Húsz éves korától vállalkozóként dolgozott a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén, közben a keszthelyi Georgikonon folytatta tanulmányait. A családjában voltak ugyan hagyományai a mezőgazdaságnak, de sosem hitte volna, hogy belőle is mezőgazdász lesz.
A 2008-as gazdasági válság idején azután jó befektetésnek gondolta a termőföldvásárlást és azt is fontosnak tartotta, hogy ne külföldi, hanem hazai tulajdonba kerüljenek a földek.
Így vett először 70-80 hektárt a Fejér megyei Isztiméren, amit folyamatosan bővített, amikor lehetősége adódott rá. Az önálló gazdálkodást 200-220 hektáron kezdték meg társával, aki gyerekkora óta mezőgazdasággal foglalkozik és jelenleg a növénytermesztési ágazatot vezeti a cégben. Őstermelőként állítottak elő klasszikus szántóföldi növényeket, mígnem néhány éve Szigli Zoltánnak lehetősége nyílt, hogy megvásárolja a korábbi téeszből létrejött Isztiméri Bakony Mezőgazdasági Kft. közel százszázalékos tulajdonrészét.
A kft-ben jelenleg 1200 hektáron gazdálkodnak és 300 termelő, valamint körülbelül ugyanennyi növendék tejhasznú szarvasmarhát tartanak. A napi 8-10 ezer liter tejet egy nagy hazai feldolgozónak adják el, amely belföldi piacra termel.
A szemléletváltás a lényeg
Az átvétel előtti időszakban nem a megfelelő irányba tartott a cég. A fejlesztések hosszú ideje elmaradtak, a tulajdonosok már akkor is az állattartás nehézségeivel küzdöttek, de
Az új tulajdonos elsősorban ebben igyekszik előre lépni és mielőbb végrehajtani a szükséges korszerűsítéseket. Ennek érdekében folyamatosan pályázik az elérhető állami és európai uniós támogatásokra.
„Nagyon fontos, hogy merjünk pályázni – mondja -, mivel a kormány most olyan mértékű forrást biztosít erre, aminek köszönhetően európai uniós szinten is élvonalba kerülhet hazai agrárium.”
A pályázataikat a számlavezető bankjuk pályázatíró cége készíti elő, amellyel teljes mértékben elégedett. Jelentkezéseiket a lehetőségek alapos és reális felmérése előzi meg és a legtöbb esetben siker koronázza.
Elkerülhetetlen a koncentráció
Hozzáteszi, hogy tudja: nem egyszerű a helyzet az állattartásban. A magas input-, takarmány- és üzemanyagárak számukra is veszteséget okoznak, mivel a felvásárlói árak nem tartanak lépést a költségek emelkedésével. Meggyőződése, hogy ezen elsősorban a kiskereskedelmi láncok szabályozása és a patriotizmus erősítése segíthetne.
Bár uniós szinten, például Olaszországban és Ausztriában többet lehet kapni a nyerstejért, mégis azt gondolja, hogy a hazai tejtermelők többsége számára nem az export, hanem a belső piac erősítése lenne a megoldás.
„Nem több támogatás kell az állattartóknak, hanem tisztességes piaci ár” – hangsúlyozza. Hozzáteszi, sokszor emlékeztetik őket a magyar tejtermelők kiugróan magas termeléshez kötött támogatására, de véleményük és információik alapján az máshol – például Németországban – sem alacsonyabb, mindössze más jogcímeken jut el a gazdákhoz.
Fontos célnak tartja az összefogást, mivel
nagyobb volumennel előnyösebb feltételekben lehet megállapodni a feldolgozókkal.
Ugyanakkor szerinte elkerülhetetlen a koncentráció.
Sokan fel fogják adni a küzdelmet és ki fognak szállni a termelésből, vagyis nagyobb telepek jönnek létre, nagyobb mennyiségű termeléssel. A kisebbek közül csak azok fognak megmaradni, amelyek valamilyen szinten a feldolgozásba is belevágnak, például kisebb sajtműhelyeket hoznak létre.
A maga részéről abban hisz, hogy kockázatvállalás nélkül nincs üzleti siker. Borúsnak látja az ágazat helyzetét, de optimista és közép-hosszú távon bízik a pozitív változásban. (Az Isztiméri Bakony Mezőgazdasági Kft-ről szóló riportunk a Kistermelők Lapja februári számában jelenik meg.)