0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

70 új növény és állatfajt fedeztek fel idén

2021-ben a Kaliforniai Tudományos Akadémia kutatói 70 új növény és állatfaj leírásával gazdagították az ismert élőlények listáját. Ez is azt támasztja alá, milyen kis részét ismerjük még a földi élővilágnak.
Az új fajok közt 14 bogár, 12 tengeri nyúl (vagy tengeri házatlan csiga, csupaszkopoltyús csiga), 9 hangya, 7 hal, 6 skorpió, 5 tengeri csillag, 5 virágos növény, 4 porcos hal (cápa és rájafélék), 3 pók, 2 tengeri toll, egy moha, egy törpe tűhal (a tengeri csikók rokona) és egy lábatlan kétéltű faj szerepel.

Ismét bebizonyosodott, hogy óriási és dinamikusan változó bolygónkon még mindig vannak olyan helyek, ahol új fajokat találhatunk. A kutatók öt kontinensen és három óceánban kutattak új fajok után, és sikerrel jártak – foglalja össze a Sciencedaily.com tudományos portál.. Eredményeik hozzájárulnak a Kaliforniai Tudományos Akadémia küldetésének megvalósításához, hogy a tudomány, a tanulás és az együttműködés révén regenerálhassuk a természeti környezetünket.

„A biológiai sokféleség létfontosságú bolygónk egészsége szempontjából, azonban olyan ütemben csökken, hogy a fenntarthatósági gyakorlatok már elegendőek” – mondta Shannon Bennett, az Akadémia virológusa és tudományos vezetője. „Természeti világunk gondnokaiként aktív szerepet kell vállalnunk az ökoszisztémák regenerálásában.

A természettel való kapcsolatunk minden egyes új fajjal javul, elmélyíti a bolygóval kapcsolatos tudásunkat, és segít a legjobban reagálnunk a bizonytalan jövőre.

Miközben továbbra is harcolunk a változó éghajlattal és a globális világjárvánnyal, soha nem volt még ilyen fontos a földi élet sokféleségének védelme.”

Az alábbiakban az Akadémia által az elmúlt évben leírt 70 új fajból mutatunk be néhány kiemelkedő példát. 2022. január 6-án egy virtuális NightSchool eseményen ünnepelik majd az idén felfedezett fajokat, amelyen az őket leíró kutatók közül többen is részt vesznek.

Ormányosbogár a Fülöp-szigetekről

Matthew Van Dam PhD entomológus írta le a Pachyrhynchus obumanuvu nevű ormányosbogár félét, mely a „húsvéti tojás ormányos” nevet kapta tarka színezete után. Ellentétben a legtöbb hasonló fajjal, amelyek általában egyszínűek, a P. obumanuvu irizáló sárgákból és zöldekből álló összetett mintázattal büszkélkedhet. Színezete a névadó őslakos Obu Manuvu törzs hagyományos ruházatát utánozza.

A leírásban részt vevő másik kutató, Analyn Cabras hozzátette: „Versenyt futunk az idővel az erdőpusztulás folyamatos fenyegetése miatt” – mondja Cabras.

„Sok rovar kihalhat, mielőtt még felfedeznénk őket.”

A P. obumanuvu-t egy kis őserdőfoltban találták meg – ez egyike a kevés megmaradt foltoknak a régióban az évszázados mezőgazdasági művelés és a fakitermelés miatt. Cabras azt is hozzátette, hogy egy névnek nagy ereje van arra, hogy egy közösségen belül büszkeséget és felelősséget ébresszen egy faj iránt. Kiemelte a fajok folyamatos azonosításának fontosságát, különösen azokban a régiókban, ahol a természeti erőforrások gyors kizsákmányolásával kell szembenézni.

„Hogyan taníthatjuk a természetvédelmet és vadvilág regenerálását” – teszi fel a kérdést Cabras – „ha nem tudunk nevet társítani hozzá”?

Új törpe tűhal nemzetség a Csendes-óceánban

Új Zéland partvidékén, Northland környéki vizekben az avatatlan szem számára csak vörös korallmoszattal borított sziklák vannak. Azonban Graham Short PhD gyakorlott szeme egy új törpe tűhalfélét fedezett fel, mely a csikóhalak közeli rokona. Az új faj a Cylix tupareomanaia nevet kapta, és ügyesen álcázza magát. A különleges lény felfedezése egy új tűhal nemzetséget is jelent a tudomány számára, mely Új-Zélandon 1921 óta az első új felfedezés. Short kutatásai a Cylix nemzetségen belül Dél-Afrikától a Seychelle-szigetekig több, eddig le nem írt fajt is feltárt.

Magasba törnek a skorpiók

Mexikó trópusi síkvidéki erdeinek lombkoronáiban váratlan lakókra lelhetünk: skorpiókra. Idén az Islands 2030 kezdeményezés társvezetője és az arachnológia kurátora, Lauren Esposito PhD, valamint Aaron Goodman végzős hallgató hat új kéreg skorpió-fajt ír le Guatemalából és Mexikóból.

Míg az emberek a skorpiókat általában a száraz sivatagi éghajlathoz kötik, ezek az állatok magasan a háborítatlan őserdők fáinak tetején találnak menedéket a ragadozók, ebben az esetben a nagyobb termetű skorpiók elől.

A tudomány számára új skorpiók egyike, a Centruroides catemacoensis rendkívüli taktikát fejlesztett ki a ragadozók elől való menekülésre. Mivel a C. catemacoensis képes felismerni a közeledő ragadozók keltette légmozgást, a közeli veszély első jelére elhagyja leshelyét, és a biztonságos avarszintre zuhan. „Ha egyszer leérnek az avar közé, nem találjuk meg őket” – mondja Goodman. Goodman az éjszakai felmérések során ezt kihasználta: PVC-csövekkel kopogtatta meg az ágakat, hogy ragadozókat imitáljon, és a skorpiókat arra késztesse, hogy az alant várakozó hálókba essenek.

Hegedűhalak húzzák el a nótáját a halgazdaságoknak

Dr. David Ebert halkutató két madagaszkári (Acroteriobatus andysabini) és egy szokotrai (Acroteriobatus stehmanni) kékfoltos hegedűhalat írt le. Ezek hosszúkás testű, lapított fejű, part menti ráják, amelyek – nem meglepő módon – hegedűre hasonlítanak.

Az emberhez való közelségük és könnyű lehalászhatóságuk miatt ezek a cápaszerű ráják a leginkább veszélyeztetett porcos halak közé tartoznak.

Az A. andysabini-t, a két újonnan leírt faj közül a nagyobbikat, korábban egy másik hegedűhal-fajjal vették egy csoportba. Ez a rendszertani ismeretek hiánya a malgasi hegedűhalakra nézve káros, mivel a helyi kisüzemi halászat továbbra is korlátozás nélkül túlhalássza a fajt. Ebert következtetése, miszerint valójában két különböző fajról van szó, előtérbe helyezte a természetvédelmet, és elősegítette Madagaszkár első nemzeti cselekvési tervének kidolgozását a cápák és ráják védelmére.

Együttműködnek a helyi halászattal annak érdekében, hogy a fajok azonosítását beépítsék a gyakorlatukba. Ebert reméli, hogy harmóniát teremthet a hegedűhalak és a rájuk épülő part menti közösségek között.

„Hogyan tudjuk kezelni a fajvédelmet egy olyan régióban, ahol az élelmiszerbiztonság állandó probléma?”

teszi fel a kérdést Ebert. „Nem egyszerűen arról van szó, hogy meg kell védeni ezeket az állatokat; hosszú távú megoldásokat kell találni mind a ráják, mind az emberek számára.”

Tengeri csillagok ragyogják be a korallzátonyokat

Az elmúlt évben Christopher Mah gerinctelenekkel foglalkozó kutató öt, a tudomány számára új tüskésbőrű fajt (ide tartoznak a tengeri csillagok, tengeri sünök és tengeri uborkák) írt le Rapa Nuiról (Húsvét-sziget) és Új-Kaledóniából. A távirányítású járműről készült képek és az Akadémia biológusai, valamint a Hope for Reefsinitiative társ-vezetői, Luiz Rocha PhD és Bart Shepherd által biztosított tengeri csillag példányok alapos vizsgálata után Mah leírta az Uokeaster ahi nevű indo-csendes-óceáni tengeri csillagot.

Az U. ahi élénk narancssárga színével lángra lobbantja a zátonyt, és találóan erről a tüzes árnyalatáról nevezték el- ahi, ami a Rapa Nui nyelvén „tüzet” jelent. Az „Uokeaster” név a mitológiai tengeri istenségről, Uoke-ról származik, aki a legenda szerint az egykor kontinensnyi Rapa Nuit a tenger alá merítette, és csak a legmagasabb hegycsúcsokat hagyta szabadon.

A tengeri csillagok fontos szerepet játszanak az egészséges korallzátonyokban. Ha eltávolítjuk őket, az ökoszisztéma egyensúlya megbomlik.

Ezért minél többet tudunk róluk, annál jobban meg tudjuk védeni ezeket az egyre törékenyebbé váló ökoszisztémákat. „Soha nem lehet tudni, milyen előnyökkel jár az ismeretlen tanulmányozása” – mondja Mah – „akár kézzelfogható előnyökkel, mint például egy rákellenes gyógyszer, akár ökológiai előnyökkel a korallzátonyok védelmében”.

 

Forrás: sciencedaily.com