Nagyszülei, szülei is tartottak állatokat, nagyapja például galambász volt, versenyeztette a madarait. Juhász Lajosnak gyermekkorában is voltak nyulai, és a családalapítást követően is folytatta a hobbiját, sőt, húsz éve kezdett el kiállításokra járni. Állományát a kiállításokra és a konyhára tartja. Castor rexet, kék rexet és törpe rexet nevel – 4-5 bakot és 10-12 nőstényt hagy meg egy szezonra.
Kinti és benti ketrecekben tartja az állatokat. A melléképület padlásán szárad a lucerna, az adja a hőszigetelést. Nyáron napközben becsukja az ajtót, árnyékol a nyulaknak, bekapcsolja a ventilátort, éjszakára viszont kinyitja az ajtót, így levegőzteti a helyiséget.
Konyhára azok az állatok kerülnek, amelyek nem felelnek meg a kiállítások bírálati szempontjainak, például nem megfelelő a fülük állása vagy megharapta egy másik nyúl. A gazda maga vágja le az állatokat, szőre megy a kukába, bár még vannak szűcsök, akik kikészítik, de egyre kevesebb. Tud olyan nyúltartókról, akik bundát csináltattak belőle a feleségeiknek, így sokkal olcsóbb volt, mint ha a kész bundát vették volna. A nyúlhúst Juhász Lajosék hasznosítják: változatosan használják fel, főznek belőle levest, ragut, vagy kolbásztölteléknek gyúrják be, savanyú káposztalevélbe csavarják darált disznóhússal, irdalják, fehér borban pácolják, vagy olívaolajjal bekenik, fűszerezik, úgy sütik ki tárcsán vagy grillen. A javát ők fogyasztják el, ami marad, ismerősei körében adja el. Akár tízszer annyit is értékesíthetne, mert sokan szeretik. A felelős állattartás híve, megfelelő táplálék és élettér mellett elegendő mozgástérrel tartja nyulait.
A nyulak takarmányának beszerzéséről, illetve összeállításáról a gazda gondoskodik. Saját területén termeli meg a lucernát, a javát meghagyja az állatainak, a gyengébb termést továbbadja juh- és kecsketartóknak, az árából másfajta terményt vásárol. Így egészíti ki a saját maga által termelt abrakot. Van kukoricása is, a tengeriből a nyulak mellett a tyúkokat is takarmányozza.
Nyáron a főznivaló kukorica csutkáját adja csemegének, jutalomfalatnak. Ezeken kívül még árpát, búzát, napraforgót, zabot és nyúltápot is biztosít számukra. Utóbbiból nem tárol be sokat, mert tudja, hogy 2-3 hónapig etethető, adalékanyag is van benne, és sokba is kerül. Ősz végén sárgarépát vásárol, amit aztán a pincében tárol hordóban, fagymentes helyen. Csak a gyökerét adja a répának, zöldet egyáltalán nem etet, így kerüli el a coccidiosist. Egyszer etette zölddel az állatokat, és miután hasmenésük lett, többször nem tett eléjük zöld takarmányt. Megelőzés céljából kéthavonta, egy héten át almaecettel savanyítja a vizüket. Szükség esetén beoltja őket, ha betegek és ő maga nem tudja orvosolni a bajt, de az állat megmenthető, akkor gyógyszert irat fel az állatorvossal. Az emésztési bajokat ő maga is kezeli, a ferde fejtartású nyulat viszont nem gyógyíttatja, mert nem éri meg.
Olyan eset is adódik, mikor az állatot muszáj kikezelni, hiába nem kifizetődő. Sokszor sajnálja levágni a nyulat akkor is, ha felfújódott, kicsi, lemaradt a fejlődésben, vagy keveset fial.
Ha nem ér haza időben a fürdőből, ha nem végez a karbantartói munkájával, akkor a felesége, Anikó és lánya, Bianka eteti meg az állatokat. Amióta lettek kedvenceik, ők is szívesen foglalkoznak az állatokkal. Azokból nincs hiány a portán. Tyúkok szedegetik fel a nyulak aláhullott abrakját, de nincs biztonságban tőlük a földre lerakott kukoricás zsák sem, erős csőrükkel kivágják az oldalát és felcsipegetik az aranysárga szemeket.
Négy macska is járkál az udvaron, van, amelyik a ház napárnyékoló műanyag tetejére is felszalad. Hallani nem is halljuk puha lépteit, csak a körvonalai látszanak át a tetőn. A macskákat a patkányok ellen tartják. Állattartó udvarokban nem ritka ez a kellemetlen vendég. Juhász Lajos portáján is megjelent a patkány, és hiába ölte bele a pénzt a rágcsálóirtásba, a drazséba, zselébe, pogácsába, nem sikerült kipusztítani. Pedig nagy baj, ha megjelennek, mert ha bejutnak a fialóládába, az anyanyúl nem megy be többet, vagy ha be is megy, szétrúgja a fiókákat. Ugyanezt teszi, ha egér látogatja meg a ládát. A macska távol tartja a rágcsálókat, különösen úgy, hogy a cicáknak fialás után négyre szaporodott a számuk.
Két kutya is gazdagítja az állatseregletet, a skót juhász, mondhatni a portás feladatát tölti be. Aladdin éjjel-nappal felügyeli a házat, mindent jelez, még azt is, ha egy nyúl kiszökik a ketrecéből. Mellette az apró yorkie úgymond játszókutya, a házaspár kisebbik lányáé, Biankáé, ő gondozza Lucien-t.
Mérlegeli, hogy mi éri meg neki, nézi a nyúl pedigréjét, a törzskönyvéből kiolvassa a szülőkre vonatkozó adatokat. Megnézi a bírálati lapját is, ami tükrözi az állat állapotát. Ha jó az állat vérvonala, megéri több pénzt áldozni rá.
Mint a gazda elmondta, az Európai Unió javaslata, hogy egy telephelyről, egy tenyésztő, egy útvonalról haladjon a kiállításokra, ne mehessenek csoportosan a termelők. Ennek az a hátránya, hogy az egyéni utak többe kerülnek, és az állatorvost is egyénileg kell kifizetni. Amennyiben ez az uniós elképzelés megvalósul, akkor lehet, hogy Juhász Lajos abbahagyja a nyúltartást, és majd csak sóvárogva nézi a szép állatokat.
Juhász Lajos a Nyúltenyésztők Hajdúszoboszlói Egyesületének az elnöke. A pályázatokra civil szervezetként jelentkeznek, és a városi önkormányzat is segíti az egyesületet, például ingyen kapnak helyet a taggyűlésre a Kovács Máté Művelődési Központ és Könyvtárban, egy családi ház udvarán pedig ingyen tárolják a kiállításokon használt nyúlketreceket.
Ezeket közösségi munkával hozták rendbe, és számos esetben kisegítik egymást a tagsági élet során. Van, aki a nyulak szállításában segít, kisteherautóban viszi az állatokat a kiállításra, más festi a ketreceket, megint más szerkeszti a weblapot, könyvel, van, aki külföldi bírálókkal tartja a kapcsolatot, tolmácsol a külföldi kiállításokon, illetve fordítja a szakmai anyagot.
Egy csapatként dolgoznak, közösen többre mennek, mint külön-külön.
A pandémia azonban kettévágta az egyesületi életet. Korábban háromhavonta találkoztak, illetve ha megbeszélnivaló akadt, mint kiállításszervezés, beszámoló megtartása, elnökségi választás, akkor szükség szerint.
Az állatok iránti szeretetét élmények formájában adja át a gyerekeknek. Egyesületi tagtársaival minden húsvét előtt nyúlsimogatást tartanak a fürdőváros nyolc óvodájában, az évente egyszer rendezett kiállításon pedig rajzversenyt rendeznek. Minden gyerek kap valamit, aki rajzol. Húsvétkor még énekelnek is a gyerekek.
– Szoktatni kell az embert az állathoz. Míg régen minden második háznál volt húsz állat, ma minden huszadik háznál két állatot tartanak.
Alkalomadtán kiállításokra jár az egyesület. Magyarországon évente négyet-ötöt rendeznek, Németországban hetente tartanak egyet. Ott egy törpenyúl ára 3000 és 30 000 forint között mozog, és arra is volt példa, hogy az óriás nyulat 200 000 forintért sem adta el a gazdája. Nyugaton minden drágább, mint itthon.
A régi szocialista országok közelebb vannak, oda könnyebben elmennek, rövidebb az út, kevesebb az útiköltség. A járvány előtt eljártak romániai, szlovákiai társegyesületekhez. A lengyeleknél a koronavírus miatt elmaradt a vásár, és Ausztriában is lemondták a két évvel ezelőtti kiállítást, valamint a hozzá kapcsolódó rendezvényeket, mint például a nyulaknak rendezett akadályversenyt, a liba-, kacsabemutatót, az állattartáshoz szükséges kellékek árusítását.
Az egyesület elnöke bíráló is a kiállításokon, tudja, hogy szigorú szabályok vonatkoznak az állatokra. Például, ha a fekete nyúl bundájában fehér szálak vannak, az már hibapontot jelent, a túl sok fehér szál pedig kizárást.
A rajzos nyúlnál fontos tényező, hogy hol vannak rajta a foltok. Idegen szín a bundában szintén kizárást jelent. Segítik egymást az egyesület tagjai, aki nem tud elmenni az esedékes kiállításra, annak elviszik a nyulát és elvégeztetik a bíráltatást. Az idén a pandémia miatt megfogyatkozott a kiállítási lehetőség. Az egyesület sem rendez kiállítást ebben az évben, valószínű, hogy eszközökkel, nyulakkal társulnak a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége Püspökladányban rendezett kiállításához.
A kisállattartók élvezik az agrártárca támogatását, ugyanis ez a foglalatosság kapcsolódási pont a mezőgazdaság és az emberek között.
Önellátóak Juhász Lajosék. Közel száz tő konyhakerti palántát ültetnek ki tavasszal és mintegy nyolcvan gyümölcsfa hozza nekik a termést, amit nyersen fogyasztanak, vagy lefagyasztják, befőzik, valamint jut még a cefrébe is. Piacra nem akarnak értékesíteni, így is elég munkájuk akad az állatok gondozásával.
