0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Értékes melléktermékek

Mangóhéj, hibiszkuszvirág, pörkölt kávé. Mi a közös bennük? Újabb adalékanyagok bioműanyag készítéséhez. Egy mexikói kutatócsoport vizsgálta a mangó, hibiszkuszvirág és pörkölt kávé felhasználásakor képződött melléktermékek hasznosításának lehetőségét a keményítő alapú bioműanyagok gyártása során.

A keményítő természetes polimer, és mivel könnyen elérhető és viszonylag olcsó anyag, a leggyakrabban ebből készítik a biológiailag lebomló műanyagokat. A keményítő a növények raktározott tápanyaga, 

Különösen a gabonafélék magja, a kukorica és a burgonyagumó tartalmaz sok keményítőt. A növényevő állatok és az ember egyik legfontosabb szénhidrát-forrása.

A sok jó tulajdonságuk mellett, a keményítőből készült bioműanyagokról azt is tudni kell, hogy nedvesség hatására, alacsony hőmérsékleten romlik a stabilitásuk, és könnyen deformálódnak. A mexikói kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy javíthatnak-e ezen a helyzeten, és megvizsgálták, hogyan változnak a bioműanyag fizikai tulajdonságai – színe, szerkezete, állaga, biológiai lebomlása -, ha a keményítőhöz például gyümölcshéjat vagy kipréselt cukornádat adagoltak.

Keményítőből, zselatinból és glicerinből fejlesztettek bioműanyagot, hogy evőkanál alakú tárgyat készítsenek, az alapanyaghoz azonban mangóhéjat, pörkölt kávémaradékot és teának leforrázott hibiszkuszvirágokat adtak, amelyek rostokban, például cellulózban, hemicellulózban és ligninben gazdagok. Tanulmányuk szerint ezek a melléktermékek, valamint az alapanyag közötti jó tapadás erős határfelülethez vezetett, amitől nőtt a mechanikai teljesítmény. 

A melléktermékek hozzáadása megkétszerezte a kanalak szilárdságát, megakadályozva a biopolimerek törését.

A közzétett eredmények szerint ugyanakkor a természetes rostok hozzáadása pozitívan befolyásolja a biológiai lebomlás sebességét is, mivel csatornákként működnek, amelyek elősegítik a mikrobák bejutását a polimer mátrixba.

48 órával a nedves talajba helyezést követően a tárgy alakja láthatóan változott, a bioműanyagok színe és mechanikai tulajdonságai romlottak, függetlenül attól, hogy milyen mellékterméket használtak az előállításukhoz.

120 óra elteltével pedig a bioműanyagok olyan töredezettek, duzzadtak és ragadósak voltak, hogy már nem lehetett azonosítani őket. Így a kutatók úgy vélik, hogy ez a termék kevesebb, mint egy hét alatt lebomlik a környezetben, idézte az eredményeket a freshplaza.fr.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu