0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mi a teendő lombhullás után?

A házikerti gyümölcsösökben, a fák nyugalmi állapotában végzett növényvédelmi munkákkal (fatisztogatás, lombfertőtlenítés) lehetőség nyílik a gyümölcsfákon vagy a közvetlen környezetükben meghúzódó kártevők és kórokozók telelő alakjainak gyérítésére. Ezzel csökkenteni tudjuk a következő évi kora tavaszi fertőzések mértékét is.

Az araszolólepkék szexferomon csapdáinak október közepi kihelyezése és rendszeres figyelése a következő tenyészidőszak növényvédelmét szolgálja. A feromoncsapdát 0,5-1 m magasságban, a fák törzse mellé akasszuk. A kis- és a nagy téliaraszoló szárnyatlan, repülni nem tudó nőstényeinek rajzása október elején kezdődik és december végéig tart. A párosodás után a lepkék a fák koronájában, a rügyek tövében rakják le tojásaikat, amelyekből már márciusban kikelnek az első kis hernyók. A fák nyugalmi időszakában esedékes növényvédelmi munkákat egészen rügyfakadásig végezhetjük.

Szinte általános gyakorlat, hogy a gyümölcsösökben a szüret után megszűnik a kémiai növényvédelem. Pedig az eddigi gyakorlat és a kutatások is azt mutatják, hogy betakarítása után további kezelésekre van szükség a következő évi terméshez.

Almában lombhullás után érdemes a lehullott lombot réztartalmú készítménnyel (Astra Rézoxiklorid, Champion WG) lepermetezni, mert az almafavarasodás kórokozója a lehullott levelekben telel át. Ezzel gátoljuk, hogy kialakuljanak az áttelelő szaporítóképletek, és tavasszal újabbak fejlődjenek ki bennük.

Ugyanezt a célt szolgálja a lehullott beteg lomb összegyűjtése és elégetése vagy elásása is. Ezzel együtt elpusztítjuk a fertőzött levelekben telelő alma sátoraknás moly bábjait is.

Az almalevél-törpemoly bábjai a talaj felső, 5-10 cm-es rétegében telelnek. Ha tehát a gyümölcsfák alatti talajt legalább 10 cm mélységben átforgatjuk, azzal a telelő alakok egy részét elpusztíthatjuk. A fertőzött lombot semmiképp ne vigyük a komposzttelepre, mert a károsítók ott is áttelelhetnek. Nyugalmi időszakban az almában elkezdethetjük a károsítók gyérítését szolgáló ápolási, tisztogatási munkákat. Ezek során vágjuk ki az idős, odvas, terméketlen, nagymértékben fertőzött, vagy elpusztult fákat. Helyettük most telepítsünk újakat.

A körtefák törzséről véglegesen eltávolíthatjuk a nyár folyamán felrakott almamolyfogó öveket. Érdemes ezzel egy időben a fák törzsére felerősíteni a 15-20 cm széles, hernyóenyvvel bekent öveket, amelyek célja a kis téli araszoló és a nagy téli araszoló röpképtelen nőstényeinek összegyűjtése, a tojásrakás és ezáltal a hernyók tavaszi kártételének megelőzése.

Az öveket december elejéig hagyjuk a fákon, de időközben újítsuk fel az enyvrétegüket, majd leszedésük után semmisítsük meg azokat.

A kis és a nagy téli araszoló hernyói valamennyi gyümölcsfán károsítanak. Tavasszal a fakadó rügyeket, később a leveleket, virágokat rágják meg, berágnak a gyümölcsbe is. Tojás állapotban telelnek a rügyek tövében.

Mivel a ventúriás varasodás kórokozója a körte esetében nemcsak a fertőzött levelekben, hanem a vesszőkön is képes áttelelni, ezért a téli metszésnek különösen fontos szerepe van. Ilyenkor távolítsuk el és semmisítsük meg a felhólyagosodott, sebes vesszőket!

Azok a vesszők, amelyeken a folt körbeér, elszáradnak. A lombfertőtlenítésnél a már lehullott és még a fán lévő levelek egyenletes bevonására kell törekedni. A kezelést réztartalmú készítménnyel, lehetőleg száraz leveleket permetezve célszerű végezni.

A faápolási munkák közül első teendőnk a besűrűsödött koronájú fák ritkítása, s ezzel egyidejűleg az elszáradt és a kaliforniai pajzstetű telelő lárváinak pajzsaival rétegesen fedett vesszők, ágak eltávolítása. Csonkokat ne hagyjunk, a nagyobb vágásfelületeket pedig kenjük be sebkezelő anyaggal (Fagél, Fadoktor).

A birsfák következő évi károsodásának mérséklésére a mechanikai és a kémiai eljárások együttes alkalmazása szükséges. Ha a lombhullást követően összegyűjtjük, és mélyen talajba forgatjuk vagy elégetjük a lehullott leveleket, csökkentjük a fabreás barnafoltosság áttelelő alakjainak mennyiségét. Fontos teendő még a barnafoltossággal és a moníliával fertőzött parás, repedezett hajtások levágása, valamint a fán maradt moníliás gyümölcsmúmiák leszedése és megsemmisítése, mivel tavasszal ezeken szaporítóképletek (konídiumok, aszkospórák) fejlődnek, amelyek létrehozhatják az első fertőzéseket.

Sokan nem boldogulnak a birs termesztésével, aminek egyik figyelemre méltó oka a növényvédelmi munkák rendszeres elhanyagolása.

A cseresznye- és meggyfák nagy mérete miatt a növényvédelmük nem megoldott vagy legalábbis hiányos. Ezért is nagyon fontos, hogy maximálisan kihasználjuk a nem vegyszeres védekezések nyújtotta lehetőségeket is. Ilyen például a téli kis és nagy araszoló nőstényeinek összegyűjtése a fák törzsére helyezett fogóövekkel még a tojásrakás előtt, vagy a cseresznyelégy bábjainak gyérítése a fák alatti talaj mély aláforgatásával. Hazánkban mindkét araszolófaj elterjedt, és különösen szeretik a cseresznyét, a ringlót és a szilvát.

Emellett a lehullott, beteg levelek megsemmisítésével több kórokozó (pl. levélfoltosságok) fertőzési forrását csökkenthetjük.

A levelek zömének lehullásakor célszerű elvégezni a lombfertőtlenítést réz-szulfát-hatóanyagú szerrel (pl. Cuproxat FW), amely főleg a blumeriellás levélfoltosság ellen hatásos, de jó a cseresznye hirtelen elhalását okozó pszeudomonászos betegség és a gnomóniás levélfoltosság ellen is. A fán előforduló bármely sebfelület növeli a baktériumos fertőzés lehetőségét, ezért a frissen keletkezett sebeket azonnal kezelni kell.

Egészséges őszibarackfákon az első fagyokkal kezdődik a lombhullás. Akkor kell védekezni az ágelhalás és korai pusztulást okozó betegségek ellen réztartalmú szerekkel (nagy permetlémennyiséggel, lemosásszerűen), hogy a lehullott levelek helyén keletkező levélripacsok is megfelelő kezelésben részesüljenek. A kezelés hatásos a tafrinás levélfodrosodás fák kérgén, ágakon, hajtásokon, kisebb mértékben a lehullott leveleken áttelelő kórokozója ellen is.

A fákon maradt moníliás gyümölcsmúmiák eltávolítása növeli a védelem hatékonyságát. Őszibarackfák törzsére is érdemes hernyóenyvvel bekent papíröveket erősíteni.

A kajszi-levélbetegségek (a kajszi apiognomóniás levélfoltossága, a kajszi sztigmínás betegsége) elleni eredményes védelem alapja a rezes lombfertőtlenítő permetezés, valamint az avar kezelése, amire lehetőség szerint száraz időben kerüljön sor. A permetezést nagy lémennyiséggel, nagyobb nyomáson végezzük, hogy a leveleket teljesen lefedje a permetlé. Kisebb kertekben az avar összegyűjtése, megsemmisítése vagy mélyre történő leforgatása is eredményes módszer a következő évi fertőzések ellen. A fán maradt moníliás gyümölcsmúmiákat, illetve a korábban levágott elszáradt ágrészeket távolítsuk el és semmisítsük meg.

A kajszifákat semmiképp se metsszük a november és március közötti időszakban, mert a friss sebzési felületekkel nagymértékben elősegítjük a kajszigutaütés korokozóinak fertőzését!

Szilvafáknál is célszerű fertőtleníteni a lombot réz-szulfát-hatóanyagú szerrel. Ez a permetezés a legjelentősebb kórokozók (pl. szilvalevél vörösfoltossága, szilvarozsda) fertőzését mérsékeli és megalapozza a következő évi védekezéseket.

A fás részek kezelésével a moníliás betegség fertőzési esélyeit is csökkentjük, de a betegség leküzdésére elsősorban a gyümölcsök sebzését kiváltó kártevő állatok (keleti gyümölcsmoly, szilvamoly) elleni rendszeres védekezés javasolható.

A monília párnáival fertőzött gyümölcsöket, a lehullott, beteg leveleket még az ősszel gyűjtsük össze és távolítsuk el a kertből. Amennyiben nyáron rendszeres védelemben részesültek a szilvafák, a szüret előtt már nem kell számítani nagyobb arányú fertőzés kialakulására.

Forrás: Kerti Kalendárium