Európai uniós kezdeményezés is indult a rövid ellátási lánc terjesztésére. Hazánkban is számos formája van a közvetlen termelői értékesítésnek. A Kislépték Egyesület szervezésében nyáron tartott REL Expón bemutatkozási, értékesítési lehetőséget kaphattak a rövid ellátási láncokban (REL) résztvevők, valamint a nekik beszállítók.
A rendezvényen az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói magatartásról Szente Viktória egyetemi tanár tartott előadást, több hazai és külföldi kutatás eredményei alapján. E kutatásokban arra keresték a választ, mi alapján dönti el a fogyasztó, hogy hol vásárol, és mi kell ahhoz, hogy a rövid ellátási lánc irányába mozduljon el.
A kutatások egyik fő megállapítása nem túlzottan meglepő: a fogyasztók friss, ízletes, jó minőségű terméket szeretnének vásárolni lehetőleg olcsón és kényelmesen. Az alacsony ár kevésbé fontos szempont a németeknek, mint a magyaroknak és a görögöknek. Ez valószínűleg a jövedelmek különbözőségéből adódik, hiszen Németországban az emberek jövedelmüknek kisebb hányadát költik élelmiszerre, mint Magyarországon és Görögországban.
Az üzlettel kapcsolatos elvárások között megfogalmazódott, hogy szeretik a nagy választékot, lehetőleg egy helyen. Nem akarnak több helyre elmenni, mert ezzel időt spórolnak. Éppen ezért vásárolnak szupermarketekben, hipermarketekben. Emellett a diszkontokat részesítik előnyben, és fontos szempont az is, hogy lakóhelyükhöz közel tudják megoldani a bevásárlást.
Nagyobb a bizalom
A rövid ellátási láncról (REL) alapvetően jó a vásárlók véleménye. Természetesebbnek, környezetbarátnak, kevésbé „erőforrás-intenzívnek” tartják, eközben viszont nem értik, hogy miért kerül többe az ilyen módon vásárolt termék, ha azt kevesebb erőforrás igénybevételével juttatják el hozzájuk.
A felmérés tanulsága szerint ezt a tényt kommunikálni kell a vásárlók felé, ha azt szeretnénk, hogy nagyobb teret nyerjen a REL.
Mi a Smartchain?A rövid élelmiszer-ellátási lánc kialakításának célja, hogy a termelő és a fogyasztó közötti közvetítők számának csökkentésével javuljon a termelők piaci helyzete, átláthatóbb, hatékonyabb, fenntarthatóbb legyen az értékesítés. A Smartchain néven futó, hároméves európai uniós kutatás-fejlesztési projektben 11 országból 43 partner vesz részt, beleértve a rövid élelmiszer-ellátási lánc (REL) szereplőit is. Fő célkitűzése elősegíteni és felgyorsítani az együttműködésen alapuló rövid élelmiszer-ellátási láncokra való áttérést, ajánlások és jó gyakorlatok bemutatásával. |
Az országok közötti bontásban a rövid ellátási lánc iránt a németek voltak a leginkább lelkesek, nyitottak, a magyarok pedig a legkritikusabbak, valószínűleg azért, mert ezt a kereskedelmi irányzatot – így nevesítve – egyelőre kevesen ismerik. Az ilyen típusú vásárlás indokaként a legtöbben azt jelölték meg, hogy ezzel támogatják a helyi termelőket a piacon. Szintén sokaknál nyomós érv volt, hogy tudják, honnan származik a termék, hiszen gyakran személyesen ismerik a termelőket. Természetesebbnek vélik a REL-ben szereplő termékeket, a termelési folyamatokat pedig környezetbarátabbnak.
Szintén előnynek tartották, hogy különlegesebb, egyedibb terméket vehetnek ebben a láncban, mint a boltokban. Néhányan még a nagyobb vásárlási élményt is kiemelték, ami szintén összefüggésben van azzal, hogy a termelő és a vevő személyesen ismeri egymást.
Visszatartó erőként legtöbben azt jelölték meg a válaszadók, hogy a REL-termékek drágábbak, mint a boltban kapható hasonló áruk. Emellett nehezebben jut el az ember olyan helyekre, ahol ilyen termékek kaphatók, és ezért a vásárlás időigényesebb folyamat. A kisebb termelési volumen miatt a termelőknek kevésbé tudják reklámozni magukat, ez is okozhatja, hogy nehezebben találják meg a vevők a számukra érdekes termékeket.
Szintén visszatartó erőként jelölték meg többen, hogy a termékválaszték korlátozott, a termékismertető címkék adattartalma kicsi, és a higiéniai szabályok sem jól átláthatók. Olyan válaszok is születtek, hogy szeretnék elkerülni a személyes konfliktust, ez valószínűleg a nem megfelelő termékkel kapcsolatos reklamációkat jelenti. És vannak, akik az üzemileg termelt élelmiszereket jobbnak tartják, valószínűleg az azokra vonatkozó sokkal szigorúbb szabályozási környezet és ellenőrizhetőség miatt.
Mit igen, mit nem
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy az emberek mely termékeket szeretik REL-ben venni, és melyeket nem. Az országok szerint szinte nem volt eltérés a véleményekben, mondta Szente Viktória. Leginkább friss zöldséget, gyümölcsöt, tojást és mézet szeretnek a fogyasztók rövid ellátási láncból beszerezni.
Kedvező, hogy a fogyasztók 73%-a legalább alkalmanként vásárol REL-ben, a magyaroknál ez az arány 70% volt. Legalább heti szinten a görögök 27, a magyarok 18, a spanyolok 8 és a németek 5%-a vásárol valamit közvetlenül termelőktől.
Az is kiderült, hogy a rövid ellátási láncot előnyben részesítő vásárlói kör tagjai különösen törődnek a saját és családjuk egészségével, fontos számukra a helyi termelők támogatása, az átlagosnál jobban odafigyelnek környezetükre, és többnyire baráti társaságuk is hasonló értékeket képvisel.
A REL vásárlói főként középosztálybeli családok, kisgyerekekkel. Az idősebb korosztályba tartozók közül pedig azok, akik keresik a hagyományosabb termékeket, a régi, vagy éppen ellenkezőleg, a különleges, egyedi ízeket.
A felmérések alapján három csoportot határoztak meg. Az úgynevezett aktív fanok csoportját jellemzően a legalább középfokú végzettséggel és az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező nők, valamint az erre nyitott idősebbek és a kisebb családban élők alkotják.
A harmadik csoport az elutasítóké, de szerencsére ők vannak a legkevesebben, ha a társadalmat modellező vizsgált válaszadókat nézzük.
A járvány egyértelműen rámutatott a REL szükségességére: a válaszadók úgy gondolják, hogy egy következő járvány vagy válság esetén ez az értékesítési forma segíthet az élelmiszer-ellátási problémák megelőzésében. Arra a kérdésre, hogy a REL segít-e felkészülni a Covid19-hez hasonló válságra, a válaszadók mindössze 5%-a mondta azt, hogy ezzel egyáltalán nem ért egyet.
Az elmondottak alapján a REL népszerűsítéséhez a fogyasztók számára ismeretek kellenek, nyitott porták, mert a vásárlók szívesen betekintenek a termelés és a feldolgozás folyamataiba. A járvány kapcsán jó példaként említették, hogy az online nyitott porta bemutatók is sok érdeklődőt vonzottak.
A könnyebb elérhetőség és a szélesebb választék elfogadhatóbbá tenné az árakat is.
Láttatni kell magukat
A kosárközösségi formában a gazdálkodó egész évben tud termelni, biztos megélhetéshez jut, mert előre ismert vásárlói közössége van. Az aláírt szerződések alapján már februárban tudja, hogy mely családoknak fog termelni. E családok a legtudatosabbak, hiszen ilyen formában egész évre biztosítják maguknak a konyhai alapanyagokat. Megbízható forrásból kapják egyebek közt a zöldség-gyümölcsöt, a csatlakozás fő motivációja az egészséges élelmiszer, hiszen kosárközösségek többnyire biokertészetek vagy lelkiismereti biokertészetek (utóbbi nem minősített) köré szerveződnek.
A közösségi mezőgazdálkodás e formái iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és a felsőoktatásban részt vevők is mind gyakrabban választanak ebből a témakörből kutatási munkát maguknak szakdolgozatukhoz, tudtuk meg a kerekasztal-beszélgetésen, ahol a Stílusos Vidéki Éttermiség, a Tudatos Vásárlók Egyesülete, a Budapesti Gazdasági Egyetem, valamint a Dél-Dunántúli Regionális Élelmiszer Innovációs Klaszter és a Somogyi Helyi Termék Egyesület képviseltették magukat.
Tehát nem csupán egy lakossági közösség alkothatja a termelők tervezhető és stabil piacát. Bár éttermek esetén a tervezhetőség egyelőre kevéssé jellemző, nagy szélsőségek közt ingadozhat az igény, hiszen a rendezvények, csoportok érkezése annyival előre nem látható, hogy erre a termelő „rátermelhessen”. Az éttermekkel való együttműködéshez ezért a lakossági szerződött vásárlóknak szánt mennyiség fölött kell valamennyivel tartani a termelést, hogy ezt a jelentős, de nagyon változó mennyiséget felvevő vevőkört is ki tudják szolgálni.
A Somogyi Helyi Termék Egyesület munkatársa, Weisz Margó a közösségépítés kapcsán kiemelte, hogy jelenleg sokszor nemhogy a vásárlók nem tudják, melyik termelőnél mit lehet beszerezni, de a termelők sem ismerik egymást, gyakran még a hasonló kínálattal rendelkezők sincsenek kapcsolatban egymással.
Nehéz azoknak a termelőknek, akiknek nincs ilyen orientáltságuk, de ha felismerik ennek fontosságát, segítséggel ők is felkerülnek az online közösségi térbe. Az online jelenlét kiegészülhet szórólappal, névjegykártyával, melyek idővel ismertté teszik a termelőt. Ha a termék magas színvonalát is tartja a gazda, akkor ezeknek az ismertségfokozó módszereknek köszönhetően szinte biztosan felfelé ível majd a karrierje, mondta a szakember.
Végül megpróbálták összegezni a kerekasztal résztvevői, mi kellene ahhoz, hogy a termelők a jelenleginél nagyobb mennyiségű terméket tudjanak eladni rövid ellátási láncokban. A válaszok között többször szerepelt a jó logisztika, a „látszódás”, az edukáció, az alacsony ár (főleg éttermi beszállításnál), a szemléletformálás. Felmerült, hogy az is előmozdítaná az ügy sikerét, ha még több termelő bekapcsolódna, hiszen így bővülne a választék és több vásárlóhoz kerülnének közelebb a termékek.