Olyan kevés ugyanis a hazai vágóhídi kapacitás, hogy igazából nincsenek versenytársai.
A cég egyik alapítója és tulajdonosa Juhász Pál, aki azon kevesek közé tartozik, akik mindent tudnak és ki is próbáltak a juh termékpályán. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség tenyésztési alelnökeként évtizedek óta tevékenykedik a teljes termékpálya koncepciózus, rendszerbe foglalt, digitális nyilvántartásáért és koordinálásáért. Számos tenyésztői díj birtokosa. Munkásságát augusztusban az Életfa Emlékplakett bronzfokozatával ismerte el Nagy István agrárminiszter.
Biztosan egyetért ezzel hűséges border collie-ja, Árnyék is, aki minden nap legalább kétszer fontosnak érzi magát a juhoknak köszönhetően.
A texel juhot az egyik legjobb terminál (húsvégtermék) fajtának tartják, amely a legdinamikusabban terjed napjainkban. Az angol Royal Show-n öt éve vezet hústermelő minősége és képessége révén, amely miatt „négysonkásnak” is szokták nevezni. Juhász Pál a törzsállományában tenyészállatokat nevel, amelyeket termelőknek értékesít itthon és a szomszédos országokba.
Annak idején a kaposvári főiskolán (a későbbi állattenyésztési egyetemen) diplomázott állattenyésztési üzemmérnökként. Bár családjában nem volt mezőgazdász, fodrász édesapja postagalambokat tartott a családi ház manzárdos tetőterében. A takarítást Juhász Pálra és az öccsére bízták. Neki pedig valószínűleg már akkor remek üzleti érzéke volt, mert a galambtrágyát eladta egy közeli bolgárkertésznek.
A diploma után egy Fejér megyei termelőszövetkezetnél, Vértesbogláron helyezkedett el, ahol az ország egyik legjobb finomgyapjas merinó törzsállományát tartották. Az ágazat fő terméke a gyapjú volt. A teljes könnyűipar, azon belül a gyapjúmosó és -feldolgozó üzemek széthullása ugyanis csak később következett be. A bárányhúst főként arab országokba exportálták, de már Olaszországba is szállítottak, mivel fontos volt a dollárbevétel. Igaz, egyetlen hazai cég rendelkezett külkereskedelmi jogosultsággal.
A vértesboglári állami juhászat után a kaposvári főiskola által alapított Juhtenyésztési Koordinációs Irodán vállalt munkát.
Nyolc kollégájával a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása volt a feladatuk. A gyepgazdálkodástól a végtermék-előállító tenyésztési programokon, a mélyalomkezelésen, a komposztáláson és a virágföld-előállításon keresztül az arab piacokra irányuló konzervgyártásig szinte mindennel foglalkoztak, méghozzá kifejezetten eredményesen.
A mélyalomkezelés lényege például az volt, hogy különböző ásványi anyagokkal szórták az almot, amely javított az istállóklímán és nagyban csökkentette a fertőzések gyakoriságát. Komposztot készítettek a trágya forgatásával és szalmával történő lazításával, amely fél éven belül teljesen lebomlott és száz tonnaszám értékesítették a juhtartó üzemek, mivel éppen divatba jöttek a hétvégi hobbikertek.
Juhász Pál és munkatársa, Jezeri László, akivel együtt diplomázott, még az előtt kiléptek, hogy az egyetem végleg felszámolta volna a munkahelyüket.
Húsipari kapcsolatok
Mivel az arab piacra készített birkakonzerv révén jelentős kapcsolatrendszerre tettek szert a húsiparban, hamar feltalálták magukat. Akkoriban ugyanis létezett még megfizethető állatbiztosítás, és az Állami Biztosító őket bízta meg, hogy végezzék el a szelekciót a kijelölt tenyészetekben a kényszervágás, illetve elhullás miatti kártérítési kifizetések csökkentése érdekében.
Üzleti vállalkozásukba minimális tőkével vágtak bele. Kezdetben a szarkavári teljesítményvizsgáló állomás kisebb vágóhídjának szolgáltatásait vették igénybe és főként Budapestre szállítottak borjúhúst. Amikor tapasztalták, hogy ez prosperál, 1995-ben bérbe vették a hetesi telephelyet, amely akkor egy sertéstelep kényszervágóhídjaként üzemelt. Később meg is vásárolták, körbeépítették és azóta is folyamatosan fejlesztik.
A Kapos Ternero hetesi vágóhídjáról készült riportunk a Kistermelők Lapja januári számában jelenik meg.