A Hortobágy szintén ezen állomáshelyekhez tartozik, nem véletlenül a daru a Hortobágyi Nemzeti Park címerállata. A magyar néphagyományban is kiemelt szerepe van a darvaknak, krúgató hangjuk az ősz egyik jellegzetes hangeleme.
Ugyanakkor régen a magyar viseletben is volt jelentősége, a kalapra tűzött darutoll státuszszimbólumnak számított a magyar nép körében.
Az 1900-as évek elejéig még Magyarországon is nagy számban költött, ám a vadászat és az élőhelyváltozás miatt csak 2015-ben figyelték meg ismét egy darupár költését hazánkban.
Általában novemberben tovább állnak, de ez a klímaváltozással némileg kitolódott, és egyre gyakrabban telelnek át kisebb-nagyobb csapatai. Az elvonuló egyedek a telet Európa déli részén és Észak-Afrikában tölti. A nálunk megpihenő darvak szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat lecsapolt halastavakon, pusztai elöntéseken töltik. A darvak szempontjából jelentős területeken folyó gazdálkodást úgy kell kialakítani, hogy figyelembe vegyék ennek a zavarásra érzékeny fajnak az érdekeit is.
Eurázsiában két alfaja alakult ki, de Európában a törzsalak fordul elő.
Tőzeglápokon, mocsarakban, nedves réteken, erdei tisztásokon, füves sztyeppeken költ. A párok nagyon látványos tánc közepette foglalják el költőhelyüket.
Fészekalja általában két tojásból áll, a szülők ezeken felváltva kotlanak 28-31 napig. A fiókák pár nap eltéréssel kelnek ki. Amíg a másik tojáson kotlik az egyik szülő, az idősebb fiókát a másik vezetgeti. A fiókák viszonylag lassan fejlődnek és még az őszi vonulás során is összetart a család. Mindenevő, hajtásokat, magokat, gumókat, rovarokat és lárváikat, kisebb gerincteleneket fogyaszt.
Szakvezetéssel egybekötött darulesre várják az érdeklődőket, akik ha kellően szerencsések, igen közel húznak el felettük a madarakat, amiknek krúgatása örök emlék maradhat a madárkedvelők számára.