0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Nagy karácsonyi asztalfoglalás Norvégiában

Évi 13 éve él Norvégiában, a festői szépségű Lofoten-szigeteken, az Északi-sarkkörön túl. Megtanulta, hogyan lehet elviselni a fél évig tartó sötétséget, vagy akár a júliusi hóesést, és mivel remek szakácsnő, aki szeret mindent önállóan kipróbálni, a norvég konyhát is hamar felfedezte. Nagy karácsonyi asztalfoglalás sorozatomban nemzetközi ünnepi ízeket, illatokat, élményeket mutatok be.

A karácsonyi menü a világ különböző részein mást és mást jelent, de mindenhol az kerül ilyenkor az asztalra, amit abban a kultúrában a legtöbben és a legjobban kedvelnek. 

A hagyományos ételek azonban az adott nép múltjáról, egykori életmódjáról, gazdálkodásáról és természetes erőforrásairól is sokat elárulnak.

Nagy karácsonyi asztalfoglalás sorozatomban az ünnepi ízekről, illatokról, élményekről kérdezem ismerőseimet, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldön éltek vagy jelenleg is ott tartózkodnak.

A norvég konyha – a tenger közelségének hála – számos, a magyar gasztronómiában kevésbé ismert alapanyagot használ. Így Évi ugyanolyan jól bánik a lazaccal, a brunosttal – a norvégok kedvenc barna sajtjával – és a bálnahússal, mint ahogyan a kocsonyahússal, a savanyú káposztával vagy a zserbó hozzávalóival.

Évi nemrégen összeköltözött norvég kedvesével, Alffal, akivel első közös karácsonyukra készülnek. A norvég férfiak ünnepnapokon szívesen átveszik a szakács szerepét, de Alf egyébként is szeret sütni-főzni. Azt tervezik, hogy ő a norvég, Évi pedig a magyar ünnepi specialitásokat készíti el. Nekem már csak a rezignált beletörődés marad, hogy csak képzeletben ülhetek az asztalukhoz az év utolsó napjaiban.

Alf azt mesélte, hogy

a norvégoknál a karácsony legfontosabb napja a december 24-e, amikor már a reggeli is hagyományos és ünnepi összetételű. A kínálatából nem hiányozhat a sjötrül (kjøttrull), a filézett báránybordából készült hústekercs, ami kicsit hasonlít a disznósajthoz.

A boltokban már készen is lehet kapni, de aki ad az étkezési kultúrára és az egészségre (meg nem rest), az otthon készíti.

Évi és Alf idén hatot készített. A csont nélküli báránybordába szeletelt bárányhús, hagyma, bors, só és zselatin kerül, majd feltekerik és hálóba csomagolják, amit speciálisan ehhez az ételhez árulnak a boltban. Amikor bekerült a hálóba, egy hétig sós lében pácolják, majd tiszta vízbe áztatják, hogy távozzon a felesleges só. Ezután három órán át gőzölik, majd egy éjszakát préselik. Éviék ezt úgy oldották meg, hogy a tekercsekre vágódeszkát és nyolc kiló lisztet helyeztek.

A kész sjötrült majonézzel és jülle brővel, (julebrød) vagyis karácsonyi kenyérrel eszik, amely megszólalásig hasonlít a magyar húsvéti kalácshoz.

A karácsonyi reggeli további fontos eleme még a lazac és a tojás, szóval a norvégok nem bízzák a véletlenre az életben maradást.

Az ünnepi vacsora jellemzően négyféle menü lehet. A lütefiszk (lutefisk) szárított hal, aminek sima, illetve sózott változata is kedvelt. Fogyasztás előtt néhány napig hideg vízben, majd újabb néhány napig nyírfahamuból készült erős lúgban áztatják, aminek végeredményeként zselés állagú, rothadt ízű és veszélyesen maró hatású lesz. A főzés előtt aztán ismét napokon át kell áztatni, hogy végül elnyerje elképzelhetetlen és kimondhatatlan ízét valamint állagát, aminek köszönhetően Évi például enyhén szólva nem szereti. Hajában főtt krumplival, pirított baconnal és szárított zöldborsópürével eszik.

A pinesjött (pinnekjøtt) szárított vagy füstölt bárányborda, amit először is vízbe áztatnak majd pinne pálcák segítségével legalább három órát párolnak. A pinne kis botot, pálcát jelent. Ma már szintén készen csomagokban kapható a boltban. A pálcákat a lábos aljába helyezik, hogy a hús ne a vízben álljon a párolás során.

A kész pinnesjöttöt – ami a húsvéti főtt sonka rokona lehetne – héjában főtt mandulakrumplival és karalábépürével tálalják.

A hosszúkás alakú burgonya édesebb az átlagosnál. A norvégok egyébként is szívesen variálják a sós ízt az édessel. A püré pedig úgy készül, hogy a zöldséget megfőzik borssal, sóval, egy krumplival és a párolt hús levével, majd összeturmixolják.

A ribbéről (ribbe) simán gondolhatnánk, hogy hal, amit vízben kell áztatni, de valójában sertésoldalas, amit egyben, a bőrével együtt készítenek el.

A bőrt beirdalják, majd sót, borsot, kis vizet és fóliát kap a hús, amit azután legalább öt-hat órán át sütnek 100 fokon. Héjában főtt krumpli, dinsztelt lila- vagy fehérkáposzta, jülle pősze (julepølse) – a bajor virslihez hasonlóan fehér karácsonyi kolbász -, húsgolyó (medisterkake), tőzegáfonyalekvár és barnamártás jár hozzá.

A negyedik tipikus karácsonyi fogás a kvéta, amely tőkehal borsos-lisztes bundában, vajban sütve, burgonyával tálalva. Évi és Alf karácsonyi menüjéből azonban kimarad, mivel náluk nagyon megszokott, mindennapos étel.

A norvégok nem olyan édesszájúak, mint mi. Alf legalábbis csak hümmög a karácsonyi sütiket firtató kérdésemre. Amit azonban biztosan elkészítenek, az a tejszínes rizspuding, vagyis jülegröt. Érdekessége, hogy nem az esti főétkezés után eszik desszertként, hanem napközben, löncsként, amit mi ebédidőként ismerünk.

Létezik egy akevit elnevezésű tömény alkoholos ital, amit kimondottan karácsonykor fogyasztanak. A gyerekek pedig piros, illetve sárga jülebrüszt (julebrus), karácsonyi szörpöt kapnak.

A norvég ünnepi fogásokon kívül Évi kocsonyát, töltött káposztát, pulykát és – feltéve, hogy kap mákot – mákosgubát is készít karácsonyra. Alffal a mindennapokban is ötvözik a kétféle konyhakultúrát.

Szívfájdalma, hogy savanyúkáposztához nagyon kevés helyen jut hozzá, jellemzően a lengyel részlegeken kapható. Mák ugyancsak elvétve és akkor is csak fűszerkiszerelésben található a norvég szupermarketekben. Az ottani háziasszonyok legfeljebb a péksütemények díszítésére használják. Nagyon kevés helyen árulnak pirospaprikát, delikátot és vegetát, amiket Évi általában az „ázsiabutikban” vesz meg.

A következőkben az is kiderül, mit mesélt neki a birkafejből készült különleges karácsonyi fogásról Björg, az izlandi barátnője.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu