A körkörös gazdálkodás lényege, hogy az agráriumban és az élelmiszeripari üzemekben termelődő szerves hulladékot újra hasznosítsuk. Például az állattenyésztésben keletkező trágyával pótoljuk a földek tápanyagtartalmát, amelyeken egyébként élelmiszereket és takarmányt termesztünk. Vagy az egyes élelmiszerek előállításának melléktermékeit vagy épp hulladékát hasznosítsuk: közvetlenül az állatokkal etessük meg, vagy készüljön belőle takarmányadalék.
Szarvasmarhák abrakjában több termelő használ sörtörkölyt, vagy a csemegekukorica-gyártáskor megmaradó csutkát, de a különféle olajosmagvakból készülő pellet alapanyaga is végső soron melléktermék.
A webináriumon az 1968-ban alapított és Európa 21 országában jelen lévő holland Duynie Group mutatta be tevékenységét. A cég éves forgalma 250 millió euró, mintegy 200 hulladékból készült termék kifejlesztésében működtek közre és 4,5 millió tonna hulladékból lett így hasznos termék. Legnagyobb tapasztalatuk a cukorgyártás, a burgonyafeldolgozás, a sörfőzés illetve a gabona- vagy kukoricaalapú keményítő- és etanolgyártás melléktermékeinek hasznosításában van.
Az előadásban elhangzott, hogy a melléktermékek sokszor nagyobb értéket képviselnek, mint az eredeti nyersanyag maga, köszönhetően egyebek mellett annak, hogy a tápanyagok (fehérje, emészthető rost, foszfor) itt már koncentráltan vannak jelen.
A melléktermékek elfogadottsága különböző. Vannak olyanok, mint a szója- és napraforgódara, a sörtörköly, a melasz vagy a korpa, amelyeket az az állattenyésztők minden kétség nélkül elfogadnak. Vannak mára elfogadott melléktermékek, amelyek elfogadásáért a takarmányipar „megküzdött”. Ilyenek a repcedara, a CGF vagy a DDGS, vagy a feltételesen elfogadottak, a vinasz, a CornSteep vagy a szirup, amelyek szállítása és tárolása nem könnyű, illetve a répaszelet és a csuhé.
– s erről beszélt Major Szilárd a Duynie Feed Hungary munkatársa. Közismert ugyan a fehérjetartalma, de az is, hogy marhánál, sertésnél hasmenést okoz. Sokáig vita volt arról is, hogy veszélyes hulladéknak számítson-e.
A sörélesztő egyébként nélkülözhetetlen a szesz-, etanol-, és sörgyártásban, tehát bőségesen rendelkezésre áll, mint ismeretes az egyszerű cukrokat alkohollá és szén-dioxiddá alakítja. Épp ezért nem kívánatos a takarmányozási felhasználásában. Natív állapotában használva felborítja az optimalizált takarmányadag egyensúlyát, ellehetetleníti a pontos napi adagok betartását, és ahogy már írtuk, hasmenést okoz.
Hasznos tulajdonsága azonban ennél sokkal több van:
- magas a fehérjekoncentrációja és biológiai értéke,
- alkoholtartalmának köszönhetően magas az energitartalma és nyugtatja is az állatokat,
- B-vitamin-forrás,
- toxinmentes és toxinkötő hatású is egyben,
- a benne lévő béta-glükán serkenti az immunrendszer működését,
- jellegzetes íze és illata miatt növeli a takarmányfelvételt,
- könnyen emészthető,
- GMO-mentes
Az élettani hatásai mellett környezeti hatása is van, ha valaki sörélesztőt használ: helyi alapanyagokból származik, alacsony a CO2-lábnyoma.
Hogyan lesz az egyébként hasmenést okozó sörélesztőből jól használható takarmány? Ha a sörgyárban szerves sav adagolásával inaktiválják, és homogenizálás után már szállítható is a termelőkhöz.