0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Édesítsen, de ne hizlaljon

Az édes ízt sokan kedvelik, és a cukor kis mennyiségben gyorsan hasznosítható energiát szolgáltat, ám túlzásba vitt fogyasztása előnytelen és hizlal. a gyógynövények e téren is segítségünkre vannak, hiszen léteznek édesítőnövények, amelyek szinte nem tartalmaznak energiát.

A répa-, vagy nádcukor helyett kalóriamentes, vagy alacsony kalóriatartalmú természetes édesítőszerekkel is ízesíthetjük táplálékainkat. A cukor egy élelmiszer-vegyipari termék, finomított és koncentrált. Túlzott fogyasztása emiatt hosszabb távon számos alattomos betegség okozója lehet. A cukrot helyettesítő alternatívák közül egyik legismertebb a jázminpakóca, sztívia vagy édesfű, de más édesítőnövényeket is ismerünk a világ minden tájáról, például hazánkból is, amelyek nagy jövő előtt állhatnak.

A jázminpakóca

A Stevia nemzetség Pedro Juan Steve spanyol botanikusról kapta a nevét, a fajnevet pedig 1888-ban a svájci Moises Santiago Bertoni, a növény felfedezője adta Rebaudi olasz tudósról. A sztíviáknak körülbelül száz faja él Dél-Amerika szubtrópusi tájain. A Paraguayban őshonos növények közül csak kettőnek édesek a hajtásai. A Stevia rebaudiana a krizantémokkal rokon, hazájában egy méter magasra növő, 40-50 évig élő cserjetermetű évelő növény. Jelentéktelen fehér virágaiból fejlődnek ki a magok, amelyek repítőszőrökkel jutnak el az anyanövénytől távolabbi helyekre. Eredeti termőhelyén, a magas fennsíkokon nincs tél, a nyár pedig hűvös. Hazánkban csak nyáron lehet szabadban tartani, de igazán jól szeptemberben érzi magát. Teleltetésekor 5-10 °C-on életciklusát szünetelteti, viszont akkor is ügyelni kell arra, hogy talaja ne száradjon ki teljesen. Próbaültetvényeket telepítettek belőle Spanyolországban, Kanadában, Ausztráliában, és több mint húsz éve a Cseh Köztársaságban.

A Stevia rebaudiana különleges gyógynövény és egyben édesítőszer. Bőrregeneráló hatását a guarani indiánok sérüléseknél, bőrbetegségeknél használták. Elősegíti a hegesedést, kitűnő borotválkozás utáni arclemosó is készíthető belőle.

Az indiánok gyógyteáinak nélkülözhetetlen összetevője volt. 1931-ben egy francia tudós fehér por formájában vonta ki az édes ízért felelős glikozidokat. Ez a por háromszázszor, a szárított levél pedig harmincszor édesebb, mint a cukor. Az édes ízért felelős anyag lebomlás nélkül halad át a tápcsatornán, tehát nem szolgáltat energiát. Dán és brazil tudósok szerint a kettes típusú cukorbetegség ellen nagyon ígéretes a használata. Enyhíti az inzulinfüggést, szabályozza annak szintjét. Európai tanulmányok szerint vérnyomáscsökkentő, a hasnyálmirigy működését támogató hatású.

Semmilyen mellékhatása nincs. Ízanyaga főzés hatására nem bomlik le, fogyasztása nem okoz fogszuvasodást. Mivel számos baktérium és vírus szaporodását gátolja, hatékonyan alkalmazható szájfertőzések és influenza esetén.

Leveleiben sokféle hatóanyag található, illóolajok, aminosavak, pektinek, a vitaminok közül kiemelkedik az A, béta-karotin, C, P, D, E és ásványianyag-tartalma is számottevő.

Hatóanyagaiból adódóan a következő betegségek esetén javasolt a használata: cukorbetegség, kandidiázis, elhízás, érelmeszesedés, magas vérnyomás, allergiák, immunrendszeri betegségek, szájüregi betegségek, a gyomor és emésztőren­dszer megbetegedései. Javítja a szövetek oxigénellátottságát, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít vashiányos állapotban, regenerálja az érrendszer periférikus keringését, stabilizálja a vérnyomást, támogatja az endokrin rendszert, serkenti az emésztő és vizeletkiválasztó szervrendszer működését, serkenti a immunrendszer működését meghűlés és fertőzések esetén.

Egyszerűen használhatjuk

Legegyszerűbb elkészítési módja, ha a jázminpakóca szárított leveleiből egy evőkanálnyit leforrázunk két deciliter vízzel. Negyed óra múlva készen van a napi édesítő adag. Leszűrve üvegben, hűtőszekrénybe téve tároljuk ezt a forrázatot felhasználásig. Ezzel a lével édesíthetünk teát, müzlit, kását, süteményeket. A porrá őrölt leveleket felhasználhatjuk mint lisztadalékot tortákba, süteményekbe. Ügyeljünk a mennyiségekre, mert könnyen túlédesíthetjük vele az ételt.

Gyors törzsoldat meleg eljárással is készülhet. Ekkor az elmorzsolt szárított leveleket egy kotyogó kávéfőző tartályába tesszük.

Maximális mennyiségű vízzel feltöltjük a szerkezetet, és kifőzzük, átlúgozzuk a leveleket. Az így nyert oldatot félretesszük, a kotyogóba újra vizet töltünk, és az előbb egyszer már kifőzött leveleket újra kifőzzük. Ezt további két alkalommal megismételjük. Az első két kifőzött oldatot édesítésre és tartósításra használjuk, a többi pedig teakeverékek ízesítésére alkalmas. A meleg eljárás előnye, hogy szinte az összes ízanyag kioldódik a levelekből. Hátránya, hogy a hőhatásra érzékeny, lebomló vitaminok jelentős része megsemmisül.

Ennek elkerülésére lassú eljárással is készülhet törzsoldat, hideg eljárással. Egy púpozott evőkanálnyi elmorzsolt sztívialevelet fél liternyi felforralt, majd langyosra visszahűtött vízben elkeverünk, majd 12 órán át állni hagyjuk.

Leszűrjük, majd a felázott leveleket ugyanezzel a módszerrel ismét beáztatjuk. A két oldatot végül külön-külön vagy összeöntve is használhatjuk édesítésre, tartósításra. Ezzel a kíméletes eljárással a levél teljes hatóanyag-tartalma a törzsoldatba kerül. A kilúgozás hatékonyabb, ha gyógyszertári minőségű desztillált vizet használunk hozzá. Teakeverékekhez közvetlenül is hozzákeverhetjük a sztívialeveleket, és azokat egy menetben forrázhatjuk le.

Levélőrlemény felhasználásakor a szárított levélből készült liszt közvetlenül édesítésre használható. Nem kell oldatot készíteni belőle, hanem egyből az édesítendő, tartósítandó anyagba (gyümölcsital, szörp, lekvár, leves, mártás, kása, sütemény stb.) keverhetjük. A süteményeknél a lisztbe, vagy a töltelékanyagba is bekeverhető. Az őrleményt jól záródó üvegben a sóhoz, fűszerekhez hasonlóan az asztalon tarthatjuk.

Ezerszer édesebbek

Számos más növény is alkalmas ételeink édesítésére. Ilyen az azték édesfű, a Lippia dulcis is, aminek a bimbóit édességként fogyasztják Közép-Amerikában. A pillangósvirágú édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) mediterrán eredetű, 1-2 méter magasra növő gyöktörzses évelő, nálunk is megterem. Kivonata egy barnásfekete massza, az édesgyökércukrot pedig vizes kioldással, savas kezeléssel, majd besűrítéssel nyerik belőle. A medvecukor vagy bocskorszíj alapanyaga is. Édes ízét a glicirrhizin-sav adja, amely a gyökerekben 5-8, egyes időszakokban akár 20%-ban is megtalálható.

E sav sói a répacukornál ötvenszer édesebbek és még ötezerszeres hígításban is érzékelhetők. Utóíze miatt édesítőszerként nem terjedt el. Külföldön likőrök, üdítőitalok, gyógyszerek gyártásához használják.

Az édesgyökérből készült tea gyomorhurut és fekély esetén elősegíti a gyulladt gyomornyálkahártya gyógyulását. Huzamosabb ideig azonban nem javasolt használni, mert emeli a vérnyomást.

A monellint egy Afrikában honos kúszónövény vörös bogyóiból izolálták. Édesítő hatása háromezerszerese a répacukorénak, édes íze fogyasztása után még nagyon sokáig érezhető a szájban. Fehérje lévén hő és sav hatására elbomlik, emiatt az élelmiszeriparban nem használják.

Az oszladin az édesgyökerű páfrányban (Polypodium vulgare) található anyag. Ez a páfrány elterjedt növény Európában és Észak-Afrikában, hazánkban is őshonos.

A kúszó, erősen szőrös gyöktörzséből nyert oszladin kutatási stádiumban van, várhatóan édesítőszerként lesz majd használható. Ez a páfrány kedveli a meszes talajt, de inkább kidőlt fákon, kőtörmeléken fejlődik, árnyékos helyeken.

A taumatint egy Ugandában honos növényből állítják elő. A gyümölcsében található három nagy fekete magját átlátszó, gélszerű édes anyag veszi körül. Ezerötszázszor édesebb a répacukornál. Nagyon hosszú ideig tartó édes utóíze van: fogyasztása után néhány percig minden más étel, ital édesnek tűnik. Édes ízét hő és sav hatására elveszíti.

A mirakulin egy Nyugat-Afrikában honos növényből nyert édesítőanyag. Különleges ízmódosító hatása van: a savanyú ízt alakítja át édessé. Ára és bomlékonysága miatt nem terjedt el. Ilyen ízmódosító hatás tapasztalható az articsókánál is.

A Pinaceae családba tartozó fenyők között számos édes ízt hordozó ismeretes. A lucfenyőgyantából kinyert diterpenoid vegyületének váza a sztívia hatóanyagához hasonló. Édesítő ereje 1600-2000-szerese a répacukorénak.

A dihidrokalkont a citrusok héjából nyert édes anyagokból hidrogénezéssel állítják elő. Emiatt már mesterséges édesítőszernek számít. A citrus (alapanyag függvényében) édesítő ereje 200-2000-szerese a répacukorénak.

 

Forrás: Kerti Kalendárium