Back to top

Állattenyésztés: lábon lőttük magunkat

Az agrártevékenységgel majdnem azonos környezetterheléssel jár a cementgyártás, az amerikai hadsereg pedig békeidőben, egyetlen nap alatt 40 millió liter üzemanyagot használ fel. Az ilyen és ehhez hasonló adatokról keveset, a mezőgazdasági termelés, benne az állattenyésztés káros hatásairól viszont annál többet hallunk manapság.

Eközben, az ágazat fejlődésének köszönhetően, ma már néhány gazda képes megtermelni 100-200 ember élelmiszer-szükségletét. Ennek ellenére folyamatos támadás éri a mezőgazdaságot. Ezért hívták meg a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének közelmúltbeli küldöttgyűlésére Horn Pétert, hogy a professzor ilyen és kevésbé ismert érvekkel vértezze fel az állattenyésztőket, amikkel tételesen cáfolni tudják a megalapozatlan vádakat. Nem vitás, és nem is meglepő módon, a kiskérődzők és a szarvasmarhák kötik le a legnagyobb takarmánytermő területet a világon, ismertette egy 2016-os felmérés adatait Horn Péter (1. táblázat).

Bár az abrakfogyasztók viszonylag szerény területlekötést mutatnak, azt is látni kell, hogy ezek az állatok a jó minőségű szántóföldeken termelt takarmányon élnek. Velük szemben a szarvasmarhák és a kiskérődzők nagyrészt szántóföldi művelésre alkalmatlan legelőket hasznosítanak.

Közelebbről megvizsgálva a mezőgazdaság környezetterhelését, az antropogén eredetű mező- és erdőgazdálkodáshoz köthető üvegházhatású gáztermelést, a mezőgazdasági termék-előállítás mögött csak egy kevéssel marad el az erdőirtásokból, tarló- és legelőégetésből, a mocsarakból származó ÜHG-kibocsátás. Bár valóban növekedett a mezőgazdasági, erdészeti és más földhasználati okokra visszavezethető kibocsátás, arányaiban jócskán elmarad az ágazat termékkibocsátásától, hangsúlyozta Horn Péter.

Fehérjetermelés

Tenyésztett állataink fehérjetermelő képes­sége és hatékonysága a termelés színvonalától függően változik. Minél nagyobb termelést várunk el ugyanis egy állattól, annál nagyobb arányban kell szerepelnie abraknak a takarmányában. Ha egy 650 kilo­grammos tehén 10 kilogramm tejet termel naponta, akkor a tömeg- és a koncentrált takarmány aránya 90:10 kell legyen (szárazanyagra vonatkoztatva). Ha azonban napi 40 kilogrammos termelést várunk el tőle, az arány már 50-50. Húsmarha esetében, 500 gramm/nap tömeggyarapodás 95:5, 1500 grammos 70:30 tömeg-, illetve koncentrálttakarmány-aránnyal érhető el.

Sertés és brojler esetében még radikálisabb a változás: nagyobb termelés 100 százalékban koncentrált takarmányból valósítható csak meg. Az is igaz, hogy a teljesítmény növelésével minden ágazatban ugrásszerűen nő a fajlagos fehérjetermelés.

Egy 2011-es kutatásban összehasonlították az egységnyi állati termékre jutó globális felmelegedést okozó hatást. Termékkilogrammonként, CO2 egyenértékben kifejezve a legextenzívebb sertéstelepeket találták a legnagyobb környezetszennyezőknek. Hasonlóan rossz értékeket kaptak szabadtartásos brojlernevelés esetében, ehhez képest az intenzív tartásé sokkal jobb. Húsmarhák esetében a legelőn tartott anyatehénből nyert borjú-előállítás mutatta a legrosszabb értéket, kevésbé rossz a legelőn született, majd feedlotban történő hizlalás.

Kifejezetten jó értékeket mutat a tej- és a tojástermelés.

Attól függően változhat tehát az egységnyi termékre jutó környezetterhelés, hogy milyen termelési formát választunk, mondta a professzor.

Felszabadított területek

Egy amerikai kutatás arra is rávilágított, hogy a genetikai előrehaladással hogyan változik az erőforrásigény, ennek következtében pedig a környezetterhelés. Az USA 1944 és 2007 közötti tejtermelését vizsgálva megállapították, hogy míg 1944-ben 2000 kilogramm/év volt egy tehén átlagos termelése, 2007-ben már 9200 kilogramm.

A 2000 literes tejtermelést, az évi 1 milliárd kilogramm tejet 414 ezer laktáló tehén produkálta. Az ezredforduló után, 2007-ben már csak 93 ezer tehénre volt szükség 84 milliárd kilogramm tej termeléséhez.

Ez a létszámcsökkenéssel együtt járó teljesítménynövekedés látványos javulást eredményezett az ÜHG-kibocsátásban, miközben csökkent az állatok takarmány- és vízigénye is (2. táblázat). „A szelekciós előrehaladás és a takarmánytermesztés fejlődése együttesen csökkentette az egységnyi tejre jutó környezetterhelést” – jelentette ki Horn Péter, hozzátéve, hogy ehhez 1944-ben 143 millió hektár takarmánytermő területre volt szükség, 2007-ben pedig már csak 13,6 millióra, hogy az USA 84 milliárd literes éves tejigényét kielégítsék. Ahogy a többi, a tejágazat is óriási területet szabadított föl, és az USA ezért tudta visszaerdősíteni sok északi szövetségi államát.

Magyarország ugyanezt a pályát futotta be. Ötven évvel ezelőtt mi is 2000 kilo­gramm tejet termeltünk évente, majd jött a holstein (bár azt készen kaptuk) és a hazai szaktudás, és 9000 kilogrammra nőtt az átlagos laktációs termelés, ma pedig 10 100 kilogramm fölött járunk.

Az előadó környezetterhelési szempontból is összehasonlította az USA tej- és húsmarha vertikumának a fejlődését – ugyanebben az időtávlatban. Eszerint míg a tejtermelés 443 százalékkal nőtt, a húsmarhák napi súlygyarapodása mindössze 44 százalékkal javult – igaz, a legelőre alapozott anyatehéntartásban nehéz genetikai előrehaladást elérni.

Károsanyag-kibocsátási mutatók terén is jobb a tejtermelés eredménye, a sokat emlegetett metán emisszió például 57 százalékkal csökkent, míg a húsmarhák esetében csak 19-cel. Még azzal együtt is, hogy az USA-ban a hizlalás befejező szakasza a már említett feedlotban van.

„A legelőre alapozott ágazatoknál ne is várjunk ilyen javulást, a környezet ugyanis nem teszi lehetővé a gyors szelekciós előrehaladást” – mondta a professzor.

A „bűnös” metán

Sokan és sokat kárhoztatják a szarvasmarhát a metánkibocsátás miatt. Való igaz, koncentrációja majdnem megháromszorozódott 1750 óta. „Egyet azonban tudni kell, és ezt elfelejtik megemlíteni, hogy a metán tíz év alatt kiforog a rendszerből, a szén-dioxid pedig akkumulálódik” – hangsúlyozta az előadó.

A genetikai előrehaladás, a takarmányozás, a takarmánytermesztési módszerek és tartási technológiák komplex rendszerének fejlődésével sokat javult a hatékonyság, a környezetterhelés erősen mérséklődött, a területlekötés pedig drámaian csökkent
A genetikai előrehaladás, a takarmányozás, a takarmánytermesztési módszerek és tartási technológiák komplex rendszerének fejlődésével sokat javult a hatékonyság, a környezetterhelés erősen mérséklődött, a területlekötés pedig drámaian csökkent
Fotó: Csatlós Norbert

Nevetségesnek nevezte azt az állítást is, hogy a metán a tehén „hátulján” jön ki, hiszen az a bendőfermentáció terméke, így azt az állat kiböfögi. Ők nem így működnek. Bár minden élőlény (köztük az ember) emésztési folyamata során képződik metán, a legtöbb azonban a lápokból, különösen a szibériai, lassan olvadó, permafroszt talajból származik.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy vad­kérődzők már Amerika felfedezése előtt is éltek a kontinensen. Kutatók anyagcsere ketrecben vizsgálták meg, hogy mennyi metánt és CO2-t termelhettek a vadkérődzők a 15. század előtt, és mennyit termelnek jelenleg. A különbség elenyésző: a vadkérődzők CH4-emissziója 5,47, a CO2-é pedig 114,7 Tg/év lehetett. Számításaik szerint a jelenleg tenyésztett kérődzők CH4-emissziója 6,39, a CO2 pedig 134,1 Tg/év. A helyzet nem sokban különbözik Európában sem.

A marhák metántermelését sokszor és sokan próbálták valamilyen eljárással csökkenteni. Egy ausztrál, igen drága kísérletben például ezer angus marhát tartottak anyagcsereketrecben, és metánemisszió-­csökkentésre próbálták szelektálni őket.

Az eredmények lehangolóak voltak: ha csökken az emisszió, csökken a súlygyarapodás is, tehát nem lehet metántermelésre szelektálni.

Van azonban egy olyan lehetőség a kezünkben, aminek alkalmazása éppen a covid-járvány miatt nyerheti el létjogosultságát, ez pedig a génszerkesztés, mondta az előadó. Ma már célzottan módosíthatók a növények és az állatok, és talán a közeli jövőben a bendő baktériumai is „fölpiszkálhatók”, hogy a korábbiakhoz képest tízszer annyi metánt abszorbeáljanak és adjanak vissza az állatnak.

Kutyák és macskák

Kellene, mégsem beszél senki a kutyák és macskák környezetterheléséről. Horn Péter megdöbbentő számokat sorolt: takarmány-előállításuk termőföld-lekötése világszinten 49 millió hektár, 225 milliárd USA dollárt költünk rájuk, miközben 64 millió tonna CO2-t termelnek csak az USA-ban, ami 30 millió autó kibocsátásának felel meg.

Ha a társállatok átlagos, éves környezetterhelését az autók futásteljesítményében kife­jezve vizsgáljuk, kutyák esetében ez 2830 kilométer, míg a lovaké 9170.

De még a macskák is 1160 kilométert „autóznak” évente. Csak Németországban 32 millió embernek van társállata, ehhez képest körülbelül 1,5 millióan gazdálkodnak. Könnyű kitalálni, melyikük hangja lesz a hangosabb. „Mi itt lőttük lábon magunkat. Fejlett, sok szempontból azonban zárt rendszerű állattenyésztést folytatunk, így senki, főleg a gyerekeink nem látják, nem tudják, mi zajlik benne. Fogalmuk sincs róla, ezért mindent elhisznek. A tévhitek ellen nekünk kellene az eddigiekhez képest jóval hatékonyabban fellépnünk” – zárta előadását Horn Péter.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/49 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Drágán adom a tojást

A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, a gazdálkodónak, hogy megéljen. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolga a kis, közepes, nagy, háztáji, mindenféle gazdáknak. Tájékoztatni kell a fogyasztót, megmutatni, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

A méhészet művészet - „Elmondani a méheknek”

A méhekhez kapcsolódó legkülönösebb hiedelem és szokás az, amit úgy neveznek, hogy „elmondani a méheknek”, s elsősorban szláv, német és angol nyelvterületen maradt fenn. Az előző esszém végén említettem, hogy amikor meghalt egy méhész, a családtagok közül valaki kiment a méhesébe, és „elmondta a méheknek”, hogy gazdájuk eltávozott.

Részegen ne másszunk galambdúcba

Megszállott és egészen ittas galambász járt pórul egy öt méter magas galambdúcban.

„Repohár”-felmérés

Úgy véli a BKIK és a Zöld Követ Egyesület, hogy a rendezvényeken és szabadtéri vendéglátóegységekben néhány éve elterjedt „repoharak” újraszabályozására van szükség, hogy a rendszer betöltse a szerepét. Aki egyetért ezzel, annak érdemes kitöltenie a témában indult kérdőívet.

A gépi látás javíthatja a tojásszámlálás pontosságát

A gépi látástechnológia segíthet a tojásiparnak leküzdeni azokat a problémákat, amelyek nehezítik a pontos számlálást.

Okos megoldások az európai erdőkért

A közelmúltban hatfős francia erdészküldöttség járt Magyarországon, hogy szárazságtűrő fafajokkal ismerkedjenek. Az utóbbi években ugyanis súlyos aszály, tömeges fapusztulás sújtotta a francia erdőket. A klímaváltozás következményei ott is arra ösztönzik az erdészeket, hogy új meleg- és szárazságtűrő fajok után kutassanak, és felgyorsítsák azok természetes vándorlását. Most kivételesen a franciák vetik ránk „vigyázó szemeiket”.

Izgalmas videósorozatban mutatják be munkájukat az ELTE etológusai

A kutyák, malacok és gyerekek kutatását bemutató filmsorozattal jelentkeztek az ELTE Etológia tanszék kutatói.

Négy országban is értékesítették az illegális lóhúst

Illegális vágásból származó lóhús engedély nélküli értékesítése és ennek segítése miatt előállítottak 41 embert Spanyolországban, a húst a spanyol piac mellett Belgiumban, Németországban és Olaszországban értékesítették - közölte az Európai Unió hágai székhelyű rendőrségi együttműködési szervezete (Europol) csütörtökön.

Az UNESCO szellemi kulturális örökség része lett a lipicai lótenyésztés

A lipicai lótenyésztés hagyománya szellemi kulturális örökség részeként felkerült az UNESCO listájára – jelentette be Nagy István agrárminiszter.

Elektronikai forradalom: gombák válthatják a műanyagot

Az elektronikai hulladékok mennyisége világszerte nő, amire a gyártók sokszor rátesznek egy lapáttal a tervezhető avulással, és hogy úgy alkotják meg a készülékeket, hogy ha elromlanak jobban megérje újat venni, mint javítani… A gombák talán segíthetnek a problémán.