A Northwestern Egyetem kutatói nemrégiben elkészítették a jelenleg legkisebb, ember által alkotott mikrocsipet, ami már a maga nemében is óriási teljesítmény. Az egész szerkezet kisebb, mint egy hangya feje vagy egy ceruzahegy.
Hozzávetőlegesen akkora lehet, mint egy homokszem, és még repülni is tud. Legalábbis passzívan. Motort ugyanis nem tartalmaz, ezért a szél szárnyaira és a gravitációra bízva siklik.
Ihlet a természetből
hogy még a legnevesebb kutatók, a legbriliánsabb felfedezők is fürkészik a jó öreg természet találmányait. Ehhez az újításhoz is éppen odafentről érkezett az inspiráció. Ki nem csodálkozott rá valaha a juharfák kifinomult stratégiájára, ahogyan a magjaik saját propellerükkel indulnak el nagy útjukra, hogy megtalálják azt a helyet, ahol aztán letelepedhetnek és gyökeret ereszthetnek? Ez a jelenség bizony a fejlesztőmérnököknek is tetszett, és a legjelentősebb ihletőjükké vált. Ezért több repülésre, vagyis inkább kecses zuhanásra képes magot megvizsgáltak. Másik kedvencük a Tristellateia volt, ami segített stabilizálni és finomítani a szerkezeten.
Minderre azért volt szükség, mert ebben az esetben lényeges elvárás, hogy a szerkezet minél tovább tartózkodjon a légtérben, és a lehető legstabilabb pályán, és a leglassabb végsebességgel érkezzen meg a földre.
Még egy mesés ötlet
Hogy lesz háromdimenziós egy mikrocsip? Az elgondolás bámulatos, a térbeli (pop- up) mesekönyvek adták az ötletet. A 2D-s csipeket egy enyhén megnyújtott gumiszubsztrátumra ragasztják, és amikor ez elernyed, egy szabályozott hajlási folyamat következik be, amelynek hatására a szárnyak pontosan meghatározott háromdimenziós formába feszülnek ki. A fejlesztésért felelős John Rogers rendkívül elégedett az alkotásukkal, és lelkesen meséli, hogy ezzel most sikerült lepipálniuk a természetet.
youtube://v/Khh9TZx3IU8
A jövő diagnosztikai eszköze
Az ultraminiatürizált eszközt különféle szenzorokkal (pl.: vízminőséget vizsgáló pH érzékelő, napsugárzást analizáló fotodetektor, vegyi anyagok, nehézfémek, levegőben lebegő elemek meghatározására alkalmas érzékelő), környezeti energiát gyűjtő áramforrással, memóriával és antennával lehet felszerelni. Az általuk szerzett információkat vezeték nélküli technológia segítségével továbbítják a kütyüikre (PC, tablet, telefon).
Elképzeléseik szerint repülőgépből vagy magasabb épületekről lehetne őket elengedni hatalmas tömegben, hogy aztán nyomon kövessék velük a környezetszennyezést, a levegőben terjedő betegségeket, a biológiai veszélyeket, illetve megfigyeljék a lakosságot. A talajt vizsgálók például a szennyezés jellegétől függően elszíneződnek, majd a terület felett elröpülő drón segítségével fényképeket készítenek róluk és feldolgozzák az adatokat.
A világunk folyamatos változásban van, ezt jól tudjuk. Elképzelhető azonban, hogy a közeljövőben már nem csak kisgyermek módjára fog totyorogni, hanem jóval nagyobb léptékű, fiatalos szökellésekkel fog haladni.
youtube://v/x6gB1hKjDys
youtube://v/mA8gEZy5PpA