0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A postagalamboktól a texel juhokig

A borjú, bárány és juh vágásával, valamint feldolgozásával foglalkozó Kapos Ternero Kft. 1992-ben alakult egy kis vágóhíd üzemeltetőjeként. Jelenleg 650 tonna az éves kibocsátása és 1,4 milliárd forint az árbevétele. Dinamikus fejlődését nemcsak a tulajdonosok jó üzleti érzékének, szakmai felkészültségének és tudatos gazdálkodásának, hanem egy speciális piaci résnek is köszönheti.

Olyan kevés ugyanis a hazai vágóhídi kapacitás, hogy igazából nincsenek versenytársai.

Termelésének legnagyobb részét évi 420 tonnával a bárány teszi ki. Belföldre 60, külföldre 40 százalékot értékesít, amely arány az utóbbi időben lassan, de egyértelműen az export javára változik.

A cég egyik alapítója és tulajdonosa Juhász Pál, aki azon kevesek közé tartozik, akik mindent tudnak és ki is próbáltak a juh termékpályán. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség tenyésztési alelnökeként évtizedek óta tevékenykedik a teljes termékpálya koncepciózus, rendszerbe foglalt, digitális nyilvántartásáért és koordinálásáért. Számos tenyésztői díj birtokosa. Munkásságát augusztusban az Életfa Emlékplakett bronzfokozatával ismerte el Nagy István agrárminiszter.

Közel a hetvenhez úgy gondolja: „életben tartja” saját, ma már csak harminchárom – igaz, hibátlanul szép – példányból álló texelállománya, amelyet bárdudvarnoki otthona udvarán tart és egy közeli, elkerített mezőn legeltet.

Biztosan egyetért ezzel hűséges border collie-ja, Árnyék is, aki minden nap legalább kétszer fontosnak érzi magát a juhoknak köszönhetően.

A texel juhot az egyik legjobb terminál (húsvégtermék) fajtának tartják, amely a legdinamikusabban terjed napjainkban. Az angol Royal Show-n öt éve vezet hústermelő minősége és képessége révén, amely miatt „négysonkásnak” is szokták nevezni. Juhász Pál a törzsállományában tenyészállatokat nevel, amelyeket termelőknek értékesít itthon és a szomszédos országokba.

Annak idején a kaposvári főiskolán (a későbbi állattenyésztési egyetemen) diplomázott állattenyésztési üzemmérnökként. Bár családjában nem volt mezőgazdász, fodrász édesapja postagalambokat tartott a családi ház manzárdos tetőterében. A takarítást Juhász Pálra és az öccsére bízták. Neki pedig valószínűleg már akkor remek üzleti érzéke volt, mert a galambtrágyát eladta egy közeli bolgárkertésznek.

A kezdeti sikerek után pedagógus édesanyja úgy határozott, hogy a bevétel a családi büdzsét illeti, amely miatt elvesztette a motivációját. Szerencsére, csak átmenetileg!

A diploma után egy Fejér megyei termelőszövetkezetnél, Vértesbogláron helyezkedett el, ahol az ország egyik legjobb finomgyapjas merinó törzsállományát tartották. Az ágazat fő terméke a gyapjú volt. A teljes könnyűipar, azon belül a gyapjúmosó és -feldolgozó üzemek széthullása ugyanis csak később következett be. A bárányhúst főként arab országokba exportálták, de már Olaszországba is szállítottak, mivel fontos volt a dollárbevétel. Igaz, egyetlen hazai cég rendelkezett külkereskedelmi jogosultsággal.

A vértesboglári állami juhászat után a kaposvári főiskola által alapított Juhtenyésztési Koordinációs Irodán vállalt munkát.

Nyolc kollégájával a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása volt a feladatuk. A gyepgazdálkodástól a végtermék-előállító tenyésztési programokon, a mélyalomkezelésen, a komposztáláson és a virágföld-előállításon keresztül az arab piacokra irányuló konzervgyártásig szinte mindennel foglalkoztak, méghozzá kifejezetten eredményesen.

A mélyalomkezelés lényege például az volt, hogy különböző ásványi anyagokkal szórták az almot, amely javított az istállóklímán és nagyban csökkentette a fertőzések gyakoriságát. Komposztot készítettek a trágya forgatásával és szalmával történő lazításával, amely fél éven belül teljesen lebomlott és száz tonnaszám értékesítették a juhtartó üzemek, mivel éppen divatba jöttek a hétvégi hobbikertek.

A tíz évig tartó sikertörténet a rendszerváltással ért véget. A tagvállalatok ugyanis megszűntek vagy felszámolódtak, a karcagi kutatóintézet vegetált, a koordinációs iroda pedig bevétel nélkül maradt.

Juhász Pál és munkatársa, Jezeri László, akivel együtt diplomázott, még az előtt kiléptek, hogy az egyetem végleg felszámolta volna a munkahelyüket.

Húsipari kapcsolatok

Mivel az arab piacra készített birkakonzerv révén jelentős kapcsolatrendszerre tettek szert a húsiparban, hamar feltalálták magukat. Akkoriban ugyanis létezett még megfizethető állatbiztosítás, és az Állami Biztosító őket bízta meg, hogy végezzék el a szelekciót a kijelölt tenyészetekben a kényszervágás, illetve elhullás miatti kártérítési kifizetések csökkentése érdekében.

Az arra kijelölt állatokat levágatták, felbontatták és Szegedre szállították, ahol négyféle ízesítésben konzerv készült belőlük líbiai exportra.

Üzleti vállalkozásukba minimális tőkével vágtak bele. Kezdetben a szarkavári teljesítményvizsgáló állomás kisebb vágóhídjának szolgáltatásait vették igénybe és főként Budapestre szállítottak borjúhúst. Amikor tapasztalták, hogy ez prosperál, 1995-ben bérbe vették a hetesi telephelyet, amely akkor egy sertéstelep kényszervágóhídjaként üzemelt. Később meg is vásárolták, körbeépítették és azóta is folyamatosan fejlesztik.

A Kapos Ternero hetesi vágóhídjáról készült riportunk a Kistermelők Lapja januári számában jelenik meg.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu