0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A szakmai eredmény a családunk érdeme

Fekete József nevével és tenyészállatainak hírével minden magára valamit is adó magyar sertéstenyésztő találkozott már. De ha mégsem, a szakmai eredményeiről elég annyi, hogy az idei hódmezővásárhelyi kiállításon, több más dobogós díj mellett, elnyerte a „Legszebb kocasüldő” és a „Legszebb kansüldő” díjakat, valamint a Sertéstenyésztési Nagydíjat, illetve a „Legeredményesebb kiállítónak” járó díjat is.

S ha még ez sem lenne elég, ő kapta a Magyar Állattenyésztők Szövetsége Összevont Tenyésztési Nagydíját is. Ennek ellenére a gyanógeregyei telepen tett látogatásunk inkább elszomorító volt.

Hiába az elismerés, ha jelenleg nincs bevétel az ágazatban. Már Hódmezővásárhelyen sem nagyon mentek a tenyészállatok az árverésen, és az utóbbi időben a hízóvásárlás is leállt.

Európa sertéshús-túltermeléssel néz szembe, így nemcsak az élő állat, hanem a hús ára is mélyrepülésben van,

ezt pedig csak fokozza a vegán mozgalom miatti keresletcsökkenés is – mondja Fekete József, állításait számokkal is alátámasztva. – A szombathelyi nagyker áruházban, ha valaki 10 kiló fölött vásárolt lapockát, akkor 785 forintot, ha annál kevesebbet, akkor 824 forint fizetett. A csont nélküli karaj pedig 850, illetve 892 forint – sorolja. És hogy tényleg mennyire alacsonyak az árak, arról a napokban megtalált 1992-ben keltezett számla tanúskodik. Ezt a vasi húsipar állította ki, az élősertés kilóját 358,7 forintért vették át, most az átvételi ár 335 forint.

– A termelőkkel szemben pedig egyes vágóhidak szinte mindent megengednek maguknak, a bevitt hízót a saját kényük kedvük szerint minősítik le akár nagy, akár elenyésző a különbség a szerződött ár és a szabad ár között.

Ma egy-egy hízón 12-18 ezer forint a mínusz, attól függően, hogy a termelők a gabonát, a szóját és a premixe­ket milyen áron tudják beszerezni.

Meddig lehet ezt a termelőkkel megcsinálni? – teszi fel a kérdést Fekete József. – Az ember mindent megtesz, hogy az állatai jól éljenek, hogy a lehető legjobb húst állítsa elő, de a vásárlók, illetve a társadalom nem becsüli meg a munkánkat.

– Vannak közöttünk, akik látják, annak lenne értelme, ha regionálisan, mondjuk egy-egy megyében összefogna a sertéspiac minden szereplője. Mi, akik a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületében együtt dolgozunk, láttuk ennek fontosságát, és még évekkel ezelőtt felajánlottuk a sertéstartóknak, hogy építsünk ki egy integrációt, amiben mindenki megtalálja a számítását. Lehetett volna ugyanaz a hízóalapanyag mindenkinél, egységes takarmányozással, tartással.

Lehetett volna erre a hízóállományra alapozni egy vágóhidat, egy feldolgozóüzemet, amely elsősorban lokálisan értékesíthette volna a jó minőségű és ellenőrizhető származású húsárut. De sajnos a gazdák többsége nem akart közösködni.

A sertéstartást, de főleg a tenyésztést szeretni kell, mert ha nem odaadással csinálja az ember, akkor nincs eredmény. Fekete József azt mondja, évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki a tenyésztésben csúcsra érjen, és a célként kitűzött paraméterekre megalkuvás nélkül kell a célpárosítást meghatározni. József a lehető legtöbb paraméterben akarja a lehető legjobb eredményt elérni. A párosítás tervezésének szempontjai egyebek mellett a szaporaság, a súlygyarapodás, a húsminőség és -mennyiség, de nagy hangsúlyt fektet a formára, illetve az életteljesítményre is.

Az állat külleme, formája, illetve az élettartama is fontos tényező a tenyésztésben, mert az életteljesítménye mutatja meg a genetikai előrehaladást.

Épp ezért József a vérfrissítés miatt külföldről vásárolt tenyészállatoknál nemcsak a teljesítményüket, hanem az élettartamot és a küllemüket is nézi. Volt olyan német tenyészet, ahol például egyetlen tenyészállatot sem talált megvásárlásra alkalmasnak.

A tenyészállat-előállítás hatalmas méretekben nem lehetséges. Fekete József szerint legfeljebb körülbelül 200 kocás állományban lehet a megfelelő figyelemmel lenni az állatokra. Neki most 120 kocája van, és az összes állatáról tud mindent. A tenyészetében csak „csúcskanok” vannak, mind a 8 állat formája kiváló, és egyáltalán nincs minőségi különbség a saját állományából felnevelt és az importkanok között. Példa erre a képen látható magyar lapály kan, amelyik inkább csak kamaszkorú, hisz még nincs egyéves! Az első alom nemrég született meg utána. A telepen csak mesterséges termékenyítés zajlik a kiváló genetikai értékű állatokkal.

A korszerű technológia mellett a takarmányozás is az állatok legmagasabb szintű kiszolgálását biztosítja, sőt a gazdaság az egyik takarmánygyártó cég takarmánykísérleteinek a helyszíne.

– Az erős állatvédő mozgalmak hatására, valamint a trágyaelhelyezés problematikája miatt Hollandiában és Dániában már korlátozzák az állatok tartását. Éppen ezért ezen országok nagy sertéstelep-tulajdonosai azokat a helyeket keresik, ahová a termelést áttelepíthetik. Félő, ha megszereznek pár tökéletes telephelyet, hogy a hígtrágyának legyen helye, akkor hazánkban nagyjából 10 darab tizenötezer kocás telep marad – mondja Fekete József. – Ezek a termelők pedig letarolják majd a tömeg- és a minőségi piacot is. Ráadásul a nyereséget sem itt fektetik be, és még csak munkahelyet sem teremtenek. Az intenzív telepeken 7-8 ember látja el a tízezer kocát – ugyanannyi, mint Magyarországon a sokkal kisebb telepeket – teszi hozzá.

Fekete József azt mondja, a termelők segítik a kormányt abban, hogy ne tűnjön el a sertéstartás az országból, de a kormány segítségére a sertéstartóknak is szükségük van.

Ő maga is, a nullás hónapok ellenére kitart még, de ha tavaszig nem javul a helyzet, lehet megfontolja, hogy felhagy a sertéstenyésztéssel, ami az eredményeit látva nagy veszteség lenne az egész ágazatnak.

– Nem támogatás kell, hanem az, hogy fizessék meg a munkánkat! Én felelősséggel tartozom a saját munkásaimnak, ugyanezt a felelősséget várnám a társadalom nem állattartó tagjaitól is.

Fekete Józsefnek már az üknagyszülei is gazdálkodók voltak. 1956-ban a nagyszüleit kuláklistára tették, de amint lehetőségük nyílt rá, újra gazdálkodni kezdtek. Hogy a családi hagyomány mennyire meghatározó lehet, azt József példája mutatja: 11 évesen a zsebpénzéből vásárolta meg élete első tenyészkanját. Aztán gyerekkorában, a szülei 4 kocája mellett ő maga is tartott egy kocát, és a kant is azért vásárolta, mert a mesterséges termékenyítők munkájával elégedetlen volt.

Az 1992-es tsz-kiválásokkor, a nagymamájától kapott 186 000 forintos vagyonrész segítségével Vasszécsényben kezdett gazdálkodni 1,1 hektáron. 1995-ben már 25 kocát tartott a szülei házánál felújított istállóban.

A tenyésztés iránt érdeklődő fiatalember szakmai segítője, mentora Nyíri András, a HUNGAPIG tenyésztési szakembere volt. Fekete József eleinte kíváncsiságból, majd egyre inkább a nemesítés szándékával végeztette el állatai teljesítményvizsgálatát.

2001-ben a 4-es mentes magyar lapály állománya a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete ellenőrzött tenyészete lett, 2003-ban pedig törzstenyészeti minősítést kapott az akkor 45 kocás magyar lapály, pietrain és hampshire állománya.

2011-ben vették meg Gyanógeregyén ma is üzemelő istállójukat, amit egy 2012-ben megnyert pályázati forrás felhasználásával 2015-re 228 millió forintból felújítottak, ami így már technológiájában megfelel a mai kor igényeinek. 2016 óta 120 kocára növekedett az állománya, és ahogy Fekete József fogalmaz, „telepük egy normális farm méretű gazdaság”.

Az egyébként is családias gazdaságban a család mindenből kiveszi a részét. A Fekete-farmon a munkások is szeretik a munkájukat, hisz főnökük úgy gondolja, állatot csak így lehet tartani. A farmot József és felesége irányítja, de a gyerekek is besegítenek, és a terveik is az állatokhoz köthetők. A 14 éves kislány, Anna állatorvos szeretne lenni, a 10 éves kisfiú, József még nem döntött, de úgy tűnik, így vagy úgy, de édesapját követi.

 

Forrás: Kistermelők Lapja