0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. október 3.

Saját gyökéren vagy oltva

A zöldségoltványok számos előnnyel rendelkeznek a saját gyökerű növényekkel szemben, ennek azonban ára van, hiszen két növényből „készítünk” egyet, nagyobb a szaporítóanyag-költség. A jövedelmezőséghez a kertészetben is egyre fontosabb az egységnyi területen elérhető minél nagyobb termésmennyiség. Ebben és a termésbiztonság javításában is szerepe lehet az oltásnak.

A zöldségfélék oltásának terjedését többnyire termelői igények ösztönözték, egyebek közt, hogy a talajfertőtlenítő metil-bromid betiltása után is lehetőség legyen egymást követően ugyanazt a fajt termeszteni a talajos növényházakban, és hogy a termesztett növények jobban viseljék az időjárásból eredő, illetve az ápolási munkákkal együtt járó stresszt.

Hazánkban hat termesztett zöldségfajt oltanak kisebb-nagyobb mértékben: a paprikát, a görög- és sárgadinnyét, a kígyóuborkát, a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt.

Az oltványok ültetésekor elsősorban a többletköltséget szokták hátrányként megemlíteni – hiszen az oltványhoz két palánta kell, és maga az oltás is pénzbe kerül –, illetve a valamivel hosszabb palántanevelési időt. Ám ezeket ellensúlyozza a sok előny. Az alany erőteljes gyökérzete több vízhez és tápanyaghoz juttatja a növényt. Az oltott egyedek jobban megújulnak, így tovább termesztésben tarthatók, jobban viselik az időjárás, a károsítók és az ápolási munkák okozta stresszhatásokat, kevésbé fogékonyak a hidegben fertőző kórokozókra és kártevőkre, ezért korábban kiültethetők. Az erőteljesebb fejlődés által akár csökkenthető a területegységre jutó palánták száma. Az oltásnak köszönhetően az előnyös tulajdonságok ötvöződnek, így lehet például a növény fonálféreg-ellenálló és bőtermő, vagy korai.

A megfelelő alany kiválasztása még a termés minőségét is kedvezően befolyásolhatja.

Az alany és a nemes közti kompatibilitás kapcsolódik a rendszertani rokonsághoz. Az oltási összeférhetetlenség (inkompatibilitás) nem ugyanaz, mint az oltási hiba, hiszen ez utóbbit gyakran a környezeti tényezők, vagy a nem megfelelő technikával és pontossággal végzett oltási művelet eredményezi. Az inkompatibilitás mindig a korai fázisban következik be, mert nem alakul ki szállítószöveti kapcsolat az oltás után a két növény között.

Mit és miért?

A görögdinnyét általában lopótökre (La­genaria sp.), vad görögdinnyére vagy in­terspecifikus tökre oltják, de alkalmazzák alanyként a gyepűtököt (Sicyos an­gulatus), viasztököt (Benincasa hispida) vagy a Cucurbita-fajokat is. Az oltással elérendő cél a növények jobb só-, hideg-, szárazság- és hőtűrése, fuzárium- és fonálféreg-toleranciája, a hirtelen gyökérvesztés és napégés elleni ellenállósága, a nagyobb termésméret, illetve hozam. Ezzel szemben a termések valamivel később érnek.

A sárgadinnye oltásához használt alannyal szembeni elvárás szintén a fu­zárium- és fonálféreg-ellenállóság, valamint az erőteljes gyökérzet, és fontos, hogy a hideg mellett tűrje a hőstresszt.

Egy kis történelem

Az oltást a fás szárú növények példáján keresztül már több mint 3500 éve ismeri az emberiség, ám azt jóval később követte a lágy szárú fajok oltása. Elsőként egy 6. századi kínai forrás említi a kabakosok oltását. Európában hobbiszinten már a múlt század elején oltottak zöldségnövényeket, de a módszer széles körben csak az 1980-as években terjedt el. A dél-európai országokban kezdtek először üzemi méretben oltott dinnyét termeszteni, az ezredfordulóra az oltott görögdinnye-állományok aránya ezekben az országokban elérte a 80%-ot.

Erre alkalmasak az interspecifikus tökök (Cucurbita maxima × Cucurbita mos­chata), melyek erőteljes növekedésüknek, jó kompatibilitásuknak, valamint jó betegségellenálló képességüknek köszönhetően kiváló eredményt adnak. Néhány termesztő azonban még mindig előnyben részesíti a hagyományos tök alanyokat, mert az azokra oltott sárgadinnyék korábban hoznak termést – igaz, tenyészidejük is rövidebb, kevesebb ideig tarthatók termesztésben.

Az uborka oltásához is többféle tök és interspecifikus alany használható. Az alanyként alkalmazott tök jóval nagyobb gyökérzetet fejleszt, mint a ráoltott uborka, ezáltal több vizet, tápanyagot képes felvenni az oltott növény. Ennek köszönhetően a termés mennyisége akár 30-40%-kal is emelkedhet. A tök alanyokat a fuzárium és a verticillium gomba nem betegíti, némelyikük a fonálféregnek is ellenáll, emellett jobban tűrik a hideg talajt, és kevésbé érzékenyek annak magasabb sótartalmára. Ez mind költségcsökkentő tényező a termesztés során, mint az is, hogy hektáronként kevesebb növény elég.

A paprika oltása a legkevésbé elterjedt, nincs is igazi specifikus alanya, ha mégis szükséges, erősebb gyökérzetű vad Capsicum-fajokra oltják.

Az oltás célja a talajlakó kórokozók és kártevők elleni védelem, erősebb, jobban megújuló, az elhasználódó talajra kevésbé érzékeny növények létrehozása (jobb hidegtűrés, tolerancia a magas talaj-EC-vel szemben). A talajból fertőző betegségekkel és kórokozókkal szembeni ellenállásra a szervisszavonások miatt is nagyobb szükség volt, és ebben is segített az oltás. A fokozatosan terjedő talaj nélküli termesztésben azonban kevésbé van jelentősége, és szerencsére a rezisztens fajták választéka is egyre nagyobb. Az oltott paprika termesztése csak hosszúkultúrában jövedelmező, és nagy a munkaigénye, ami szintén visszafogja a terjedését.

Hollandiában is a metil-bromid 2007-es betiltása után kezdett egyre inkább teret hódítani az oltott paprika hajtatása. Akkoriban és napjainkban is főleg az ökológiai gazdaságok ültetnek oltott növényeket, ahol talajban termesztenek, mert az európai szabályoknak megfelelően csak így értékesíthetik a paprikát biotermékként.

A paradicsomoltványok elsősorban a gyorsabb növekedésükkel és ellenállóbb gyökérzetükkel térnek el az oltatlanoktól.

Az alanyt a nemes növekedési erélye, a talaj típusa és a termesztés helyszínén található körülmények szerint kell kiválasztani. A paradicsom oltása már rutineljárás az arra szakosodott palántanevelőkben.

A paradicsomot különböző Sola­num-fajok fajtáira oltják (Arnold, Beaufort, Efialto, Emperador, He-man, Maxifort, Optifort, Stallone). Az oltást az alanyfajták többszörös rezisztenciája, masszívabb gyökérszerkezete, hidegtűrése, erőteljes növekedése indokolja. Az oltott növényeket kevésbé viseli meg a hőmérsékletingadozás, hosszúkultúrában kiemelkedő hozamokra képesek.

A tojásgyümölcsöt szintén Solanum-fajokra oltják, az oltás a paradicsomhoz hasonló előnyökkel jár. Az oltott tojásgyümölcs tenyészideje többnyire rövidebb, szabadföldön pedig jobban tűri a szárazságot.

Befolyásolja az érést

Egyes külföldi irodalmak arról számoltak be, hogy az oltás kedvezően hat a termések minőségére, mások a beltar­talmi értékek romlását írják a számlájára. Az ezzel kapcsolatos ellentmondó tapasztalatok bizonyára az eltérő termesztési körülményeknek, különböző alany-nemes kombinációknak tulajdoníthatók.

Az biztos, hogy az oltás befolyásolja a virágzás és az érés idejét. Görögdinnye esetében kutatók arról számoltak be, hogy az oltás javítja a terméshús keménységét, valamint növeli a Brix-értékét és a likopintartalmát.

Egy kísérlet azt is megállapította, hogy az oltásnak minőségi szempontból kevesebb kedvezőtlen hatása van olyan növények esetében (pl: uborka), amelyeket nem biológiai éretten takarítanak be.

A paradicsomnál a legnagyobb az előnye

A szentesi Árpád-Agrár Zrt.-nél nevelt paradicsompalánták 70%-a oltott, paprikából ez az arány 3%, kígyóuborkából pedig két éve már nem értékesítenek oltványt, mert nincs rá igény. Az oltással régebben mindenekelőtt a fonálféreg-fertőzés és a talajlakó kórokozók által terjesztett betegségek megakadályozása volt a cél, a kártevőre rezisztens alany esetén nem kellett a károsítóktól tartani. A fokozatosan terjedő talaj nélküli hajtatásban ugyanakkor ilyen gond nincs, emiatt a paprika és uborka termesztésekor várhatóan tovább csökken az oltványok aránya.

A paradicsom esetén más a helyzet, a nemes erőteljesebb növekedésű alanyra oltásának több kedvező hozadéka is van: javul a gyökeresedés, a stressztűrés, a kártevőkkel, illetve fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség, nagyobb az elérhető terméseredmény.

Ráadásul a több mint 11 hónapig tartó üvegházi paradicsomhajtatáskor az oltás többletköltsége jobban megtérül, mint például a harmadannyi ideig fenntartott uborkakultúrákban, magyarázta Nagy Zoltán, a cég palántaértékesítője. Ez utóbbi azért lényeges szempont, mert az oltvány körülbelül kétszer drágább, mint a saját gyökerű palánta.

Az Árpád-Agrár Zrt.-nél a paradicsompalánták 90%-át hidrokultúrás hajtatáshoz nevelik. A nemesek és alanyok párosításában pedig a vetőmag-forgalmazó cégek, illetve szaktanácsadók segítenek. Paradicsomoltásnál 35%-os rátartással dolgoznak, ebből a ténylegesnél jóval többet, 25%-ot számolnak csírázási és oltási veszteségre, hogy biztonsággal kielégíthessenek minden igényt. Az ezen felüli 10%-ot pedig azért kalkulálják be, mert a paradicsomot szinte az összes termelő kétágú palántaként kéri, és a főhajtás kicsípésekor is keletkezhet veszteség. A fajták abból a szempontból is különböznek, hogy hogyan viselik ezt a műveletet, ezzel együtt lényeges, hogy a termelő két azonos erősségű ággal rendelkező palántát kapjon.

A jól elkészített oltványnál a nemes és az alany tökéletesen összeforrt. Az oltott paradicsompalánta nevelési ideje a téli időszakban 9 hét, a saját gyökerűé 7 hét.

A két hét különbség abból adódik, hogy oltáskor 10, kicsípéskor 4-5 napra megtorpan a növény növekedése, említette a szakember.

Bosznia-Hercegovinából, egy izraeli-olasz tulajdonú cégtől érkeznek az oltványok. Az ottani nevelőben az oltványokat először regenerációs kamrába teszik, ahonnan akkor kerülnek csak ki, amikor legalább olyan erősek a nö­vények, mint oltás előtt. Nézik a levélnagyságot, színt, levélállást, forradást, vigort, majd még üvegházi körülmények között tartják egy hétig a palántákat a szállítás előtt. A jó növénykondícióra szükség is van, hiszen két napot utaznak sötétben a palánták, míg ideérnek. A kőgyapot koc­kákba tűzdelést már az Árpád-Agrár Zrt. palántanevelőjében végzik, egy hétre rá kicsípik a palánták közepét, majd három hét alatt nevelik pótvilágítással készre őket. Tehát
a palánta Bosznia-Hercegovinában tölt öt hetet a vetéstől az oltás utáni edzésig, majd miután megérkezik Magyar­országra, további körülbelül négy hét után ültethető a termesztőházakba.

Sok vele a kézi munka

Magyarországon a zöldségnövények közül a görögdinnyét termesztik a legnagyobb területen oltott technológiával. Az oltás növeli a termésbiztonságot és egyes oltott fajok nagyobb termésátlagokkal jellemezhetőek, mint a saját gyökerű növények, ami a kezdetben fellépő többletköltségeket ellensúlyozza. A hajtatásban pedig a paradicsom esetében terjed rohamosan az oltott növények termesztése.

A zöldségek oltását a növekvő munkaerőköltség és munkaerőhiány hátráltathatja.

Még gyakorlott oltók sem képesek naponta 800-1000 oltványnál többet készíteni, és bár már 25 éve forgalomban vannak az oltórobotok, nem minden fajnál használhatók.

Forrás: Kertészet és Szőlészet