0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Állattenyésztés: lábon lőttük magunkat

Az agrártevékenységgel majdnem azonos környezetterheléssel jár a cementgyártás, az amerikai hadsereg pedig békeidőben, egyetlen nap alatt 40 millió liter üzemanyagot használ fel. Az ilyen és ehhez hasonló adatokról keveset, a mezőgazdasági termelés, benne az állattenyésztés káros hatásairól viszont annál többet hallunk manapság.

Eközben, az ágazat fejlődésének köszönhetően, ma már néhány gazda képes megtermelni 100-200 ember élelmiszer-szükségletét. Ennek ellenére folyamatos támadás éri a mezőgazdaságot. Ezért hívták meg a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének közelmúltbeli küldöttgyűlésére Horn Pétert, hogy a professzor ilyen és kevésbé ismert érvekkel vértezze fel az állattenyésztőket, amikkel tételesen cáfolni tudják a megalapozatlan vádakat. Nem vitás, és nem is meglepő módon, a kiskérődzők és a szarvasmarhák kötik le a legnagyobb takarmánytermő területet a világon, ismertette egy 2016-os felmérés adatait Horn Péter (1. táblázat).

Bár az abrakfogyasztók viszonylag szerény területlekötést mutatnak, azt is látni kell, hogy ezek az állatok a jó minőségű szántóföldeken termelt takarmányon élnek. Velük szemben a szarvasmarhák és a kiskérődzők nagyrészt szántóföldi művelésre alkalmatlan legelőket hasznosítanak.

Közelebbről megvizsgálva a mezőgazdaság környezetterhelését, az antropogén eredetű mező- és erdőgazdálkodáshoz köthető üvegházhatású gáztermelést, a mezőgazdasági termék-előállítás mögött csak egy kevéssel marad el az erdőirtásokból, tarló- és legelőégetésből, a mocsarakból származó ÜHG-kibocsátás. Bár valóban növekedett a mezőgazdasági, erdészeti és más földhasználati okokra visszavezethető kibocsátás, arányaiban jócskán elmarad az ágazat termékkibocsátásától, hangsúlyozta Horn Péter.

Fehérjetermelés

Tenyésztett állataink fehérjetermelő képes­sége és hatékonysága a termelés színvonalától függően változik. Minél nagyobb termelést várunk el ugyanis egy állattól, annál nagyobb arányban kell szerepelnie abraknak a takarmányában. Ha egy 650 kilo­grammos tehén 10 kilogramm tejet termel naponta, akkor a tömeg- és a koncentrált takarmány aránya 90:10 kell legyen (szárazanyagra vonatkoztatva). Ha azonban napi 40 kilogrammos termelést várunk el tőle, az arány már 50-50. Húsmarha esetében, 500 gramm/nap tömeggyarapodás 95:5, 1500 grammos 70:30 tömeg-, illetve koncentrálttakarmány-aránnyal érhető el.

Sertés és brojler esetében még radikálisabb a változás: nagyobb termelés 100 százalékban koncentrált takarmányból valósítható csak meg. Az is igaz, hogy a teljesítmény növelésével minden ágazatban ugrásszerűen nő a fajlagos fehérjetermelés.

Egy 2011-es kutatásban összehasonlították az egységnyi állati termékre jutó globális felmelegedést okozó hatást. Termékkilogrammonként, CO2 egyenértékben kifejezve a legextenzívebb sertéstelepeket találták a legnagyobb környezetszennyezőknek. Hasonlóan rossz értékeket kaptak szabadtartásos brojlernevelés esetében, ehhez képest az intenzív tartásé sokkal jobb. Húsmarhák esetében a legelőn tartott anyatehénből nyert borjú-előállítás mutatta a legrosszabb értéket, kevésbé rossz a legelőn született, majd feedlotban történő hizlalás.

Kifejezetten jó értékeket mutat a tej- és a tojástermelés.

Attól függően változhat tehát az egységnyi termékre jutó környezetterhelés, hogy milyen termelési formát választunk, mondta a professzor.

Felszabadított területek

Egy amerikai kutatás arra is rávilágított, hogy a genetikai előrehaladással hogyan változik az erőforrásigény, ennek következtében pedig a környezetterhelés. Az USA 1944 és 2007 közötti tejtermelését vizsgálva megállapították, hogy míg 1944-ben 2000 kilogramm/év volt egy tehén átlagos termelése, 2007-ben már 9200 kilogramm.

A 2000 literes tejtermelést, az évi 1 milliárd kilogramm tejet 414 ezer laktáló tehén produkálta. Az ezredforduló után, 2007-ben már csak 93 ezer tehénre volt szükség 84 milliárd kilogramm tej termeléséhez.

Ez a létszámcsökkenéssel együtt járó teljesítménynövekedés látványos javulást eredményezett az ÜHG-kibocsátásban, miközben csökkent az állatok takarmány- és vízigénye is (2. táblázat). „A szelekciós előrehaladás és a takarmánytermesztés fejlődése együttesen csökkentette az egységnyi tejre jutó környezetterhelést” – jelentette ki Horn Péter, hozzátéve, hogy ehhez 1944-ben 143 millió hektár takarmánytermő területre volt szükség, 2007-ben pedig már csak 13,6 millióra, hogy az USA 84 milliárd literes éves tejigényét kielégítsék. Ahogy a többi, a tejágazat is óriási területet szabadított föl, és az USA ezért tudta visszaerdősíteni sok északi szövetségi államát.

Magyarország ugyanezt a pályát futotta be. Ötven évvel ezelőtt mi is 2000 kilo­gramm tejet termeltünk évente, majd jött a holstein (bár azt készen kaptuk) és a hazai szaktudás, és 9000 kilogrammra nőtt az átlagos laktációs termelés, ma pedig 10 100 kilogramm fölött járunk.

Az előadó környezetterhelési szempontból is összehasonlította az USA tej- és húsmarha vertikumának a fejlődését – ugyanebben az időtávlatban. Eszerint míg a tejtermelés 443 százalékkal nőtt, a húsmarhák napi súlygyarapodása mindössze 44 százalékkal javult – igaz, a legelőre alapozott anyatehéntartásban nehéz genetikai előrehaladást elérni.

Károsanyag-kibocsátási mutatók terén is jobb a tejtermelés eredménye, a sokat emlegetett metán emisszió például 57 százalékkal csökkent, míg a húsmarhák esetében csak 19-cel. Még azzal együtt is, hogy az USA-ban a hizlalás befejező szakasza a már említett feedlotban van.

„A legelőre alapozott ágazatoknál ne is várjunk ilyen javulást, a környezet ugyanis nem teszi lehetővé a gyors szelekciós előrehaladást” – mondta a professzor.

A „bűnös” metán

Sokan és sokat kárhoztatják a szarvasmarhát a metánkibocsátás miatt. Való igaz, koncentrációja majdnem megháromszorozódott 1750 óta. „Egyet azonban tudni kell, és ezt elfelejtik megemlíteni, hogy a metán tíz év alatt kiforog a rendszerből, a szén-dioxid pedig akkumulálódik” – hangsúlyozta az előadó.

Nevetségesnek nevezte azt az állítást is, hogy a metán a tehén „hátulján” jön ki, hiszen az a bendőfermentáció terméke, így azt az állat kiböfögi. Ők nem így működnek. Bár minden élőlény (köztük az ember) emésztési folyamata során képződik metán, a legtöbb azonban a lápokból, különösen a szibériai, lassan olvadó, permafroszt talajból származik.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy vad­kérődzők már Amerika felfedezése előtt is éltek a kontinensen. Kutatók anyagcsere ketrecben vizsgálták meg, hogy mennyi metánt és CO2-t termelhettek a vadkérődzők a 15. század előtt, és mennyit termelnek jelenleg. A különbség elenyésző: a vadkérődzők CH4-emissziója 5,47, a CO2-é pedig 114,7 Tg/év lehetett. Számításaik szerint a jelenleg tenyésztett kérődzők CH4-emissziója 6,39, a CO2 pedig 134,1 Tg/év. A helyzet nem sokban különbözik Európában sem.

A marhák metántermelését sokszor és sokan próbálták valamilyen eljárással csökkenteni. Egy ausztrál, igen drága kísérletben például ezer angus marhát tartottak anyagcsereketrecben, és metánemisszió-­csökkentésre próbálták szelektálni őket.

Az eredmények lehangolóak voltak: ha csökken az emisszió, csökken a súlygyarapodás is, tehát nem lehet metántermelésre szelektálni.

Van azonban egy olyan lehetőség a kezünkben, aminek alkalmazása éppen a covid-járvány miatt nyerheti el létjogosultságát, ez pedig a génszerkesztés, mondta az előadó. Ma már célzottan módosíthatók a növények és az állatok, és talán a közeli jövőben a bendő baktériumai is „fölpiszkálhatók”, hogy a korábbiakhoz képest tízszer annyi metánt abszorbeáljanak és adjanak vissza az állatnak.

Kutyák és macskák

Kellene, mégsem beszél senki a kutyák és macskák környezetterheléséről. Horn Péter megdöbbentő számokat sorolt: takarmány-előállításuk termőföld-lekötése világszinten 49 millió hektár, 225 milliárd USA dollárt költünk rájuk, miközben 64 millió tonna CO2-t termelnek csak az USA-ban, ami 30 millió autó kibocsátásának felel meg.

Ha a társállatok átlagos, éves környezetterhelését az autók futásteljesítményében kife­jezve vizsgáljuk, kutyák esetében ez 2830 kilométer, míg a lovaké 9170.

De még a macskák is 1160 kilométert „autóznak” évente. Csak Németországban 32 millió embernek van társállata, ehhez képest körülbelül 1,5 millióan gazdálkodnak. Könnyű kitalálni, melyikük hangja lesz a hangosabb. „Mi itt lőttük lábon magunkat. Fejlett, sok szempontból azonban zárt rendszerű állattenyésztést folytatunk, így senki, főleg a gyerekeink nem látják, nem tudják, mi zajlik benne. Fogalmuk sincs róla, ezért mindent elhisznek. A tévhitek ellen nekünk kellene az eddigiekhez képest jóval hatékonyabban fellépnünk” – zárta előadását Horn Péter.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság