Back to top

Őshonos állatok kontra betelepített ragadozók

Az élőhelyeikről kipusztult őshonos állatok visszatelepítésénél a szakemberek csak reménykedni tudnak benne, hogy életben maradnak az egyedek. Ausztráliában, ahol a kistestű kenguruk, wallabyk, erszényes nyulak, patkánykenguruk ragadozók hiányában fejlődtek ki, az elvadult házi macskák és rókák miatt a visszatelepítési programok rendre kudarcra vannak ítélve.

Az elvadult házi macskák nem csak Ausztráliában okoznak gondot, Magyarországon például az őshonos énekes madarakat tizedelik.
Az elvadult házi macskák nem csak Ausztráliában okoznak gondot, Magyarországon például az őshonos énekes madarakat tizedelik.
A fajmentő programok régóta próbálják visszatelepíteni a korábban macskák és rókák által kipusztított erszényeseket. A kudarcok fő gyökere, hogy ezek az állatok a törzsfejlődés során nem találkoztak hasonló ragadozókkal. Így semmilyen félelem nem alakult ki bennük, és könnyű prédáivá válnak az emberek által behurcolt rókáknak és macskáknak. Ezek a ragadozók olyan sikeresek, hogy a fent említett fajok csupán tenyész központokban, kerítéssel védett területeken, vagy inváziós fajoktól mentes szigeteken képesek életben maradni - írja a theconservation.com.

A veszélyeztetett fajok mind a kisebb méretű erszényesek közül kerülnek ki, mint a wallabyk, bandikutok, és testsúlyuk jellemzően 35 gramm és a 5,5 kilogramm között van. Bármi ennél kisebb vagy nagyobb már biztonságban van.

A fajmegőrzés egyetlen módja ezeknél, ha szigeteken vagy zárt kerítések mögött tenyésztik őket. Ezzel azonban az adott faj nem képes alkalmazkodni a ragadozókhoz, és szabadon eresztve szinte azonnal áldozatul esnek. Vajon van-e így értelme a megőrzésüknek?

Évente több millió dollárt fektetnek a macskák és a rókák csapdázására, kilövésére és csalizására is. Ennél jóval kevesebbet foglalkoznak azzal, hogy javítsák a prédaállatok reakcióját a ragadozókkal szemben.

Ahhoz, hogy ezek az őshonos kisemlősök visszatérjenek korábbi élőhelyeikre, meg kell tanulniuk együtt élni az ott megjelent új ragadozókkal. Ehhez pedig emberi segítségre van szükségük. De hogyan lehet ezt kivitelezni?

Korábban a bennszülött fajok ragadozókra adott válaszának javítására azt a módszert alkalmazták, hogy a ragadozótól származó valamilyen ingert (pl. szag, hang) párosítottak valami kellemetlen élménnyel.

Gumiszalagok, vízipisztolyok, hangos zajok vagy az állatok űzése párosult például kitömött rókákkal, modellekkel, macska szaggal vagy hanggal. Ezek a kísérletek azonban rövidéletűek voltak és rendszerint kudarcba fulladtak.

Az Új-dél-walesi Egyetem (UNSW, Sydney) kutatói ezért egy új módszert próbáltak ki. Egy olyan területen engedték el az állatokat, ahol ugyan valódi ragadozók voltak, de nagyon kis számban. Ez a hosszú távú kísérlet arra irányul, hogy elinduljon egy olyan természetes szelekció a kistestű erszényesek között, melynek végén létrejöhetnek a ragadozókat hatékonyan elkerülni tudó, vadonban is életképes populációk.

Ausztrália déli részén 6 éve folyik a kísérlet Katherine Moseby professzor vezetésével, és már eredményeket is fel tudnak mutatni.

Erszényes nyulakat és patkánykengurukat engedtek szabadon egy kerítéssel körbezárt területen, ahová néhány elvadult házi macska is került. Hat év után összehasonlítottak a viselkedésüket olyan egyedekéivel, melyek nem voltak ragadozóknak kitéve.

Patkánykenguru (Aepyprymnus rufescens)
Patkánykenguru (Aepyprymnus rufescens)

Úgy találták, hogy az erszényes nyulak sokkal óvatosabbá váltak, és a sűrű növényzetet részesítették előnyben. Az ily módon edzett példányoknál a túlélési arány is jobb volt, amikor visszaengedték őket olyan természetes élőhelyekre, ahol macskák is voltak.

18 hónap alatt a ragadozóknak kitett patkánykengurukat jóval nehezebben tudták megközelíteni a kutatók éjszaka.

Döbbenetes módon fizikai változást is észleltek ennél a fajnál: a macskáknak kitett példányoknak hosszabbra nőtt a hátsó lába, mint azoknak, akik nem találkoztak ragadozókkal. Azonban nem volt jelentős különbség a túlélési arányban a korábban ragadozóknak kitett és a „naiv” egyedek között a szabad területen.

Tehát ha a „naiv” prédaállatokat ragadozóknak teszik ki, már néhány generáció alatt megváltozik a viselkedésük, ami reményteli hír.

Felmerül a kérdés, hogy vajon ez a szelekció korábban miért nem játszódott le a vadonban is. A legtöbb bennszülött faj már felismeri és reagál is például a dingókra, melyek mindössze pár ezer éve vannak jelen Ausztráliában.

Sárga lábú szikla-wallaby (Petrogale xanthopus)
Sárga lábú szikla-wallaby (Petrogale xanthopus)

Azonban a macskák és a rókák olyan nagy egyedszámban kerültek be relatív rövid idő alatt, hogy a prédaállatoknak esélyük sem volt alkalmazkodni hozzájuk, olyan gyorsan falták fel őket az új ragadozók.

Tanulmányok azt is megerősítették, hogy a ragadozókat elkerülő viselkedés pár generáció alatt el is tud tűnni. Jó tudni, hogy nagyjából ugyanennyi idő alatt vissza is térhet.

Tartósak-e ezek a változások?

Nagy kérdés, hogy ez viselkedés ösztönös vagy tanult. Amennyiben utóbbiról van szó, akkor ez a tudás nem biztos, hogy tovább adódik a következő generációknak. Ha azonban ösztönös, a természetes szelekció nyomására alakult ki, akkor várhatóan a faj genetikai készlete fog megváltozni, és a jövőben egy, a ragadozókat hatékonyan elkerülni képes faj jön létre.

Ahhoz azonban, hogy ezek a fajok tényleg sikeresen együtt élhessenek az inváziós ragadozókkal, több változásra van szükség: hatékonyabb ragadozógyérítésre, jobb élőhelyekre, és a ragadozókkal szembeni préda reakció javítására.

Ehhez szükséges felmérni azt, mi az a ragadozó nyomás, aminél már esélye van egy prédaállatnak fenntartani vagy akár növelni is a populációját. Megfelelő szelekciós nyomással jobb viselkedési minták és külső jegyek alakulhatnak ki. Ilyen körülmények között várhatóan néhány (ha nem az összes) bennszülött ausztrál faj alkalmazkodni tudna az elvadult házi macskákhoz és rókákhoz.

Forrás: 
theconversation.com

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

"Lenn az alföld tengersík vidékin"

Magyarország egyik legszélsőségesebb éghajlati adottságokkal rendelkező térségében gazdálkodik a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. A Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye déli részét magába foglaló működési területén az erdőgazdálkodási, faipari és vadgazdálkodási feladatok mellett nagy hangsúlyt helyez a közjóléti tevékenységre.

Élőhelyfejlesztések zárultak le a Balatonnál

Az elmúlt évtizedben mintegy 80 milliárd forint értékben 330 projekt keretében több mint 300 ezer hektáron javult a természeti környezet állapota, amelyben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak is rendkívüli szerepe volt - jelentette ki Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára Keszthelyen.

Csak erős idegzetűeknek: illegális élelmiszer-előállítón ütöttek rajta

Pest megyei illegális élelmiszer-előállítón ütöttek rajta 2022 novemberében a rendőrséggel együttműködve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ellenőrei. A helyszínen bejelentés nélkül, jogsértően számos állatfajt tartottak, az állategészségügyi és járványvédelmi követelményeket sem teljesítve.

Fenntartható vízgazdálkodás az élhető jövőért

Hosszútávon fenntartható vízgazdálkodást kell kialakítani, amely az állampolgárok mellett a gazdálkodóknak is élhető jövőt teremt – hangsúlyozta Juhász Anikó, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára Prágában, a cseh elnökség keretében megrendezett BIOEAST konferencián.

Meglévő állományokkal is lehet pályázni baromfi állatjóléti támogatásra

A már meglévő állományokkal is pályázható a Baromfi állatjóléti támogatás - közölte az agrártárca az MTI-vel szerdán.

Áremelkedések miatt nőtt a mezőgazdasági kibocsátási érték

A mezőgazdaság teljes kibocsátási értéke megközelítette a 4 ezer milliárd forintot az idei évben, ami 15 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A növekedéshez az árak 42 százalékos emelkedése járult hozzá, míg a teljes termelési volumen 19 százalékkal, ezen belül a növénytermesztésé 28, az állattenyésztésé 6,1 százalékkal csökkent, a szolgáltatásoké 1,0 százalékkal nőtt - közölte szerdán első becslése alapján a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Kihalt az uhuzás napjainkra

A dúvadgyérítés a vadgazdálkodás egy sarkalatos pontja. Legyen szó szőrmés vagy tollas kártevőről, kordában tartásuk, állományszabályozásuk elengedhetetlen. Így volt ez több mint száz évvel ezelőtt is. Manapság puskán kívül főként különféle csapdákkal lehet tizedelni állományukat, de hathatós módszer napjainkban nincs igazán, egyebek mellet köszönhetően a nem elégséges időráfordításra.

Új látogatóközponttal várja az érdeklődőket Magyarország leghosszabb barlangja

Átadták a Pál-völgyi-barlang új látogatóközpontját kedden; a 254,5 millió forintos beruházáshoz 234,99 millió forint európai uniós, vissza nem térítendő támogatást használtak fel - közölte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága kedden az MTI-vel.

Jelentős mennyiségű madarat veszélyeztet a kihalás Romániában

Románia több mint negyven madárfaját a kihalás fenyegeti, további csaknem harminc pedig mérsékelten fenyegetettnek minősül - közölte kedden a Román Madártani Egyesülettel (SOR) és a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Ezeket a halakat találták a kutatók a Dunában

Nappali és éjszakai halászattal vizsgálták a partközeli halállományt az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán. A gyűjtött adatok szerint a vízparthoz közeli élőhelyeken jellemzően a kisnövésű fenéklakó halak, valamint a folyómeder mélyebb részeit, illetve a nyílt vízi élőhelyet kedvelő nagynövésű halak fiatal példányai tartózkodnak.