitái (Podagrion bellator) jöttek elő.

Az Orius virágpoloskák minden faja ragadozó, táplálékuk levéltetű, tripsz, levélbolha és atka lehet, igen hasznos állatok. Megfigyeltük azt is, hogy a virágpoloska-lárva ragadozó atkát fogyaszt.

Az ékköves araszoló (Boarmia gemmaria) káros rovar a szőlőben, mert hernyója, amely metszéskor alig vehető észre, kirágja a rügyeket, lerágja a fiatal hajtásokat. Főleg enyhe telek után jelennek meg veszélyes mértékben a szőlőben. Parazitái (Mesochorus sp., Diolcogaster alvearia) a megtámadott lárván kívül bábozódnak, és akkor tudnak fennmaradni a szőlőben, ha az ültetvényben vagy környékén jelen van a nagy csalán. Azon él ugyanis a nappali pávaszem (Inachis io) hernyója, amin ugyancsak megél az ékköves araszoló parazitája. A nappali pávaszem kifejlett lepkéjének többféle virág nektárjára van szüksége, ezért a szelektív, virágzó, sokszínű gyomflóra nagy előnyt jelent. Amennyiben a szőlőültetvényben vagy közvetlen közelében él nagy csalán, a nappali pávaszem oda rakja a tojásait (a komló mellett ez a legfontosabb tápnövénye), ez lehetővé teszi, hogy felszaporodjanak az ékköves araszoló természetes ellenségei.

A nappali pávaszem az úgynevezett bioindikátorokhoz tartozik, melyek a legigényesebbek az élőhelyekre. Amennyiben a szőlőültetvényben ezekből összetételben több van, az élőhely faunisztikai minőségére lehet következtetni.

A csuklyásszú (Bostrychus capucinus) a magasművelésű szőlők kártevője, ilyen ültetvényben gyűjtöttük be, parazitájával együtt (Xorides sp.).

A kormospille (Theresimima ampelophaga) lárvája ismert, veszélyes szőlőkártevő, lerágja a szőlő lombozatát.

A kormospillével fertőzött ültetvényben megfigyeltük természetes ellenségét, a sugaras fémfürkészek családjába tartozó parazitáját (Trichomalopsis sp.). A kormospille korábban ismeretlen gazdája volt ennek a fajnak, eddig csak egy gyilkosfürkész-fajt (Apanteles lacteicolor) mutattak ki belőle. Azt tapasztaltuk, hogy az L1-L2 fejlődési stádiumú kormospillelárvák szívesen fogyasztják a nemezes gubacsatka szívogatása miatt kialakult „nemezt”, ezzel a tevékenységükkel pedig hasznossá válnak, mert kaput nyitnak a nemezes gubacsatkákhoz. Ez nem lebecsülendő, ugyanis a sűrű szőrözet védelmet nyújt a nemezes gubacsatkáknak a természetes ellenségeikkel (ragadozó atka, ragadozó poloska) szemben, viszont ha hiányzik, könnyen prédává válhatnak a kár-tevők.

Forrás: Kertészet és Szőlészet