0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Szüret után is fontos az ápolás

Bár átlagos évjáratokban november eleje a szőlő természetes lombhullásának időszaka, a korai őszi fagyok hatására ez a biológiai folyamat gyakran előbb indul meg. A szőlő nyugalmi időszaka alatt, ami a lombhullástól a könnyezésig tart, néhány hónap áll rendelkezésre mindazon növényvédelmi jellegű munkák elvégzésére, amelyek célja a szőlő felkészítése a következő tenyészidőszakra.

Mivel a szőlő betegségei és kártevői a tőkék különböző részein (levelek, szőlőtörzs, tőkefej, kordonkarok, kéregrepedések), vagy közvetlen környezetükben a talaj felszínén, illetve a talajban telelnek át, ezeknek az áttelelő alakoknak a gyérítésével hatásosan csökkenteni tudjuk a következő évi kezdeti fertőzések mértékét.

A károsítók áttelelését megakadályozhatjuk a fertőzött növényi részek (pl. levelek, fürtmaradványok) összegyűjtésével és elégetésével (aláforgatásával), de hatásos a lombozat és a fás részek vegyszeres kezelése is.

Ezzel az eljárással főleg a szőlőorbánc és a feketerothadás ellen védekezhetünk hatásosan, de csökkenthetjük a peronoszpóra és a lisztharmat áttelelési lehetőségeit is. A leveleket egész télen gyűjthetjük, mégis a fagy­mentes, enyhébb napok a legalkalmasabbak erre a munkára. A fertőzési források (fürtmaradványok) megsemmisítése különösen akkor indokolt, ha rendszeresen fellépnek a szőlőbetegségek.

A szőlőorbánc fertőzései nyomán a leveleken nagy kiterjedésű, erek által határolt foltok keletkeznek. Csapadékosabb nyarakon a betegség az egész szőlőtőkére is kiterjedhet, ami korai lombhulláshoz vezet. A beteg levelek lehullása után azokon ivaros szaporítóképletek (apotéciumok) képződnek, a gomba azokban telel át, majd a bennük képződő aszkospórák indítják tavasszal az első fertőzéseket. A nyugalmi időszakban a lehullott, beteg lomb aláforgatása vagy összegyűjtése és megsemmisítése nagyban hozzájárulhat a következő évi fertőzés mérsékléséhez.

A feketerothadás kialakulásának a tartósan csapadékos, meleg időjárás kedvez. A kórokozó a szőlő minden zöld részét megtámadja, de főleg a leveleken és a bogyókon károsít.

A bogyókon már a nyár elején kialakulnak a barna ovális foltok. Később a beteg bogyók összezsugorodnak, felületükön fekete pontszerű piknídiumok képződnek. A gomba a fertőzött növényi részeken, így a leveleken, a bogyókon és a hajtásokon telel át téli kitartóképlet (szklerócium) formájában. A legveszélyesebb fertőzési források a tőkén maradt vagy a földre hullott, összezsugorodott bogyók. Megelőző védekezés a kórokozóval fertőzött növényi részek összegyűjtése és eltávolítása a szőlőültetvényből.

A szőlőperonoszpóra kórokozója a lehullott, beteg levelekben és az összetöppedt bogyókban telel át kitartó, úgynevezett oospóra alakban, amely a talajra kerülve több évig is életképes marad.

A betegség csapadékos években súlyos lomb- és fürtveszteséget okoz. Tavasszal a fertőzés hatására a fiatal leveleken kör alakú, sárgás­zöld olajfoltok jelennek meg, a nyár közepétől pedig a levélerek által határolt apró, szögletes foltok (mozaikus levéltünet) jelzik a betegséget. A bogyók többnyire a bogyókocsányon keresztül fertőződnek, eleinte kékesszürkére színeződnek, majd barnásan összezsugorodnak és gyakran kiperegnek a fürtből. A nyugalmi időszakban a fertőzött növényi részek rendszeres összegyűjtésével és megsemmisítésével nemcsak az elsődleges tavaszi fertőzéseket csökkenthetjük, de azt is elkerülhetjük, hogy a talajban kialakuljanak a több évig fertőzőképes kitartóspórák.

A mély fekvésű területekre telepített szőlőkben nagyobb a peronoszpóra-veszély, mert az ilyen helyeken a nedvesség hosszú ideig megmarad a leveleken. Időben elvégzett zöldmunkákkal tovább csökkentjük a kórokozó felszaporodásának lehetőségeit.

A lisztharmat a szőlő valamennyi zöld részét támadja, de a bogyók fertőzésével okozza a legnagyobb kárt, és nem ritka a 100%-os veszteség. A bogyók veszélyeztetettsége a virágzástól zsendülésig tart. A zsendülő bogyók már nem fogékonyak, de a kocsány még fertőződhet. A lisztharmat micéliummal a rügyekbe húzódva, és ivaros termőtestekkel a tőke fás részein, törzsön, kordonkaron megtapadva képes áttelelni. Nálunk az ivaros áttelelő alakról induló fertőzés a jellemző.

A vesszőn található foltoknak (lisztharmatrajzolat) az áttelelés szempontjából nincs jelentőségük, de fontos jelzés a védekezés szükségességére.

Ha súlyos volt a lisztharmat-fertőzöttség a leveleken, a nyugalmi időszak elején elvégzett lemosópermetezéssel (pl. Nevikén, Nevikén Extra) csökkenthető a kazmotéciumok száma, mert a még éretlen termőtestek összeszáradnak és elpusztulnak, újak pedig már nem képződnek. Minél korábbi a beavatkozás, annál jobb eredményre számíthatunk.

A téli metszés és a mechanikai növényvédelem után a szőlőben esedékes első növényvédelmi kezelés a tél végi lemosópermetezés, aminek segítségével a rügyfakadás előtt tovább csökkenthetjük a szőlőtőkéken áttelelt károsítok egyedszámát, illetve a kórokozók első tavaszi fertőzési forrásait.

Rovaroktól is megszabadulhatunk

A szőlőben is érdemes elvégezni a fás részek tisztogatását, aminek során

kéregkaparó segítségével óvatosan tisztítsuk le a szőlőtörzs, a karok, illetve a faoszlopok megrepedezett, elhalt kérgét. Ezzel sok szőlőkártevő telelő alakját pusztíthatjuk el,

így például a piros gyümölcsfa-takácsatka fás részeken telelő piros téli tojásait, a kétfoltos-takácsatka kéregrepedésekben, faoszlopokon telelő kifejlett egyedeit, az akác-pajzstetű lárváit, a gyapjas pajzstetű nőstényeit, a szőlőmolyok bábjait, a szőlőilonca hernyóit, vagy az alkalmi kártevők közül az ékköves faaraszoló és a kormoslepke hernyóit. Komposzt készítésére semmiképp ne használjuk a kaparékot, hanem a tőke alá terített műanyag fóliába vagy papírba gyűjtsük össze és égessük el, mert a lepkék tavasszal kirepülhetnek és ismét kárt okoznának. A tisztogatás során ügyeljünk arra, hogy az élő kérgen ne okozzunk sérülést, mert ezek kaput nyithatnak a különböző gombafertőzéseknek.

A szőlőtőkék körüli talaj felásásával nemcsak a talajt lazítjuk, hanem az ott telelő kártevőket is elpusztítjuk.

A szőlő kártevői közül a talajban telel át a szőlőeszelény 8 mm-es csontfehér bábja, a vincellérbogár, a firkálóbogár és a cserebogarak lárvája, valamint a homoktalajokra telepített alföldi és dombvidéki szőlőkben rendszeresen károsító kendermagbogár imágója is.

Az amerikai szőlőkabócával (a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma terjesztője) fertőzött szőlőültetvényekben a téli metszés alkalmával eltávolított vesszőket, fás részeket égessük el, mert a kártevő tojásokkal telel át ezeken a részeken.

 

Forrás: Kerti Kalendárium