0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Szüreteljünk tíz év múlva is!

„Foglalkozni kell a változásokkal, és aki nem tud alkalmazkodni, az nem biztos, hogy túléli a kihívásokat” – hangzott el az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a Magyar Borok Háza Alapítvány által szervezett konferencián.

A Verpeléten, a Varsányi Pincészetben tartott szőlészeti-borászati konferencián a termelőket foglalkoztató kérdéseket és a kutatás előtt álló, e kérdések megválaszolását szolgáló feladatokat vitatták meg. Kocsis László, a Göcsej Gyümölcse Bt. tulajdonosa a szőlőtermesztés biológiai alapjainak definiálásával kezdte előadását.

A saját maga által követett, leegyszerűsített tétel szerint a szőlőtermesztés biológiai alapját a termesztést szolgáló növényállomány jelenti:

törzsültetvényeink, ültetvényeink, kertjeink, génbankjaink összessége, amelyeket akár a termesztést, akár új genotípusok előálítását szolgálják, és akkor nem leszünk külföldi szaporítóanyag-előállítók kényének-kedvének ki­­­szolgáltatva, ha mindezt saját kézben tudjuk tartani. A génbankokban, fajtagyűjteményekben, nemesítői gyűjteményekben és a termesztésben lévő fajták közös kincsünket képezik.

Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

Számolnunk kell azzal, hogy a hőmérséklet változásával együtt változik a ter­meszthető fajták köre. Nő a termés cukorfoka, azzal együtt a bor alkoholtartalma, ami nem felel meg a mai fogyasztói igényeknek. Nagyobb lombfelületet fejlesztenek a tőkék, emiatt több vízre van szüksége az ültetvényeknek, ami a csapadékviszonyok kiszámíthatatlansága miatt komoly kihívás. Ha mindez nem volna elég, a hőmérsékleti szélsőségek közvetlenül károsíthatják a tőkét és a termést.

Fontos kérdés a fajták alkalmazkodóképessége. Nagyobb rugalmasságot mutat a Kékfrankos, a Olasz rizling, a Sauvignon blanc, de az Irsai Olivér vagy a Pinot noir érzékenyebben reagál a hőmérséklet-változásra.

Az éghajlatváltozás és a környezettudatos gazdálkodás elősegítésére a Kárpát-medencei és a regionális fajták klónszelekcióját, valamint a rezisztens és alanyfajták hazai előállítását várják el a gazdák. A klónszelekciós programnak öt különböző fajtacsoport lesz a fókuszában. A fehérbort adók közül az Olasz rizling, a Furmint, a Hárslevelű, a Királyleányka és a Sárga muskotály, a kékszőlők közül a Kékfrankos, a Kadarka, a Zweigelt, a Kékoportó és a Csókaszőlő számíthat kiemelkedő figyelemre, míg a hazai nemesítésűek közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Zenit, a Néró és a Generosa.

Kocsis László szerint a rövid távon megvalósítandó feladatok közül ki kell emelni a szaporításra használt növényi anyagok szakszerű növényegészségügyi monitorozását, e téren is összhangot kell teremteni a termelők és a hatóság között. „Olyan laboratóriumi háttér használatára gondolok, amit a szaporítóanyag-termelők is igénybe vehetnek a kívánt alapanyag vizsgálatára” – fogalmazott a szakember.

Ki kell dolgozni az alanytörzsültetvények támogatásának rendszerét, mert bizonyos import alapanyagok túl nagy növény­egészségügyi kockázatot jelentenek. Ami nem karantén-kórokozó, arra nincsen vizsgálat, pedig ilyenek is jelentős kárt okozhatnak.

Középtávon, a következő 3–7 évben már szárazságtűrés szempontjából kell vizsgálni az alany-nemes-használatot. A klónszelekciós és keresztezéses nemesítési programok elindítása hosszabb távon, 15–20 év elteltével vezethet eredményre,. E téren jó aromaprofillal, peronoszpóra- és lisztharmat-rezisztenciával rendelkező fajták, illetve szárazságtűrő alanyok előállítása kell legyen a cél.

Katona István-díj 2021

A Magyar Borok Háza Alapítvány által az egykori Kiskunhalasi Állami Gazdaság volt igazgatója emlékére létrehozott Katona István-díjat minden évben két szakembernek ítélik oda, olyanoknak, akiknek a munkássága a magyar szőlő-bor ágazatot segítette. Egyiküket a tudomány területéről, másikukat a gyakorlatból választják. Az idei díjátadóra Verpeléten került sor.

Varsányi Lajos, a Varsányi Pincészet tulajdonosának munkássága egy egész generáció tevékenységét határozta meg. Több évtizedes szakmai tevékenységét mindvégig a minőségre való törekvés és a közösségorientált gondolkodás jellemezte. Pályafutása 1968-ban kezdődött, és
1974-ben már a verpeléti palackozó születésénél bábáskodott. Elsőként jelenítette meg a boros címkéken a bortermelőt. A rendszerváltáskor elindította saját vállalkozását, részt vett az 1996-os bortörvény, a hegyközségi törvény megformálásában, fontos szerepet játszott a termékleírások megfogalmazásában és az Egri Borbíráló Bizottság felállításában. Kocsis László oktató és kutató, nemcsak álmodozik, hanem tesz is az álmai megvalósításáért. Hazáján kívül oktatott, Ausztráliában, az USA-ban és Franciaországban. Kutatási területének a szőlőtermesztést választotta, és Bakonyi Károly tanítványaként sikeres munkásságot tudhat maga mögött. Hitvallása a szőlőtermesztők segítése. Több nemzetközi lapban közlik publikációit, a Borászati Füzetek szerkesztőbizottságának is tagja. Mint fogalmazni szokott: a legnagyobb felületen termesztett gyógynövény a szőlő.

Neszmélyi példa

„A Neszmélyi borvidéken található 85 hektáros ültetvényünkből 28 hektár öntözhető” – kezdte előadását Mikóczi Nárcisz. A Tatáról érkezett gazda elmondta, az övékén kívül egyetlen olyan ültetvényről tud, ahol mesterséges vízkijuttatással élnek. A téma jelentőségét mutatja, hogy az utóbbi években rendszeresen mértek a fél évszázados csapadékösszeg alatti értéket, miközben a hőmérséklet meghaladta az átlagot.

Mikóczi Nárcisz elmondta, hogy az öntözési beruházást alapos szakmai konzultáció előzte meg.

Ellene szólt a kísérletek, a szaktudás, a gyakorlat hiánya, vagyis hogy nem volt rá átvehető hazai példa. Az emberek fejében olyan tévhitek élnek, hogy a minőségi borszőlőt tilos öntözni, vagy hogy az EU tiltaná. Ugyanakkor annak tudata, hogy öntözés nélkül nem tudják azt a mennyiséget és minőséget megtermelni, amit a felvásárlók elvárnak, elgondolkodtatta őket. Belevágtak, és 2018 óta egy 180 méter mély kútból elégítik ki a növények vízigényét, felszín alatti mikroöntözéssel. A percenként 200 liter vizet biztosító vízkivételi forrás elegendőnek bizonyult, mert az ültetvény számára 160–170 liter szükséges. A karsztvízből alkalmanként 7 millimétert juttatnak ki az év 5 hónapjában.

„A csöveket 30 centiméter mélyre fektettük, mert afelett felesleges öntözni a talajt” – érzékeltette a hatékonyság egyik kritériumát a szakember. A felső 30 centi átitatása plusz 300 köbméter vizet jelentene hektáronként.

A víztakarékosság mellett e megfontolás mellett szól az is, hogy így nem generálnak gyomosodást, a mikroklíma nem alakul a gombabetegségek számára kedvezően, ráadásul a csövek a szőlő művelését sem akadályozzák.

Hátrányaként a rendszer kiépítésének és tisztításának nehézségeit említette az előadó. A csöveket a sorok közepére helyezték, a gerincvezeték pedig 1 méter mélyre került, hogy ne akadályozza a mélylazítást.

„Az öntözéssel könnyen beállítható a termesztési cél, hogy minőséget vagy mennyiséget szeretnénk látni” – hívta fel a figyelmet Mikóczi Nárcisz. A 28 hektáron 92 kilométer vezetéket fektettek le, és így minden egyes tőke közel 250 liter vízhez juthatott az elmúlt vegetációs időszakban. Talán ennek köszönhető, hogy ők az augusztus 9-én érkező jégverés által okozott 70 százalékos kár ellenére 11,5 tonnás átlagtermést tudtak szüretelni.

A beruházásról a szakember elmondta még, hogy létezik ugyan állami támogatás – öntözési közösség létrehozása esetén akár 70 százalékos intenzitással –, de a költségek kétharmada termelői összefogással is megosztható volna.

Vízre és áramra mindenképpen szükség van. Egy köbméter víz felhozatala 180 méterről, szivattyúval 1 KW energiát igényel.

Számításaik szerint a beruházás 6–7 év alatt térül meg, ezért az idősebb, felújításra váró ültetvényeikben nem alkalmazzák.

Bár a vízkijuttatás mértékét elsősorban a meteorológiai adatokra, az ültetvénybe kihelyezett szenzorokra alapozzák, de ők magát a növényt tartják a legjobb indikátornak. Igaz, már olyan szenzorok is léteznek, amiket a xilembe kell beültetni, és úgy vezérlik az automatikát.

Piaci viszonyok

„Egyre fontosabb a szőlőtermesztők és a felvásárlók, feldolgozók szoros kapcsolata” – hívták fel a figyelmet az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Mikóczi István, aki 450 hektáros termelői csoportot koordinál a neszmélyi borvidéken, elmondta, hogy míg korábban maguk a gazdák dolgozták fel a termés zömét, addig manapság cseh és szlovák felvásárlók viszik el a szőlőt. Volt, hogy a teljes termés 90 százalékát, bár idén „csak” 80 százalékot.

Hogy miért az északi szomszédainknak adják el? A szakember elmondta, hogy a belföldi vásárlók már sokszor visszaéltek erőfölényükkel.

Viszont a legnagyobb cseh partnerüket, aki az ország több részében is vásárol szőlőt, rá tudták venni egy 50 ezer hektoliteres feldolgozó megépítésére. A szomódi beruházás célja, hogy ők is felelősséget érezzenek a termelők iránt.

Schmidt Győző, a Danubiana Kft. ügyvezetője rámutatott, hogy aki a szüret előtt keresi a szőlőt, az késésben van. A cégük által feldolgozott termés 90 százalékát két évtizede ugyanazoktól a beszállítóktól vásárolják. Egyes borvidékeken szorosabb a kötelék a termelők és a feldolgozók között, máshol szinte nincsen kapcsolat. A párbeszéd hiánya pedig sok feszültséget szül. Azt már Maróti Attila, a Maróti Pince tulajdonosa tette hozzá, az ár egyik oldalon sok, a másikon kevés. Véleménye szerint a mennyiséget és a minőséget meghatározva differenciált fizetésre lenne szükség.

Mikóczi István rámutatott, míg a csehek 1 eurót adnak 1 kilogramm szőlőért, addig a hazai felvásárlóknak csak 30 eurócentet ér meg.

A bort a ‘60-as években még az élelmiszer kategóriába sorolták, de azóta átkerült a luxuscikkek közé, miközben egyre több élelmiszerre van szükség a világ egyre nagyobb lakosságának ellátására. A szakember szerint el kell felejteni az érzelmi kötődést; a szőlőtermesztés gazdasági tevékenység, meg kell tanulni hozzá számolni. A szakember-utánpótlás hiányos, ezért is van, hogy ukrán traktorost foglalkoztatnak. Tatabányán az 500 hektáros ipari park bőven nyújt munkalehetőséget a dolgozni akaróknak, és a mezőgazdaság nem tud versenyezni a gyakran 500 ezer forintos fizetésekkel.

Tornai Tamás, a somlói Tornai Pincészet tulajdonosa elmondta, nincsen olyan boruk, mely nemzetközi versenyről érem nélkül tért volna haza. Eladhatatlan árut nem szabad termelni, fontos a piacépítés, a marketing, a borvidék megítélésének erősítése. „Az ágazat jelentős támogatást kap, ezért nincsen okunk zúgolódásra. Ugyanakkor látható, hogy ezzel a támogatással eltelepítettünk ›valamit‹, amit működtetni is kell.”

Maróti Attila kiállt amellett, hogy az ültetvénynagyságot a fogyasztáshoz kell alakítani, kiválóak az adottságaink, ne a területcsökkentésben, hanem a piacszerzésben gondolkodjunk.

A bornak italfronton komoly vetélytársai vannak, ezért fokozott figyelmet kell fordítani a szőlőterületekre, amelyek sok esetben nem versenyképesek. Az osztrákok 45 ezer hektáron termelik meg ugyanazt a mennyiséget, amihez nekünk 65 ezer hektárra van szükségünk. Például, míg Villányban és a Somlón egyensúlyban van a kereslet és a kínálat, addig ugyanezt nem mondhatjuk el Tokajról.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság