A kedvezőtlen tapasztalatok okainak megfejtésére áttanulmányoztam több szakirodalmat, egyeztettem külföldi batátanemesítővel, és persze felhasználtam a saját vizsgálataimat is.
A többi kultúrához hasonlóan az édesburgonya termesztését sem csak biotikus tényezők (kártevők, betegséget okozó gombák, vírusok, baktériumok) nehezíthetik, hanem abiotikusak is, azaz környezeti hatások, például a klimatikus viszonyok, elemi csapások.
A jó hozamhoz, megfelelő gumóminőséghez különösen fontos a helyes agrotechnika, azaz az ajánlott ültetési idő, öntözési adagok betartása, a tápanyagok időbeni kijuttatása.
Külföldi vizsgálatokban megállapították, hogy a járulékos gyökerek háromféleképpen fejlődhetnek tovább. Lehet belőlük raktározó, bojtos, illetve ceruzagyökér. Kedvező termesztési körülmények között a járulékos gyökerek raktározó gyökerekké, azaz eladható gumókká alakulnak, ám kedvezőtlen környezetben röviddel az ültetés után ceruzagyökerek képződnek belőlük. Az ültetés utáni két hét eldönti, hogy a járulékos gyökérből ceruza- vagy raktározó gyökér lesz.
A raktározó gyökerek képződésének fontos feltétele, hogy megfelelő legyen a talajnedvesség az ültetés előtt és után. A száraz talajba való ültetés és a túlöntözés egyaránt visszaveti a gyökérfejlődést. Az ültetés után ne maradjon el az édesburgonya-dugványok beiszapoló öntözése, de azt sem szabad túlzásba vinni. A talaj nedvességtartalmát egyszerűen ellenőrizhetjük. Ha tenyerünkben összenyomva szoros gömböt tudunk alkotni a talajból, akkor megfelelő a nedvességtartalma. Ha a golyóból kinyomódik a víz, akkor a talaj túl nedves, ha pedig csak laza golyóvá formálható, akkor száraz.
A talaj hőmérsékletének is van szerepe a sikerben, a dugványoknak sem a hideg, sem a forró talaj nem kedvez. Emellett az sem mindegy, hogy milyen a léghőmérséklet az ültetési időszakban. Ugyancsak külföldi megfigyelések szerint az ültetési időszakban a 25-31 °C nappali és a 17-21 °C éjszakai hőmérséklet kedvez a raktározó gyökerek fejlődésének. A 15 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet bizonyítottan hátráltatja a képződésüket.
A magas és az alacsony hőmérséklet tehát egyaránt jelentősen csökkenti a raktározó gyökerek számát.
Saját kísérleteim azt igazolják, hogy a hideg májusi, illetve a meleg június végi időjárás károsan hatott a gyökérfejlődésre. Ezért a június eleji ültetést ajánlom, annál korábban csak fóliás takarás szavatolja, hogy nem akad meg a gyökerek fejlődése. Emellett olyan új fajtákat kell nemesíteni, amelyek elviselik a változó hőmérsékletet.
A szántóföldi szaktanácsadás során a június 4-i ültetés utáni hetedik, illetve hatvanadik napon is megvizsgáltam néhány tövet. Arra jutottam, hogy ha kedvezőek voltak az ültetési feltételek, akkor ültetés után két héttel már láthatók a kötésszámok.
Tavaly sokan tapasztalták, hogy nem volt egységes a növények fejlődése, az egy időben ültetett édesburgonya-dugványok egy része visszamaradt a fejlődésben.
Érdemes az ültetést a délutáni órákra időzíteni, mert akkor másnapra a dugványok regenerálódnak, így az esetleges nagyon meleg idő is kevésbé viseli meg őket.
A tavalyi év rossz eredményeiben azonban közrejátszott, hogy még május végén is hideg volt, a június pedig hirtelen nagy forróságot hozott. A szokásos ültetési idő utáni két hét tehát egyáltalán nem kedvezett a növényeknek. Nemcsak a cseppet sem ideális hőmérséklet, hanem a kevés öntözés is ceruzagyökerek képződéséhez vezetett.
Magyarországon nincs szakmai leírás a batátáról, így még sok munka vár ránk, hogy megismerjük a fejlődését különböző talajtípusokon, különböző termesztési módokkal.
És nem utolsósorban az édesburgonya-szaporítóanyagok közti különbséget is vizsgálni kell. Bízom abban, hogy a jövőbeni kísérletekkel olyan tudást szerezhetünk, amely segít a leendő és meglévő édesburgonya-termelőknek.
Szarvas Adrienn
okleveles növényorvos