0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nagydobrony aranytartaléka

Köztudott, hogy a mezőgazdasági termények jelentős része főként friss fogyasztásra alkalmas. Ennek következtében a zöldségkertészeket és a gyümölcstermesztőket gyakran erősen sújtja a betakarítást követő dömping, amikor is a földművesek önköltségi áron, sőt, csak az alatt tudnak továbbadni portékájukon.

Üde kivételnek számít ez alól a fűszerpaprika, mert jól eláll, és a forgalma szinte egész évben ugyanolyan intenzitású. A piros színű őrleményt ezért nevezik a nagydobronyi gazdák aranytartalékának.

– Mindazonáltal vannak igazán frekventált időszakok. Ilyen például a mostani, a december hónap, amikor a téli hízókat vágják – magyarázza Nagy Mária dobronyi őstermelő, aki a beregszászi piacon egész évben értékesíti a magyaros ételek elmaradhatatlan ízesítőjét. – Igaz, ma már a legtöbb kárpátaljai család nem egyedül neveli fel az ominózus jószágot, hanem szomszédtól vagy más ismerőstől vásárolja, de a házi kolbász, a disznósajt, a füstölt szalonna, nemkülönben a húsvéti sonka elkészítése így sem maradhat el. Márpedig nálunk ezek mindegyikéhez használnak piros paprikát.

Tudni kell, hogy Nagydobrony piros aranya még a múlt század közepén indult hódító útjára, a kiváló minőségű bioterméket hamar megkedvelték a kárpátaljai háziasszonyok. A kereslet akkor vett újabb nagy lendületet, amikor az ország belsejéből elkezdték tömegével felkeresni vidékünket a turisták. A folyamat bő harminc évvel ezelőtt, Ukrajna függetlenné válásával egy időben indult. A covid előtt évente bő 1 millióan látogattak vidékünkre a hágón túlról, és talán egy sem akadt köztük, aki ne kóstolta volna meg a bográcsgulyást.

Ma is a bográcsgulyás a legfontosabb hívószó, az éttermek elé kitett hirdetőtáblákon továbbra is az első helyen áll. Az itteni, jelentős részben magyar falusi vendéglátók gyakran számolnak be arról, hogy a hozzájuk érkező csoportok általában kérik, hogy tartsanak nekik főzőbemutatót.

A már említett bográcsgulyás mellett sok más paprikával ízesített étel kihagyhatatlan: a babgulyás, a paprikás csirke, a tejfölös húsgombóc. Tehát a piros paprika piaci forgalmát ma már az ide érkező turisták is jelentősen növelik.

– Emellett az utóbbi nyolc-tíz évben jelentős változások történtek a fűszerpaprika kárpátaljai termesztésében – vallja Kovács Árpád, a térség falugazdásza. – A huzamosabb ideig külföldön munkát vállalók természetesen felhagytak a tevékenységgel, az itthon maradottak egy része pedig kevésbé munkaigényes kultúrákra, például burgonyára, káposztára váltott. A termőterület nagysága emiatt mintegy 40 százalékkal csökkent – viszont a hozam, szerencsére, nem csökkent ugyanilyen nagy mértékben. Az idén betakarított termés ebben a kistérségben mindegy 140–150 tonnára tehető, ami még mindig hatalmas mennyiségnek számít.

A dobronyi paprikatermesztés mind az alkalmazott technológiát, mind a feldolgozást tekintve magas színvonalú. Igazából emiatt nincs konkurenciája. A környéken bő egy évtizeddel ezelőtt jelent meg a fűszerpaprika a hajtatásban, és ez új távlatokat nyitott.

Egyértelmű, hogy mostanság érdemes ezzel a kultúrával foglalkozni. A bőséges idei hozam ellenére a tavalyinál mintegy 20 százalékkal magasabb árat fizetnek a piros őrleményért a helybe érkező felvásárlók, és a termék piaci ára is ennek megfelelően alakul.

Amikor néhány héttel ezelőtt Misákékat felkerestük, a parikafüzérek még ott száradtak az eresz alatt. Mint a gazdaasszony elmondta, a természetes közegben való utóérlelés fontos fázisa a technológiának. A csövekben ilyenkor teljesednek ki azok az íz-, zamat- és aromaanyagok, amelyeknek köszönhetően réges-rég a magyar konyha nélkülözhetetlen kellékévé vált ez a fűszernövény. Misákéknál mostanra az idei, mintegy 0,5 tonnányi termés első tételei már kikerültek a fával fűtött szárítóból. A férj, Misák Viktor próbaképpen meg is őrölt belőlük néhány zsákkal. Mint mondja, nagyon kíváncsi volt, hisz ekkor derül ki véglegesen, hogy a termesztés és a feldolgozás során mindent jól csináltak-e.

Idén a nyár második fele meglehetősen szárazra sikeredett. Nem adódott ebből probléma?

– A fűszerpaprika ugyan vízigényes növény, ám legalább annyira szereti a meleget. Kézenfekvő, hogy ez utóbbit pótolni nem tudjuk, viszont a megfelelő csapadékmennyiséget annál inkább, a korábban kialakított öntözőrendszer segítségével.

A mostani termés mind a mennyiségét, mind a minőségét tekintve kiváló.

Hűvösebb, esősebb évjáratokban egyszer-kétszer gombaölő szerrel védjük az ültetvényt, ám erre a beavatkozásra idén nem volt szükség. Ami pedig a fűszerpaprika árának az alakulását illeti, sorstársaimmal együtt én is úgy érzem, hogy lesz az még drágább is. Így aztán a nagydobronyinak mondott arany nálunk egyelőre a zsákban marad.

Egy kiváló évjárat ígérete

December elején a pincék mélyén erjedő vagy érlelődő borok többsége még opálos, ám kóstoláskor már felfedezhetők bennük azok a karakteres jegyek, amelyek a finom nedű legfőbb ismérvei. Kész borokról a legtöbb fajta esetében már csak azért sem beszélhetünk, mivel idén a szokásosnál két-három héttel később kezdődött a szüret. Ám emiatt a kárpátaljai szőlősgazdák egy csöppet sem bánkódnak, mivel őszre nagyszerű eredmény született: a termés mennyiségét tekintve az utóbbi évtized legjobbjának, a minőséget illetően pedig egészen kiemelkedő szezonnak számít.

– Bár az elhúzódó, sok csapadékot hozó, hideg tavasz lassította a vegetáció beindulását, nyár közepén már úgy tűnt, hogy kedvenc növényünk utoléri önmagát. Az érés időszakában mégis újra meglátszott a jelentős lemaradás – emlékezik vissza a mögöttünk hagyott hónapokra Sass Krisztián, a fiatal, családjával több mint 10 hektáron gazdálkodó kígyósi szőlész-borász, aki növényorvosi diplomával is rendelkezik. – A tavasz végén és nyár elején hullott eső elősegítette a peronoszpóra és a feketerothadás gyors terjedését, idejében el kellett kezdenünk az okszerű permetezést ellenük. Később a szőlő ősellensége, a lisztharmat is felütötte a fejét, de ezúttal, szerencsére, nem hozta lehetetlen helyzetbe a gazdákat. Mondjuk ki, az év második felében a szélsőséges időjárási jelenségek igazából elkerülték a Kárpát-medencét.

Nagy hirtelen tudna ellenpéldát is mondani?

– Hogyne, akár a mostani év kapcsán is. Tavasszal az évezred leghidegebb áprilisát jegyeztük fel, ami már csak azért is emlékezetessé vált, mert a gyümölcsöseink jelentős fagykárt szenvedtek. De a szőlészek számára igazából a tavalyi, a 2020-as nyár alakult igencsak kedvezőtlenül. Akkor, június-július folyamán, csaknem a fél évi átlagnak megfelelő csapadék hullott a vidékünkön. A legtöbb helyen a szőlőültetvények felázott talajára rá se lehetett menni növényvédő berendezéssel felszerelt gépekkel. Maradtak a kevésbé hatékony háti permetezőgépek. Amint az várható volt, emiatt sok családi gazdaságban felemásra sikeredett az év végi eredmény.

Ezzel szemben az idei évben minden összejött.

– A kései kitavaszodásról az imént már szóltunk, ám úgy tűnik, ennyi hátrány még belefért. A korai fajták esetében is csak szeptember közepén kezdődött a betakarítás, ám ekkor meglepően szép savakkal tudtunk szüretelni, és már most látszik, hogy igen ígéretes, illatos borok születtek.

A szőlészek örök dilemmája, hogy mikor lássanak hozzá a késői fajták betakarításához. Mindez érthető, ha tudjuk, hogy nálunk október második felében már nem ritka a hosszan tartó esőzés.

– Most nagyon türelmesnek kellett lenni, de megérte. Aki korán leszüretelt, az komoly lehetőséget szalasztott el, hisz ebben az évjáratban minden feltétel adott a csúcsborok készítéséhez. Ha kivártunk – márpedig sokan ezt tették –, akkor idén megtapasztalhattuk, hogy bizonyos fajták esetében – a Sárga muskotályt, a Hárslevelűt, a Királyleánykát említeném külön – fokozatosan beindul a töppedés és a nemesrothadás. Október végén nem ritkán 24–26 mustfokot mértünk. Ezekből a szőlőkből igen nagy potenciálú, soká érlelhető, értékes borokat készíthetünk.

Sok itteni szőlész-borász állítja, hogy vidékünkön a nagy, testes vörösborok készítéséhez igazából nincsenek meg a természeti adottságok.

– A kék szőlőfajták esetében valóban rit­ka a minden szempontból megfelelő év­járat, hisz ne feledjük, hogy a szőlőtermesztés északkeleti határa itt húzódik. Ám ezúttal a kék szőlőfajták is szépen beértek: a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Szaperávi szőlőket 20–21 magyar mustfokkal sikerült betakarítani. Így minden feltétel adott ahhoz, hogy fegyelmezett borászati technológiával, az erjedést folyamatosan felügyelve nagy borok készüljenek az utóbbi tíz év legjobb évjáratából, olyanok, amelyek bárhol a világon megállják a helyüket.

A nagy kérdés mégiscsak az, hogy családi pincészeteink mi módon tudják értékesíteni egyre gyarapodó készleteiket. Hisz jól tudjuk, hogy az utóbbi közel két esztendőben kevés tömegrendezvény tartására nyílott alkalom.

– Ebből a szempontból a 2020-as esztendő jelentős bevételkieséssel járt, hisz a szigorú karanténszabályok miatt nálunk egy időre még a megyehatárokat is lezárták. Ám a mostani nyár már egészen jól sikerült, ismét tömegével látogattak hozzánk a turisták. A szezonnak ugyan vége, ám a csomagküldő szolgálatok révén most is jelentős mennyiség kerül a hágón túli fogyasztókhoz. Abban reménykedünk, hogy ennél már csak jobb lesz, és fokozatosan visszaáll a világ megszokott rendje. Amit pedig igazán előremutatónak tartok: szőlészeink, borászaink a mögöttünk hagyott nehéz időszakot arra használták, hogy fejlesszenek. A magyar állam által támogatott pályázatoknak köszönhetően számos technológiai újítást valósítottunk meg, a gazdák modern préseket, hűthető-fűthető erjesztőtartályokat szereztek be. Immár nem csupán naprakész tudás és töretlen akarat, hanem a technológiai feltételek többsége is rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy családi pincészeteink kiváló, a mai ízlésvilággal maximálisan harmonizáló borokat állítsanak elő.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság