Back to top

A piac egy külön világ

A kertészkedést soha nem lehet, és nem is szabad abbahagyni – mondja Molnár Zoltán, aki Keszthelyen, a Balaton-part közelében termel csodálatos salátákat, paprikákat és paradicsomokat, és nemcsak családja számára, hanem vásárlóknak is. Utóbbiak többsége a tapolcai piacon veszi tőle a házi zöldségeket.

– Őstermelő vagyok, és élek is a vele együtt járó lehetőségekkel – mondta, miközben végigvezetett családi házuk meglehetősen nagy, szépen gondozott kertjében. Katonás rendben sorakoznak a kertben a fóliasátrak, mellettük szabadtéri ágyások. Azonkívül van saját üvegháza is, abban palántát nevel. Az üvegházat még gazdálkodó édesapja készítette, akárcsak a fűtését szolgáló egyedi kemencét és fűtésrendszert.

A kertben akad néhány tőke szőlő, nyáron pedig volt egy-két különleges paradicsomfa is, egyelőre kísérletként.

– Édesapám kertészkedett, de hozzá kell tennem, hogy nem volt hivatalosan kertész, ahogy én sem. A keszthelyi Nagyváthy Szakközépiskola szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztő szakán végeztem, vagyis némi jóindulattal közel áll hozzám a kertészet, de azért mégsem mondhatom, hogy ez volna a szakmám. Ettől függetlenül, ha valamivel érdeklődéssel foglalkozik az ember, az idő múlásával rengeteget megtanul, sok-sok tapasztalatot szerez.

Az idei szezon utolsó paprikái
Az idei szezon utolsó paprikái
Fotó: Bella Huba

Ez történt Molnár Zoltán esetében is. Mint elmesélte, gyerekkorában rendszeresen segített a szüleinek a kertben, de azt azért nem gondolta volna, hogy egyszer megélhetésszerűen termesztene zöldséget – és hogy a vele járó munkát nemmúló kedvvel végezné.

– Bevallom, nem akartam kertész lenni, hiszen tudtam, mennyire nehéz fizikai munkával jár, és mekkora elfoglaltsággal.

De aztán az élet döntött: 21 évesen édesapám hirtelen halála miatt egyik pillanatról a másikra át kellett vennem az egész kertet, a termelést, és minden ezzel együtt járó tevékenységet – idézte fel a kezdeteket, hozzátéve: ennek már negyvenhárom esztendeje. – Nem volt könnyű, de kezdetben segített az édesanyám, kereken egy évig. Aztán azt mondta: „Most már a lovak közé dobom a gyeplőt, ezután te fogsz mindent csinálni.” Ez egyfajta kényszer volt, és én, persze, nem vettem túl komolyan a dolgot. Több kedvem volt ahhoz, hogy a barátaimmal legyek, a kertészkedéshez sem kedvem, sem affinitásom nem volt. De aztán valahogy minden megváltozott bennem. Egyszerűen rákaptam az ízére, arra, hogyha energiát fektetek a munkába, azt sokszorosan visszakapom. Ez hatalmas, máig nem múló kedvet adott nekem a kertészkedéshez. Mindent elkövettem azért, hogy a lehető legjobban csináljam.

Csak egy példa: mivel nappal nem lehetett vezetékes vízzel öntözni, éjszakánként csináltam, és egy kis patakból hordtam a vizet az ültetvényre. Akkoriban ráadásul káposztát és karfiolt termeltem.

Molnár Zoltán: az emberek egyre inkább keresik a „háztájilag” termelt zöldségeket és gyümölcsöket
Molnár Zoltán: az emberek egyre inkább keresik a „háztájilag” termelt zöldségeket és gyümölcsöket
Fotó: Bella Huba
– Történt még valami, ami megerősítette a kertészkedéshez való kötődésemet: visszajelzések, amit a tapolcai piacon kaptam vásárlóktól. Azt mondták, meg ne merd tenni, hogy abbahagyod a termesztést! Bevallom, nagyon jól esett. És az is, amikor láttam, hogy az általam termelt sok káposzta- és karfiolfej milyen csodálatosan nevet rám…

Molnár Zoltán tehát folytatta a munkát, annak ellenére, hogy korán belátta és ma is úgy tartja: a kertészkedés egyfajta rabszolgaság.

– Ennek ellenére csodálatos dologról van szó, mert tényleg látni az eredményét. Egyfajta szabadságot ad az embernek, miközben be kell látnom, hogy rabszolgája vagyok a növényeknek. Visszabeszélni ugyan nem beszélnek vissza, nem is követelőznek, de mégsem tudok nyugodt szívvel elmenni otthonról, ha nem szolgáltam ki (öntöztem meg és gondoztam) őket.

Néha meg-megfeledkeznék róluk, de 92 esztendős édesanyám mindig ott van, hogy figyelmeztessen a tennivalókra.

Arról, hogy mennyire lehet szeretni ezt az egészet, tanúskodik, hogy 1990-ben döntenem kellett, hogy tovább kertészkedjek, vagy befejezzem, és inkább szállásadással foglalkozzak. De inkább nem döntöttem, hanem mindkettőt csinálom. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a kert művelését, ez nálam függőség. Sokszor alig várom, hogy véget érjen a szezon, annyira belefáradok, de aztán mégiscsak számolom a napokat tavaszig, amikor végre újra kezdhetem a munkát a fóliában, a kertben. Meg persze a piacon is, ami megint egy külön világ…

A keszthelyi őstermelő manapság már csak salátát, paprikát és paradicsomot termeszt, az egyéb zöldségfélékkel mostanra felhagyott. Elmondta, hogy ezeken kívül palántát kínál még eladásra, ugyanis egyre nagyobb a kereslete.

– Régóta csak zöldségfélékkel foglalkozom, virágokkal nem. A paletta egyébként is szűkült. Tavasszal a saláta, majd a paprika és a paradicsom a „termékeim”.

Persze, mindegyikből akad jó néhány fajta. Paprikából Sobort és Bocskort termelek. Fehéret nekem nem éri meg, bár kereslet volna rá, és nem kell hozzá túl nagy szaktudás, sem gondoskodás. Az én fajtáim mindkettőt igénylik.

Ide kerülnek tavasszal a palánták
Ide kerülnek tavasszal a palánták
Fotó: Bella Huba

A paradicsom esetében szintén a minőségre törekszem. Holland vetőmagot használok. Itt jegyzem meg, hogy a vetőmag minősége nagyon fontos, csak megbízhatót érdemes beszerezni és használni. A vevőköröm a negyven év alatt kialakult, és a tagjai elvárják tőlem, hogy ott legyek a piacon a portékámmal. Sőt, elmondhatom, hogy zöldségvásárlás tekintetében a szállóvendégeim is a kuncsaftjaimmá váltak. Azt mondják, hogy azt az ízt, ami az én paradicsomom és paprikám sajátja, máshol nem találják. Mesélni szoktam nekik a munkáról. Olyankor nem titkolom, hogy nem nagyon hiszek a biokertészetben. Elmondom nekik, hogy szerintem a levegőben, a talajban és tulajdonképpen globálisan mindenütt vannak már oda nem való anyagok, egyszerűen nem lehet kiszűrni őket.

Ugyanakkor nagyon odafigyelek a permetezésre. Főleg kén- és réztartalmú szereket használok, amelyek biogazdálkodásban is megengedettek.

Úgy látom, hogy az emberek egyre inkább keresik a „háztájilag” termelt zöldségeket és gyümölcsöket. Mert tudják, hogy azok honnan származnak, és hogy nem gyorsérleltek. Tisztában vannak azzal is, hogy más ízük van, mint a hipermarketekben kaphatónak. Az 1990-es évek elején, amikor megjelentek a multik, hanyagolni kezdték a piacokat az emberek, mert az áruházban minden olcsóbb volt. Sok zöldséget beszerzési ár alatt is kínáltak. Egy biztos: a minőség, az íz nagyon fontos. Néha, néha – télen, mikor megfeledkezem magamról, és boltban veszek egy-egy szem paprikát vagy paradicsomot, vagy tavasszal egy salátát – nagyon érzem a különbséget.

Molnár Zoltán tervei egyszerűek.

– Nem nagyon láttam még olyan kertészt, aki ne dolgozott volna az utolsó pillanatig. Jövőre, ha megérem, nyugdíjas leszek.

Biztos vagyok benne, hogy ettől nem fogom tudni abbahagyni. Nemcsak azért, mert a vásárlóim ezt kérik tőlem, hanem saját magam miatt is inkább dolgozom tovább.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/48 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Somliget, egy régi gyümölcsünk reneszánsza

Tóth Péterék Zselicben található gyümölcsültetvénye rendhagyó hazánkban, hiszen azt somok alkotják. A fák terméséből lekvárt készítenek, és azt szeretnék, hogy minél többen megismerjék ezt a gyógyhatással rendelkező különleges gyümölcsöt, saját webshopjuk kínálatán keresztül pedig a termesztőket is.

Miniciklámen-fajták díszítőértéke

Egyre nagyobb a piaci verseny a különböző növényházi kultúrák terén is, ezért mind fontosabb szempont a növények díszítőértéke. Így van ez a ciklámennél is, amely elsősorban az őszi és téli hónapokban keresett cserepes dísznövény, és termesztése az elmúlt években jelentősen lerövidült, korszerűsödött.

Nehéz beruházási döntést hozni

Bőséges beruházási források állnak rendelkezésre a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztésére, a koronavírus-járvány miatt azonban megdrágult az igénybevételük. Az építőanyagok és az energia árának megugrása pedig kockázatossá teszi a beruházást.

Tehénbabbal elhagyható a műtrágyázás

A tehénbab képessége a jótékony baktériumok megkötésére nem tűnt el a modern mezőgazdasági gyakorlatokkal - derül ki a Kaliforniai Egyetem (University of California, Riverside - UCR) új kutatásából. Vetésforgóban alkalmazva segíthet kiváltani a költséges és környezetkárosító műtrágyák használatát.

Jelentős pusztítást okozhat Brüsszel ámokfutása az agráriumban

A Wageningeni Egyetem és Kutatási Központ (WUR) tanulmánya szerint súlyos következményekkel járhat az uniós élelmiszertermelésre, a gazdaságokra és a vidékre nézve az Európai Bizottság „Termőföldtől az asztalig” (F2F) és Biodiverzitás stratégiája. Sok gazdát tönkretennének, a termelést korlátoznák, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás pedig nem csökkenne érdemben.

Göcsej zamata – üvegbe zárva

Mindenkinek ismernie kellene a zöldség-gyümölcs igazi ízét, mert a frissen leszedett, a fa alatt elfogyasztott baracknak vagy cseresznyének nincs párja. Én ezeket az ízeket igyekszem üvegbe zárni – fogalmazta meg a mottóját Horváth Rita, aki Göcsej zamata márkanévvel készíti és forgalmazza termékeit.

Felértékelődött a megbízhatóság

A jelenlegi gazdasági környezetben jelentősen felértékelődött a megbízhatóság. Nem új keletű dolog ez a KITE esetében, hiszen 48 éve ez határozza meg értékrendjüket. Megnyilvánul ez akkor is, ha kedvezőbbek a körülmények, ha jobb az időjárás vagy a közgazdasági feltételek előnyösebbek a gazdák számára.

Whisky árverések a repülőtéren

Egyre népszerűbbek a nemzetközi repülőtereken található exkluzív vámmentes üzletek által szervezett luxus szeszesital árverések.

Tárolási betegségek hagymán

A hagyma sikeres tárolásához feltétlenül ismerni kell a fajtákat. A tárolhatóság szoros összefüggésben van a fajták szárazanyag- és szénhidrát-tartalmával, a csípősséggel, a buroklevelek számával, valamint azok minőségével. A fajták többsége közepesen (márciusig) tárolható. A vöröshagyma akkor alkalmas tárolásra, ha a nyaka zárt és a takarólevelek szárazak.

Veszélyben a romániai sertéstartás

Négy éve jelent meg Romániában az afrikai sertéspestis, azóta több millió disznót pusztítottak el miatta. De az energiaár robbanásszerű növekedése miatt a talpon maradt farmok is arra kényszerülhetnek, hogy bezárják kapuikat. Drágulása lavinaszerűen magával sodorta a műtrágya, a takarmány és a feldolgozás árát is.