A többi között erre mutatott rá az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszék kutatóinak vizsgálata, amelyben családban élő fiatal törpemalacok és kutyák emberekkel való kommunikációs viselkedését hasonlították össze. A több szempontból úttörő jelentőségű kutatások az állattenyésztés és a humán gyógyászat terén is új felismerésekhez vezethetnek.
A kutyákról tudjuk, problémamegoldó helyzetben már fiatal korban is az emberre néznek, hogy kapcsolatot teremtsenek és interakciót kezdeményezzenek vele. Vajon ez a faj sajátossága, vagy más társállatok is így viselkednek?
Az ELTE etológusai olyan kutatásba kezdtek, amiben egy másik háziasított, szociális faj, a sertés viselkedését hasonlítják a kutyáéhoz.
A házi sertés törpe változata egyre népszerűbb társállat, és kezd a kutyához hasonló szerepet betölteni az emberek családjaiban. Ez az első kutatás, ami családi kutyákat és törpemalacokat hasonlít össze problémamegoldó helyzetben.
„Kutyás kutatások évtizedek óta zajlanak az Etológiai Tanszéken” – mondta el Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője. – Ezekbe illeszkedik a Családi Törpemalac Program, amit 2017-ben indítottunk önkéntes örökbefogadó gazdák bevonásával.
Az egyik kísérletben az úgynevezett megoldhatatlan feladat paradigmát alkalmazták, amely során az állat először egy könnyen megoldható feladatot kap: egy élelmet tartalmazó dobozt kell kinyitnia. Néhány próba után azonban a probléma megoldhatatlanná válik, mert a dobozt lezárják.
Amikor az állatok először üresen találkoztak a dobozzal, a malacok és a kutyák hasonló mértékben mutattak figyelmet az ember felé. A különbségek akkor váltak szembetűnővé, amikor jutalomfalat került a dobozba, és izgalmas kihívássá vált annak kinyitása. A malacok kezdettől fogva gyorsabban oldották meg a feladatot, talán a jobb manipulációs képességüknek köszönhetően. Amikor pedig megoldhatatlanná vált, a kutyák a korábbihoz képest többet fordultak az ember felé, mint a malacok, amik kitartóbban próbálkoztak a doboz kinyitásával, ami az önálló problémamegoldásra való hajlamukat tükrözheti.
Fontos tapasztalata az eddigi vizsgálatoknak az is, hogy a malacok akkor sem fognak kutyaszerűen viselkedni, ha nagyon hasonló módon nevelik őket; a kutyákkal ellentétben kevésbé keresik az ember közelségét. A kutya minden ember közelségét keresi, a malac viszont a gazdájáét is csak akkor, ha nincs más jelen.
A Neuroethology of Communication Lab kutatócsoport Lendület programja kutyák és törpemalacok emberekkel való kommunikációját vizsgálja szociális, vokális és verbális szempontból összehasonlító etológiai, valamint viselkedéstani és agyi képalkotó módszerekkel. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a biológiai és kulturális evolúció szerepét az ember nyelvi és az azt támogató társas-értelmi képességeinek kialakulásában.
A kísérletek a többi közt kitérnek a családban élő állatok szóértésére, beszédhang- és beszélőfeldolgozására, tágabb értelemben vett szociális érzékenységére. Példaként említhetjük az arc feldolgozását és más képességeket – mint az infravörös-érzékelés –, amelyeket agyi képalkotó módszerek segítségével mérnek. Egyedülálló malac-kutya összehasonlító viselkedéses kísérleteik a két faj emberekkel való kommunikációs képességeit vetik össze, például azt vizsgálják, hogy a kutyák vagy a malacok érzékenyebbek az emberi jelzésekre, melyik faj kezdeményez többször interakciót az emberrel.
A kutatás nemcsak a törpemalacok, hanem a módszerek miatt is egyedülálló, mivel semmilyen invazív vagy fájdalommal járó beavatkozással nem jár, a vizsgálatok során nem szedálják, altatják, kötözik meg az állatokat, amire agyi képalkotó eljárások során máshol nincs példa.
Az állatok hosszú tréning alatt válnak képessé arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek az MR-vizsgálatok alatt.
A kutyák nagyon érdekeltek abban, hogy örömet szerezzenek és dicséretet kapjanak az embertől, de a malacok tanításában is sikerült eredményeket elérni. Az afrikai sertéspestis, majd a humán járványhelyzet miatti biztonsági intézkedések azonban korlátozták a lehetőségeket. Újabban online vizsgálati módszereket dolgoztak ki és kezdtek alkalmazni a kutatók, és maguk utaznak a kutyákat, illetve malacokat nevelő családokhoz. Önkéntes jelentkezőket jelenleg is várnak.
Komoly tudományos eredmény a nem invazív agyi képalkotás is, amit eddig senki sem valósított meg állatokkal. Igaz, hogy az ehhez szükséges képzés sok időt és komoly erőfeszítést igényel, ellenben meghatározó összehasonlításokat lehet végezni a fajok között éber, együttműködő állapotban. Ennek köszönhetően sok mindent megérthetünk az ember agyi folyamataival kapcsolatban is, ami messzire mutathat akár a neurológiai, akár az idegrendszeri betegségek kezelésében is.
Andics Attila 2020-ban elnyerte az Európai Kutatási Tanács Starting Grant pályázatának támogatását az emlősök hang- és beszédfelismerését összehasonlító kutatására (Voice and speech perception across mammals: a comparative study of humans, dogs and pigs, VOIMA), amihez 1,9 millió euró támogatásban részesült. Az idén indított VOIMA szervesen épül a Lendület program eredményeire. Fókuszában azok az emberre jellemző, a beszédfeldolgozás szempontjából fontos agyi specializációk állnak, amelyek más főemlősöknél nem figyelhetők meg.
A feltételezés az, hogy ha újrafelhasználás történt, akkor az emberi hang és beszéd feldolgozását segítő hasonló agyi specializációk kialakulhattak olyan fajokban is, amelyek környezetében szintén megjelent és fontossá vált az emberi beszéd.
