0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A csallóközi nemesítés száz éve

Jövőre, 2022-ben ünnepli fennállása hetvenedik évfordulóját a sósszigeti nemesítés. A Csallóköz szívében működő nemesítőház tevékenységének bemutatását azonban mégsem 1952-ben, a ma is működő vállalat jogelődjének a megalapításával kell kezdenünk, sokkal korábbra, egészen az első világháború pokláig kell visszatekinteni.

Egy fogságba esett fiatal és tehetséges növénynemesítő, Venény (máshol: Veneny, esetleg Venéni) Lajos hányattatásaival kezdődött ugyanis az így már százévesre nyúló történet. A Kassai Magyar Királyi Akadémián végzett fiatal agronómus az 1916-os Bruszilov-offenzíva idején, sok ezer magyar társával együtt esett orosz fogságba. Venényt a délnyugat-szibériai Tomszk városába szállították, ám a szögesdrótok mögött sem adta fel imádott hivatását: orosztudása tökéletesítése mellett a helyi búzafajok rendszerezésébe is belevágott. Már a fogolytáborból aktív szakmai levelezést folytatott a kor egyik legelismertebb orosz nemesítőjével, a Viktor Viktorovics Talanovval. Az ő közbenjárására már 1917-ben elhagyhatta a tábort, és az Omszkban működő Nyugat-Szibériai Kísérleti Állomás munkatársa lett. Itt a később a sztálini terror áldozatául esett világhírű genetikussal, Nyikolaj Ivanovics Vavilovval is munkakapcsolatba került.

Venény Omszkban folytatta a szibériai búzafajták rendszerezését, de burgonyanemesítéssel és a későbbi pályafutását meghatározó durumnemesítéssel is intenzíven foglalkozott.

A fiatal magyar szakember az elsők között fogott tar durumbúza nemesítésébe. A ma Istropol Solary néven működő sósszigeti vállalatnál – talán a nagy előd iránti tisztelgésként – ma is fut egy hasonló projekt.

Az Oroszországban páratlan tapasztalatokat szerző szakember végül 1921-ben tért haza, és a Szibériából magával hozott magokra alapozva lassacskán felépítette saját nemesítőprogramját. A mai Szlovákia területén számos egyházi és magánbirtokon alapított nemesítőtelepet, amellett dinnye és szemescirok vetőmagok gyűjtésébe fogott. Talán legtermékenyebb éveit hozta a két világháború között eltelt bő húsz év.

A második háborút követő kommunista hatalomátvétellel járó államosítás miatt ezek a nemesítőállomások megszűntek ugyan, de Venény anyagainak egy része a Felső-Csallóközben található Gombára került.

Ott folytathatta munkásságát. A gombai nemesítő állomáson együtt dolgozhatott korábbi kollégájával, az őt még a háború előttről ismerő Rákóczi Lajossal. Irányításuk alatt intenzív búza -, dinnye- és ciroknemesítés folyt Gombán, de a talaj nemesítésre alkalmatlan minősége nem tette lehetővé, hogy munkájuk igazán kiteljesedjék.

Az ötvenes évek elején hozzájuk csatlakozó Bartalos Menyhérttel együtt megbízást kaptak, hogy a nemesítői programnak új helyet keressenek. 1952 őszén már a Kis-Duna mellett, Sósszigetben vetették a búzát, Venény, Rákóczi és Bartalos pedig a frissen alakult nemesítőállomás vezető munkatársai lettek. Venény 1962-ig főnemesítőként, utána – amíg romló egészségi állapota engedte – tanácsadóként dolgozott, végül 1972-ben hagyta el imádott állomáshelyét. Nyitrafőre költözött, ott élt 1975-ben bekövetkezett haláláig.

Venény alakja élénken él az állomás mellett található csallóközi magyar falu, Felsővámos idősebb lakóinak emlékezetében. Jellegzetes bajuszával, sétapálcájával, régimódi öltözetével ma is gyakran emlegetett figura arrafelé az „öregúr”.

Venény nemcsak a helyiek, de a mezőgazdasági tudományok művelőinek körében is mindmáig nagy tiszteletnek örvend. Öt őszi és három tavaszi búzafajta fűződik a nevéhez, emellett új árpafajtát, görög- és cukordinnyefajtát is köszönhet neki az agronómia, ráadásul ő volt az első, aki a keményszemű (durum) búzát meghonosította a mai Szlovákia területén. Az Istropol Solary nemesítőház ma a régió egyik legeredményesebb durumbúza-programjának gazdája, keményszemű búzáik az egész Kárpát-medencében nagy népszerűségnek örvendenek. Az „öregúr” öröksége tehát ma is él!

Rákóczi Lajos szinte még gyerekként ismerkedett meg Venényvel, aki a két háború között Érsekkétyen (is) alapított egy nemesítőközpontot. Rákóczi édesapja ott dolgozott. Gombára Venény hívta a fiatal, Nyitrán végzett mezőgazdászt. Az ötvenes évek legelején Rákóczi itt ismerkedett meg Bartalos Menyhérttel, aki az óvári agrártudományi akadémián szerzett oklevelet, majd a gombai állami gazdasághoz került. Ők ketten aztán a következő negyven évben szoros együttműködésben dolgoztak előbb Gombán, majd Sósszigetben is.

A hatvanas évek elején került az idősödő Venénytől két fiatal munkatársához a staféta. Bartalos és Rákóczi az ő keze alatt lettek rátermett nemesítővé, sőt, ahogy az lenni szokott, munkáságukkal túlszárnyalták mesterüket. Működésük igazi aranykort hozott.

A Sósszigeti Nemesítő Állomást bő negyven évnyi együttműködésük az akkori Csehszlovákia több tucat nemesítőháza között az elsők közé emelte. Közös pályájuk csúcsán, 1983-ban így írt erről A Hét című magazin: „Életük, pályájuk tulajdonképpen csaknem négy évtized során fonódott össze, s amit hosszas, türelmes kitartással megteremtettek, az egyértelműen közös alkotás. Igen, alkotás!” A cikk születése óta eltelt négy évtized sem változtatott ezen, mert bár azóta mindketten elhunytak – Bartalos 1999-ben, Rákóczi 2012-ben – az általuk lefektetett nemesítői munka ma is meghatározó az Istropol Solary vállalat életében.

Bartalos Menyhért a hatvanas évek elején, Venényt követve lett a nemesítőház vezető nemesítője, majd 1982-től 1992-ig igazgatója. Irányítása alatt búzafajták, cukor-, sárga- és görögdinnye-fajták, illetve szemescirok-fajták sora készült el Sósszigetben.

Míg őt inkább a gabonák, munkatársát, Rákóczi Lajost a dinnyék és takarmánynövények érdekelték.

A teljesség igénye nélkül néhány jelentősebb mérföldkövet érdemes megemlíteni ezekből az évtizedekből. Alig négy évvel az első sósszigeti kísérletek vetése után,1956-ban minősítették az ország első durumbúzáját, a Makaronkát, Venény Szibériából hozott mintáinak alapjain.

Húsz évet kellett várni rá, de 1976-ban, a Bartalos-Rákóczi éra első nagy sikereként új őszi búzafajtát regisztrálhattak Szlovákiában. A rövidszárú, intenzív Solaris a csehszlovák mezőgazdaság egyik vezető fajtája lett.

A nyolcvanas évek is számos elismerést hozott az állomásnak. Bartalos 1983-ban meg­kapta az ország legmagasabb tudományos kitüntetését, a Klement Gottwald-díjat, rá két évre pedig egy, a szlovákiai mezőgazdászok körében ma is szeretettel emlegetett, kimagasló terméspotenciállal rendelkező őszi búzát, a Danubiat minősítették. Ennek a mérföldkőnek állít méltó emléket az Istropol Solary néhány évvel ezelőtt minősített őszi búzája, az IS Danubius.

Az évtized zárásaként Bartalosék az ország első rövidszárú durumbúzájával is előrukkoltak, amely óriási előrelépést jelentett a korábbi magas szárú, gyengébb állóképességű fajták után.

A rendszerváltást követően, ahogy a hatvanas években Venénytől Bartalos és Rákóczi, úgy utóbbiaktól Zalabai Gyula és Csémy Tibor vették át a nemesítőház irányítását. Úgy Zalabai, mint Csémy a Bartalos-Rákóczi duó alatt nevelkedett. Mindketten a nyolcvanas évek elejétől Sósszigetben dolgoztak, és eltanulták a nemesítés mesterfogásait. A vállalat történetének legfontosabb változásait is ők koordinálták az 1990-es évek derekán. Több, piaci alapon fenntarthatatlan nemesítési programot leállítottak. Megszűnt például a dinnye, a fűszerpaprika és a takarmánycirok nemesítése, azzal együtt, hogy új növényfajok nemesítéséhez is hozzálátták. A vállalat az új nemesítési programok elindításával fokozatosan kalászos gabonafélék nemesítésére szakosodott. Mára gyakorlatilag a teljes palettát lefedik, az első szlovákiai tavaszi tritikálé fajta is az ő nevükhöz fűződik.

„Nemesítőink célja olyan új fajták előállítása, melyek magas termőképességükkel, biotikus és abiotikus stresszfaktorokkal szembeni ellenállóságukkal, valamint magas technológiai minőségükkel kielégítik a termelők és a feldolgozóipar igényeit.

Céljaink kitűzésekor igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni a piaci igények várható alakulását.” – nyilatkozta lapunknak Zalabai Gyula, a vállalat főigazgatója. A sósszigetiek IS előtaggal jelölt fajtái szaporítóterülettel rendelkeznek Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Horvátországban, és török fajtakísérletekben is sikerrel szerepelnek a búzáik.

Magyarországon, ahol tavaszi sörárpájuk, az IS Maltigo mára piacvezetővé érett, az Istroseed Zrt. képviseli fajtáikat. A vállalat főigazgatója szerint mindez a jó időben hozott gazdasági és szervezési döntéseknek és a portfólió átalakításának köszönhető. Így az Istropol Solary ma egyike a régió meghatározó nemesítőházainak.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság