A hatszor felépített pavilon

A Városligetben és környékén 520 ezer négyzetméteren, több mint 21 ezer kiállító 240 pavilonban várta a több millió látogatót. A nagyszabású kiállításnak mára egyetlen egy eredeti pavilonja maradt meg. A Habsburg Frigyes nevéhez köthető monumentális alkotást a Gemenc Zrt. megmentette, és az eredeti állapotot megközelítő módon felújítva, az épületnek új feladatot találva 2021. augusztus 25-én átadta a nagyközönségnek.

Mai fogalmaink szerint kiváló menedzser lehetett Habsburg-Tescheni Albert főherceg, a Császári és Királyi Hadsereg tábornagya és főhadparancsnoka, nagybirtokos és nagyiparos. A Bellyei Uradalom is az övé volt, amelynek egy részét, Karapancsát és környéket most a gemenci erdőgazdaság kezeli.

Albert főherceg olyan pavilon gyártását rendelte meg, amely eleget tesz a gazdaságossági, valamint a praktikus szempontoknak, ám mérete és minőségi anyaghasználata jól tükrözi a főhercegi pompát. 1894-ben a sziléziai Tessényben (németül Teschen, ma magyarul Cieszyn) el is készült a többször szétszedhető és újra felállítható, vörösfenyőből megalkotott, vadászkastélyt mintázó, a belső tereit tekintve kereszthajós templom hatását keltő monumentális pavilon.

Ferenc József többször is ellátogatott a Városligetbe, a pavilont második körútján tekintette meg. A Vasárnapi Újság 1896. május 6-i számában így számol be a látogatásról: „Nagy érdeklődéssel nézte a felség a béllyei és tescheni főhercegi uradalmi gazdasági kiállítást s a bányaüzem produktumait. Az egyes tárgyakhoz maga a tulajdonos főherceg szolgált magyarázattal. A király megdicsérte a szép kiállítást s különösen a bejárattal szemben levő gyönyörű vaddisznó-csoportozatot. A pavillonban egy kis reggelit vett magához a felség s azután megköszönve a főhercegnek a kalauzolást, kíséretével gyalog ment át a szomszédos erdészeti pavillonba.”

Az 1897. május végi megnyitást követően sörpavilonként, társasági események helyszíneként, kiállítótérként szolgálta az „előkelő közönség” igényeit. Az I. világháború alatt, 1915-ben az épület katonai tartalékkórház-raktár lett. Az 1920-as évek második felére újra felpezsdült a közösségi élet a pavilonban. A II. világháborút követően a Magyar Kommunista Párt székháza lett, majd több tulajdonosváltás után, hosszabb ideig vegyianyagraktár volt. Az 1960-as évek végére az épület állaga teljesen leromlott, Keselyűsbe szállították és felújították.

1988-ban a közeli Bárányfokon építették fel újra, ahol a megnyílt kirándulóközpont látványossága lett. Az újabb tulajdonosváltást és rekonstrukciót követően a Duna-Dráva Nemzeti Park 1993-ban megnyitotta az Élet az ártéri erdőben kiállítást az épületben.

A gemenci erdőgazdaság az eredeti állapot minél teljesebb körű visszaállítására törekedett. A munkálatok 2019 elején kezdődtek meg a Pörbölyi Ökoturisztikai Központban a pavilon alapjának elkészítésével. Az év nyarán Bárányfokon lebontották az épületet, majd az átszállítást követően megkezdték az újbóli felépítést. Ennek során a korhadt, rovarok által károsított faelemeket új vörösfenyő elemekre cserélték, az alsó ablakokat megszüntették, mivel azok az eredeti épületen sem voltak. A palatetőt új, az eredeti állapotnak megfelelő fazsindelyes fedés váltotta ki. Elvégezték a faanyagvédelmi, festési munkálatokat, illetve az épületgépészeti szereléseket. A modern elvárásoknak meg- felelően az épület ma már fűthető és hűthető, a falak és a nyílászárók hőszigeteltek.

A Legenda és valóság: a gemenci gímszarvas elnevezésű kiállításnak ad most méltó helyszínt a pavilon. Több mint 300 fotó, infografikák, érintőképernyős multimédiás pultok és játékok segítik az ismeretek befogadását.

A látogató megismerkedhet a szarvasok társas viselkedésével, a családok életével, az agancsfejlődés ciklusaival, a szarvasbőgés titkaival. Szóba kerül az állatok anatómiája, a vadgazda szerepe, de a szarvas és az őz közötti különbség is. Megtekinthető a három gemenci kötődésű világrekord trófea másolata, és ízelítőt kapunk a világ népeinek szarvaslegendáiból.

A kiállítótérbe lépőt a regösénekek csodafiú szarvasának nagyméretű üvegképe fogadja, mögötte áll a stilizált magas- les, amelyre felkapaszkodva különleges perspektívából bontakozik ki az épület faragott, gerendás tetőszerkezete.

A küzdő gímbikákat bemutató, körbejárható dioráma pedig testközelbe hozza a csak a szarvasbőgések idején megfigyelhető, a szarvastehenekért harcoló bikák lélegzetelállító összecsapását.

Fotó: Baricz Árpád, Klösz György /Fortepan / Budapest Főváros Levéltára