1_opt_5.jpg
A hazánkba érkező külföldiek – a turisták és az itt tanuló diákok egyaránt – rendre az első, legmeghatározóbb élményeik között említik, hogy milyen szép zöld a főváros, az ország, ugyanakkor még a szakemberek közül is kevesen tudják megmondani, hogy hány hektár zöldfelület vagy zöldinfrastruktúra van az országban, kezdte előadását Kollányi László. Nincsenek ehhez pontos adatok. A zöldinfrastruktúra tájépítészeti vonatkozású megfogalmazása is viszonylag fiatal még, 1996-ban említik először.
Nem más, mint stratégiailag tervezett és kezelt természeti területek, parkok, zöldutak, zöldfelületek, védett területek olyan hálózata, amely fenntartja az ökológiai folyamatokat, megőrzi a természeti erőforrásokat és hozzájárul az egészség és az életminőség javításához.
Minden zöldinfrastruktúra megelőző és rendszerszemléletű, többféle szerepet tölt be, ezenkívül általában nagy léptékű tervezéshez kapcsolódik, és egyéb fejlesztési programokkal együtt is megjelenik. Az Európai Uniónak több zöldfelületi vonatkozású irányelve és stratégiája ismert. Ezekhez igazodva a területrendezésbe nálunk is be kell emelni a „zöldinfrastruktúra” kifejezést, hogy a leromlott ökoszisztémák 15%-ának helyreállításával fennmaradjanak és javuljanak az ökoszisztéma-szolgáltatások. Mindemellett a Biológiai Sokféleség Egyezmény értelmében a mezőgazdasággal művelt területek arányát 10%-kal csökkenteni kell Magyarországon is, eszerint csak a szántók esetében 427 ezer hektárt kell művelés alól kivonni. További cél a 30%-os természetvédelmi védettségi arány elérése, amelybe a Natura 2000 besorolású és a nemzeti védelem alatt álló területek tartoznak.
Mindezek óriási lehetőséget tartogatnak a zöldfelületi fejlesztésekben, akár Budapesten, akár a vidéki településeken.
Ingyenes térképek
Az uniós támogatással, valamint az Agrárminisztérium finanszírozásával 2015-ben kezdődött KEHOP-kutatás négy fő területre fókuszált: a Natura 2000 területek fejlesztésére, az ökoszisztéma-szolgáltatások felmérésére és fejlesztésére, a tájkarakter-területek behatárolására, valamint a zöldinfrastruktúra megőrzését és fejlesztését megalapozó stratégiai keretek meghatározására. A kutatás országos szintű volt, de településszintű eredményeket is kaptak a vizsgálatok során. A települések bel- és külterületét országos léptéktől a helyi léptékig vizsgálták.
A szakember kiemelte, hogy fontos volt például annak tisztázása is, hogy a mezőgazdasági szántóterületeket figyelembe lehet-e venni a zöldinfrastruktúra szempontjából. Hiszen azokat biomassza fedi, amely megköti a szén-dioxidot, valamint oxigént termel, tehát van ökoszisztéma-szolgáltatása annak ellenére, hogy nem borítja egész évben zöldfelület. A kutatás során a zöldinfrastruktúrát természetes és természetközeli területek stratégiai tervezésű hálózataként definiálták, amely ökoszisztéma-szolgáltatások széles skáláját nyújtja. A szakemberek megvizsgálták az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, a zöldinfrastruktúra ökológiai állapotát, térbeli kapcsolatait, valamint a multifunkcionalitást. A kutatás eredményeként számos alaptérkép készült a Lechner Tudásközpont, az Ormos Imre Alapítvány, valamint az MTA Ökológiai Kutatóközpont együttműködésével.
Fák az utak mentén
A kutatás keretében országos összehasonlítás készült a települési zöldfelületek nagyságáról, változásáról. Kollányi László kiemelte, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint minden településnek rendelkeznie kell egy-egy lakosra számítva kilenc négyzetméter zöldfelülettel, és ezeknek a lakóhelyektől legföljebb 15 perces sétával elérhetőnek kell lenniük. Az ajánlott érték ötven négyzetméter. Budapest zöldfelületeit vizsgálva megállapították, hogy három belvárosi kerület kivételével mindegyik kerület megfelel a minimumértéknek.
Nem elég nagy, és messze vanA vizsgálatokban a zöldfelületek elérhetőségét is elemezték, az ANGSt (Accessible Natural Greenspace) angol módszer segítségével. Az 1990-es évek elején kifejlesztett módszer lényege, hogy a természeti területeket, zöldterületeket a nagyságuk és a lakóterülettől való távolságuk alapján vizsgálják. Négy felállított paraméter szerint értékelik a területeket: legalább 2 hektár zöldfelület nem több mint 300 méteres távolságban (5 perc séta); legalább 20 hektáros zöldfelület két kilométeres távolságon belül; legalább 100 hektáros terület öt kilométeren belül; és legalább 500 hektáros terület maximum tíz kilométernyi távolságban a lakóterülettől. A vizsgálatok eredménye szerint Budapesten is vannak olyan területek, amelyek egyetlen feltételnek sem felelnek meg, és az ország egyes részein (például Békés megyében) igen kevés a paramétereknek megfelelő méretű és a lakóövezetektől elérhető távolságra lévő zöldfelület. |
Az amerikai erdészeti szövetség ajánlása szerint a települések optimális fás borítottságának a 40%-nál magasabb lombkorona-borítottságot tekintjük, Magyarországon összesen 92 település teljesíti ezt a szintet.
Az elkészült térképeken jól kirajzolódnak ezek a területek, az érintett települések közül sok található a Duna és a Tisza között, illetve a Kisalföldön.
A kutatás során olyan elemzések is készültek, amelyekben az utcák fásítottságát vették szemügyre. Megállapították, hogy ez országos átlagban csupán 9,5%, ami rendkívül alacsony, ráadásul egyes nyírségi és Duna–Tisza-közi településeken alig éri el az 5%-ot. Külterületeken országos átlagban az utak fásítottsága is alacsony. Az országos átlag mindössze 28,4%, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 100%-os elméleti fásítottságnak csak alig több mint a negyedét használjuk ki.
Ökofolyosók a szántókon
A zöldinfrastruktúra időbeni változását jól követhetjük az EU Urba Atlas adatbázisával, amely a 2006 és 2018 közötti időszakra vonatkozik. Az Európai Unió által készített műholdfelvételek nagyjából az ország területének 24%-át fedik le, ez alapján becsülhető a változás.
Arra is rámutattak, hogy a fás területek a falvakban növekedtek a legnagyobb, amíg a fővárosban a legkisebb ütemben.
varos_opt.jpeg
Kollányi László arra is fölhívta a figyelmet, hogy az összekapcsoltság, a hálózatosság kiemelt szempont a zöldinfrastruktúra-fejlesztéseknél. Európában Dánia után Magyarországon található a legtöbb egybefüggő szántóterület, és nagyon magas a 100 hektár feletti mezőgazdasági területek nagysága, ami azt is jelenti, hogy a korábbi mezsgyék, fasorok, patak menti zöldsávok eltűntek, beszántották őket. Az elemzés eredményeképpen 167 ezer hektár szántóterület került lehatárolásra, kijelölésre mint szóba jövő ökofolyosó. Az új közös agrárpolitika szerint a beavatkozás keretein belül számos tevékenységre vehető igénybe támogatás nem termelő beruházásokra, így például biodiverzitás-védelmi célú évelőkultúrák telepítésére, erózióvédelmi célú gyepes sávok kialakítására szántóterületeken, füves, cserjés sávok kialakítására vagy gyeptelepítésre szántókon, vizes élőhelyek létrehozására a területen megjelenő többletvizek visszatartásával, de akár környezeti vagy klímavédelmi célú agrárerdészeti rendszerek telepítésére is.
Noha rengeteg még a feladat – például a szakmai segédletek kidolgozása, a zöldterülettel összefüggő állami és önkormányzati felelősségi körök tisztázása –, a kutatás eredményeként elkészült elemzések, mintatervek, térképek hasznos segítséget jelentenek a zöldinfrastruktúra-fejlesztéshez, a lehetséges zöldinfrastruktúra-területek települési és térségi tervekhez való lehatárolásához.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
