Gyakran megfigyeltünk az ültetvényekben különböző zengőlegyeket (pl. Episyrphus balteatus).
A kifejlett állat többnyire este és éjjel szedi áldozatait. Kifejlett állapotban, lárva vagy báb alakban telel. Különböző fejlődési alakjaival találkoztunk, bábjából a sugaras fémfürkészek családjába tartozó parazitát (Pachyneuron groenlandicum) neveltünk ki.
A kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) a környezetkímélően művelt ültetvények gyakori vendége, megtalálható a takarónövényeken, de sok van a szőlőtőkéken is, ahol nemcsak levéltetvekkel, hanem pajzstetvekkel is táplálkozik. Ez a „leghűségesebb” katicabogarunk, nem nagyon vándorol. Talán emiatt is igen nagy mértékű (megfigyeléseink szerint több mint 80%-os) a bábok parazitáltsága. Parazitája egy fémfürkész (Aprostocetus neglectus), ami a családon belül a petefémfürkészekhez tartozik.
Gyakran találkoztunk imádkozó sáskával (Mantis religiosa), illetve jellegzetes petecsomójával, ami 3-4 centiméteres, habos szerkezetű szilárd tojástok. Védett faj, európai elterjedésének észak-nyugati határa Németország és Lengyelország déli része. Kizárólag ragadozó életmódot folytat, élő rovarokkal táplálkozik.
Az Orius virágpoloskák minden faja ragadozó, táplálékuk levéltetű, tripsz, levélbolha és atka lehet, igen hasznos állatok. Megfigyeltük azt is, hogy a virágpoloska-lárva ragadozó atkát fogyaszt.
Az ékköves araszoló (Boarmia gemmaria) káros rovar a szőlőben, mert hernyója, amely metszéskor alig vehető észre, kirágja a rügyeket, lerágja a fiatal hajtásokat. Főleg enyhe telek után jelennek meg veszélyes mértékben a szőlőben. Parazitái (Mesochorus sp., Diolcogaster alvearia) a megtámadott lárván kívül bábozódnak, és akkor tudnak fennmaradni a szőlőben, ha az ültetvényben vagy környékén jelen van a nagy csalán. Azon él ugyanis a nappali pávaszem (Inachis io) hernyója, amin ugyancsak megél az ékköves araszoló parazitája. A nappali pávaszem kifejlett lepkéjének többféle virág nektárjára van szüksége, ezért a szelektív, virágzó, sokszínű gyomflóra nagy előnyt jelent. Amennyiben a szőlőültetvényben vagy közvetlen közelében él nagy csalán, a nappali pávaszem oda rakja a tojásait (a komló mellett ez a legfontosabb tápnövénye), ez lehetővé teszi, hogy felszaporodjanak az ékköves araszoló természetes ellenségei.
A csuklyásszú (Bostrychus capucinus) a magasművelésű szőlők kártevője, ilyen ültetvényben gyűjtöttük be, parazitájával együtt (Xorides sp.).
A kormospille (Theresimima ampelophaga) lárvája ismert, veszélyes szőlőkártevő, lerágja a szőlő lombozatát.
A kormospillével fertőzött ültetvényben megfigyeltük természetes ellenségét, a sugaras fémfürkészek családjába tartozó parazitáját (Trichomalopsis sp.). A kormospille korábban ismeretlen gazdája volt ennek a fajnak, eddig csak egy gyilkosfürkész-fajt (Apanteles lacteicolor) mutattak ki belőle. Azt tapasztaltuk, hogy az L1-L2 fejlődési stádiumú kormospillelárvák szívesen fogyasztják a nemezes gubacsatka szívogatása miatt kialakult „nemezt”, ezzel a tevékenységükkel pedig hasznossá válnak, mert kaput nyitnak a nemezes gubacsatkákhoz. Ez nem lebecsülendő, ugyanis a sűrű szőrözet védelmet nyújt a nemezes gubacsatkáknak a természetes ellenségeikkel (ragadozó atka, ragadozó poloska) szemben, viszont ha hiányzik, könnyen prédává válhatnak a kár-tevők.
