A lovakat először a Ponto-Kaszpi sztyeppeken kezdték háziasítani, majd ezután kerültek Eurázsia többi részére. Ezt a megállapítást Ludovic Orlando galeogenetikus, a CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique, Francia Tudományos Kutatóintézet) munkatársa által vezetett tanulmány állapította meg.
Néhány évvel ezelőtt Ludovic Orlando csapata a közép-ázsiai Botai lelőhelyét vizsgálta meg, amely a házi lovak legrégebbi régészeti bizonyítékát szolgáltatta. A DNS-eredmények azonban nem voltak meggyőzők: ezek az 5500 éves lovak nem a modern házi lovak ősei voltak. A közép-ázsiai sztyeppéken kívül a háziasítás minden más feltételezett gyújtópontja, mint például Anatólia, Szibéria és az Ibériai-félsziget, hamisnak bizonyult.
Orlando elmondása szerint tudták, hogy a 4000 és 6000 évvel ezelőtti időszak kritikus pontja volt a lovak történelmének, de meggyőző bizonyítékot nem sikerült feltárniuk. A tudományos csapat ezért úgy döntött, hogy a vizsgálatot egész Eurázsia területére kiterjesztik, és 273 olyan ló genomját elemezték, amelyek i. e. 50.000 és 200 év között éltek. Ezeket a mintákat a toulouse-i Antropobiológiai és Genomikai Központban (CNRS/Université Toulouse III — Paul Sabatier) és egy másik francia genetikával foglalkozó tudományos intézetben, a Genoscope2-ben (CNRS/CEA/Université d’Évry) szekvenálták, majd összehasonlították a modern házi lovak genomjával.
Ez a stratégia kifizetődött: bár Eurázsiában egykor genetikailag eltérő lópopulációkat találtak, de Kr. e. 2000 és 2200 között drámai változás következett be. „Ez volt amit kerestünk: az Anatóliában, Európában, Közép-Ázsiában és Szibériában élő lovak genetikailag meglehetősen különbözőek voltak” – jegyzi meg Dr. Pablo Librado, a tanulmány első szerzője.
„A genetikai adatok arra is utalnak, hogy akkoriban robbanásszerű demográfiai változás zajlott le, amelyhez hasonló nem volt az elmúlt 100.000 évben” – teszi hozzá Orlando. „Ekkor vettük át az irányítást az állat természetes reprodukciós rátája felett, és csillagászati számban kezdtük szaporítani őket”.
De mivel magyarázható ez a lovak hirtelen elterjedése? Érdekes módon a tudósok két szembetűnő különbséget találtak ennek a lónak a genomja és az általa felváltott populációké között:
a háziasított példányok szelídebbek voltak, és jóval erősebb gerincoszloppal rendelkeztek.
A kutatók szerint ezek a tulajdonságok biztosították az állatok sikerét egy olyan világban, ahol a lóháton és szekéren utazás kezdett elterjedni.
A tanulmányból az is kiderül, hogy a ló Ázsiában a küllős szekerekkel és az indoiráni nyelvekkel egy időben terjedt el. Az indoeurópai népek vándorlása a sztyeppékről Európába az i. e. harmadik évezredben azonban nem a lovaknak köszönhető, mivel azok háziasítása és elterjedése később történt. Ez azt mutatja, hogy az emberi vándorlások és a kultúrák közötti találkozások tanulmányozásakor fontos az állatok történetének figyelembevétele.
