0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 25.

Erdőből a városba

A madárfajok többsége nem kedveli az emberek közvetlen közelségét. Némelyek azonban mindinkább alkalmazkodnak a városi környezethez, zajokhoz, és gyakrabban tűnnek fel a kertekben, parkokban, vagy akár az erkélyeken is. A már jól ismert parlagi galambok és a széncinegék mellett egyre több fekete rigót, vagy éppen erdei fülesbagolyt is láthatunk a városokban.

A fekete rigó korábban kimondottan erdei fajnak számított, amely télen csapatostul melegebb éghajlatra költözött. Jelenleg kétféle életmódú fekete rigó él hazánkban is: az erdőkben élő, télen útra kelő, valamint a városhoz szokott, nem költöző példányok. Hogy miért van jelen mindkét típus, azt nehéz megmondani; lehetséges, hogy egy befejezetlen urbanizációs folyamat részesei, vagy éppen a madár alkalmazkodó képességének köszönhető, hogy többféle élőhelyen is jól érzi magát.Mindenképpen érdekes jelenség, hogy mekkora különbségek vannak egy faj egyedei közt, hiszen az erdei életmódot folytató madarak sokkal félénkebbek városi társaiknál, akik akár centikre tőlünk húzzák ki a földigilisztát a talajból.

Fejmagasságba fészkel

A felnőtt hímek tollazata fekete, csőre élénksárga, míg a tojók inkább rejtőszíneket viselnek: tolluk kormosbarna, csőrük sárgásbarna. Mindkét nem szeme körül megtalálható egy jellegzetes sárga gyűrű, ami összetéveszthetetlenné teszi a többi hasonló alkatú és méretű madárral.

Territoriális madarak, a területet a hímek jelölik ki jellegzetesen trillázó, magas pontokról szóló énekükkel. A fészket sűrű lombú cserjékre, fákra, többnyire fejmagasságban rakja a tojó, ahol már akár februárban elindulhat a költés.

A városban kevesebb ragadozó veszélyezteti a tojásokat és a fiókákat, ezért még inkább szemünk elé kerülhet az amúgy sem túlságosan nehezen fellelhető fészek. Mindkét szülő eteti a fiókákat, a költési időszakban hűségesek egymáshoz, és gyakran kezdenek másod-, sőt harmadköltésbe is. A fészket a fiókák még azelőtt elhagyják, hogy jól repülnének, azonban ez nem azt jelenti, hogy a szülők magukra hagyják őket. Jelzőhangok alapján megtalálják az utódot, és a földön tovább etetik, amíg önálló életre nem képes. Többnyire rovarokkal, gilisztával táplálkoznak, a hideg idő beköszöntével azonban áttérnek a bogyós termésekre.

Csapatokba verődnek

Nevével ellentétben, az erdei fülesbagoly sem kimondottan a nagy, zárt erdők madárfaja. Általában kisebb erdőfoltokban, parkos területeken él, sőt, a téli időszakban behúzódik a városokba. Saját fészket nem épít, inkább a tojó kiválasztja a számára tetsző, többnyire varjúfélék által épített fészket, amiben tavasszal indul meg a költés, általában egy fészekaljat nevelnek.

A revírkijelölés és fiókanevelés időszakában párban élnek, azonban a hideg idő beköszöntével, novembertől februárig csapatokba verődnek.

Tudta-e?

A széncinege az egyik legnagyobb testű cinegefaj (jobboldalt). Magyar kutatók bebizonyították, hogy száraz, meleg augusztusban a hímek begytollazata sötétebb sárga. A fiókákról a hím és a tojó közösen gondoskodik. Naponta több mint 300 alkalommal etetik őket, így költési időszakban akár felére csökkenthetik a gyümölcsösökben a fiókáknak hordott fehérjedús hernyók okozta kárt.

Ebben az időszakban a szemfülesek kis szerencsével urbánus környezetben is megfigyelhetik a nappal pihenő madarakat. Nem egyszerű felfedezni őket, hiszen elsősorban az örökzöld fafajok a kedvenc pihenőhelyeik, de olykor lombhullató fákon is ücsörögnek. Jelenlétükről árulkodik, ha a fatörzsön fehér ürülékfoltokat látunk, illetve a földön, a pihenő- helyként szolgáló fa alatt úgynevezett bagolyköpeteket találunk.

Kiválóan lát és hall

A közhiedelemmel ellentétben – bár éjszakai ragadozónak hívjuk – a kiváló látásuk ellenére, teljes sötétségben nem aktívak az erdei fülesbaglyok. A nagy, előre tekintő, szuggesztív szempár kiváló fényérzékelő, azonban a legjobban szürkületkor vagy holdfényes éjszakákon segíti hozzá a madarat az eredményes vadászathoz a kiváló hallása mellett.

Bár a madár a feje tetején ékeskedő tollfülekről kapta a nevét, azok valójában nem a hallószervei. Az igazi füleket a fej két oldalán elrejti a tolltakaró.

Puha tollazatának köszönhetően szinte zajtalanul vadászik. Fő táplálékai a kisemlősök, de olykor kisebb énekesmadarak vagy rovarok is áldozatául esnek. Fontos kártevőirtó a nagy kiterjedésű mezőgazdasági táblákon. Az elfogyasztott táplálék szőrét és csontjait nem képes megemészteni, így azokat néhány óra múlva kiköpi, hogy ne okozzanak belső sérüléseket az emésztőrendszerében. Ezekkel a néhány centiméteres, hengeres köpetekkel találkozhatunk a telelőhelyek fái alatt.

A bennük lévő csontok segítségével a szakemberek képet kaphatnak arról, milyen fajokat fogyasztott el a madár az elmúlt napokban. Ezt a módszert gyakran használják kisemlősfajok elterjedésének vizsgálatához, de könnyedén be lehet vonni az ilyesmire fogékony gyerekek környezeti nevelésébe is.

 

Nyirádi Ivett
Nyitnikék Erdészeti Erdei Iskola,
Zalaerdő Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk